Filmkritika

Nexxt

siz kritikája
2004. február 6. 13:55

Brett Easton Ellis botránykönyvét, az Amerikai psychót. Életem egyik legmeghatározóbb olvasmánya (meghatározón azt a dilemmát értem, melynek során el kellett döntenem, rosszul legyek-e vagy szimplán hajítsam félre a könyvet) megdöbbentett, megrémisztett, megfogott. Vártam belőle a filmadaptációt, amelyben aztán jó nagyot csalódtam. Nekem nem volt elég kiábrándító a vásznon lefestett világ (valóság), nem volt elég brutális a könyvhöz viszonyítva. Aztán eltelt pár (tán négy) év, és kezembe akadt a Nexxt egy videókazettán. Kezemből egyenesen a szemem elé került a történet, és azt láttam viszont a vásznon (na jó, tévében), amelyet Ellis szavakkal lefestett nekem. Még szerencse, hogy a borzalom és szadizmus képei csak egy részét képezik a friss rendező média szatírájának, különben sikítva futottam volna ki a szobából. Schilling Árpádnak kellett volna megfilmesítenie a teljes Amerikai psychót!

Nexxt-et rendezte meg. Egy ötletes társadalom- és médiakritikát, nyers véleménynyilvánítással, kemény sztereotip karakterekkel, felhasználva hozzá két botránytörténetet (Anthony Burgess - Gépnarancs (1962) és Brett Easton Ellis - Amerikai psycho (1991) ). A Nexxt első látásra üt, mint egy végtelenül abszurd, groteszk és igaz (!) szemrehányás. Egy olyan beolvasás, amely elgondolkodtat (kell, hogy elgondolkodtasson), hátborzongatóan az ábrázolt (meg nem nevezett jövőben játszódó) világba vasal bennünket. Odaültet a tompult-zombi közönség soraiba, s nyálcsorgató élvezetet kínál az érzelmek tényleg teljes spektrumának svédasztalával (from idill to szadizmus). Az ábrázolt világ két, egyazon szélsőség irányába korcsosult egyede (Kicsi Alex és Rex Madison - á la Pat Bateman) tálalásában válik vonásaiban láthatóvá: sivár (márvány-mosdó), hideg (gleccser-koktél), frusztrált (agresszió-kitörések), gépies (“CsakAzEvianVíz”). Tasnádi István (forgatókönyv) és Schilling Árpád látomása ránk telepszik, az Istennek nem enged, és… (ha nem vigyázunk) beolvaszt. Csak legyen erőnk lerázni!

“egy” jövőben játszódik. A díszlet épp ezért szolidan futurisztikus, méreteiben groteszkül sarkított, és hideg, hideg, hideg. Éppúgy, ahogy a filmet jellemző színek. Tulajdonképpen döntően 4 szín jelentkezik a film 85 perce alatt, mégpedig ellentét árnyalatok. Fekete-fehér (fény-oppozíciók) és kék-piros (érzelem-oppozíciók). A két-két ellentét között “villódzó” történet egyéni stílusát tovább erősítik a különös (és frusztráló) operatőri beállítások. Bár a képek többnyire statikusak, a sztori az, amely dinamikával tölti meg a vásznat, és ez jó! (hányszor de hányszor láttuk már a fordítottját!) Igaz, szerintem néhol veszít a lendületéből a Nexxt, de a kellő pillanatokban mindig kapunk egy új, groteszk-abszurd jelenetet (családi idill-játék, gyónásverseny), amely újra felkelti a figyelmet. Ez utóbbiban magvas mondanivaló is feszül: miszerint jelenkori társadalmunkban túl könnyed a megtisztulás, a lelkiismeret egyre kisebb erőfeszítésekkel tapos át a történéseken. Végül a zene is úgy ül, ahogy van.

A színészválasztás tökéletesnek bizonyult. Udvaros Dorottya Frau Plastic Chicken szerepében hidegebb már nem is lehetne. Szenzációsan testesíti (személyesíti) meg a média gépies, érzelemmentes, csakis cél felé törő attitűdjét. Azt a “masinériát”, amely - homlokegyenest felcserélve a szerepeket - az ártatlanokból áldozatot kreál, a gyilkosokból héroszt. A két “főhős” karakterében Mucsi Zoltán és Bodó Viktor is brillírozik. Éppannyira ellentétek, mint rokonok ők. Bodó teljes “mimikátlanságát” Mucsi lenyűgöző arcjátéka egyenlíti ki. Ezzel is utalva a Gonosz végtelen megtestesülési lehetőségére.

A Nexxt szimultán lenyűgöző és felháborító film. És pont nem azért, amiért gondolnánk! Lenyűgöz a “home-video” nyersen brutális jeleneteivel (kár, hogy a rendezői verzió olyannyira megcsonkult), egyben felháborít a történet karaktereinek realisztikus attitűdjeivel. És mi lesz EZZEL a vázolt jövővel (jelennel)?

“Ha lehet, lesz, mert lennie kell!”

Értékelés:

Nexxt

Játékidő: 85 perc

Rendezte: Schilling Árpád

Szereplők: Udvaros Dorottya, Bodó Viktor, Mucsi Zoltán, Bánki Gergely, Csányi Sándor, Láng Annamária, Nagy Zsolt, Tasnádi István, Péterffy Borbála, Pokorny Lia, Sárosdi Lilla, Terhes Sándor

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."