Elrabolva

Valamikor a ‘90-es évek elején dühös mordályuk mellett igazi tökük is volt az akcióhősöknek. Vin Diesel vagy Jason Statham filléres női életmódmagazinok kultúrmissziójaként terjeszthető, megcsinált cingárságát a karrierje csúcspontján trónoló Stallone egy “Ugyanmár!” kézlegyintéssel intézte volna el, Willis vészesen öregedő McClane-je meg kaján szekatúra közepette nyirbálná trendi testápolóval bedörzsölt mellszőrzetüket - és hiúságukat - rozsdás szolgálati fegyverével. Luc Besson szerencsére - ha csak ideig-óráig is, de - ráncba szedte az utóbbi években igencsak elkanászodott istállóját, és egy igazán tökös kísérletet tett a műfaj jegelt dinoszauruszainak feltámasztására.  A rendezőként még újonc - de jövőre már John Travolta és Jonathan Rhys Meyers hangzatos dirr-durrjával (From Paris with Love) “repetázó” - egykori operatőr, Pierre Morel visszacsavarintotta a lenyiszált műtököt a műfaj haldokló ágyékára. Az Elrabolva instant nosztalgia: villámgyors, elsöprő erejű, és nincs telenyomva infantilis ökörködéssel. Mint a régi szép időkben…

Szinte már legendás, hogy Besson tűzrevaló forgatókönyvei mostanában mennyire nem szólnak semmiről (A szállító- és a Taxi-franchise, Las Bandidas, stb.), s a sorból az Elrabolva sem lóg ki. Azonban van egy nagy különbség: míg az említett filmeket a szebb napokat is látott szakember idióta, görcsös, humortalan jovialitásba fojtotta, addig Morel tűzrőlpattant akciófilmje véresen komolyan veendő.
Adott egy kiégett magányos farkas, Bryan Mills (Liam Neeson), aki valaha a CIA-nak dolgozott, most azonban alkalmi testőrködéssel próbálja népszerűsíteni a fásult ex-ügynökök irigylésre méltó életvitelét. Egyetlen örömét lánya, a tizenéves Kim (Maggie Grace) jelenti, akit elhidegült ex-neje (Famke Janssen) és annak dúsgazdag második férje nevelnek. Bryan nem igazán lelkesedik az ötletért, hogy Kim egyik barátnőjével kiruccanjon Párizsba néhány napra. Mikor mégis beleegyezik, a lányokat arab embercsempészek rabolják el. A felbőszült apa, akinek immár semmi vesztenivalója, azonnal elindul csalhatatlan ösztönei után, hogy a nemzetközi prostitúciópiac, terroristahálózat és nőkereskedelem gusztustalan bugyrain áthajózva megmentse szeme fényét…

Már egy néhány mondatos összefoglalóból is látszik, hogy az Elrabolvát kegyetlenül teletöltötték a lövöldözős bosszúfilmek kliséivel. Viszont az is nyilvánvaló, hogy a meseszövetet nem Columbo hadnagy csalafinta éleslátásáért kiáltó bonyodalmakból szőtték. Az Elrabolva szégyenkezés és mesterkéltség nélkül vállalja régi vágású elbeszélésmódját, és nem is akar többnek látszani, mint instant, popcornmajszolós darálásmenet. Főhősünk sem próbál kínos vicceket és jópofának tűnő életbölcsességeket közvetíteni. Neeson nemes egyszerűségében, sztoikus levitézlettségében hiteles erőember, akinek fájdalma lakonikus tőmondatok és legendásan fáradt gúny formájában sajtolódik ki a fukar párbeszédtechnika présén. Elég, ha rezzenéstelen arccal vasrudakat döfköd egy ocsmány libanoni lábába, majd miután kihúzta belőle a kellő információt, gondolkodás nélkül hagyja, hogy ropogósra süsse az áram. Ilyen az egész film is: stílusos, vérben és párizsi utcaszemétben megforgatott ámokfutás, amelyet hihetetlenül jól összevágott (az autós üldözés) és fantasztikus feszültség-ökonómiával bíró (a luxusyachton zajló finálé) akciójelenetek biztosítanak.

Persze többszöri fogyasztásra nem igazán alkalmas a film - ahhoz túlságosan kiszámítható és nevetségesen egyszerű panelekből építkezik a történet, hiszen egy egyszeri túszdrámát, amiben csak a mentőakció menetrendje jelenti a tortán a habot, mi a fenéért izgulnánk végig másodszor is? Talán Liam Neesonért, aki annyira feloldódik a mindenféle introspektív lelkiismeretesség és etikai érzék híján veszedelmes hullagyártóvá avanzsáló oroszlánapa szerepében, amennyire egy előzetes felmérés szerint alkalmatlannak tűnne a feladatra. Vagy talán azért, mert néha csavaros suspense-hegyek és a “nagyotmondás” csalóka igényével a mesébe szuszakolt erkölcsi tanulság nélkül is kielégítő a mozifotel karfájába erősen kapaszkodva elrabolva lenni.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!