Filmkritika

Kísértetjárás Connecticutban

Szilvási Krisztián kritikája
2009. szeptember 15. 13:51

A Kísértetjárás Connecticutban valós, 1987-ben megtörtént események alapján készült. Az ilyen tárgyközléseket szerintem illik fenntartással fogadni abban a tekintetben, hogy nem tudható pontosan, vajon mekkora százalék igazságtartalom rejtezik ezekben a “megtörtént eseményekben”. Nem, nem vagyok rosszindulatú, de azért ilyenkor szeretném, ha korrektül közölnék, mégis mi az, amely igaz volt, és mi az a színezet, amely puszta fikció. Erre azért lenne szükségem, hogy tudjam, hogyan kezeljem a filmet: tényleges kitalációként, amelyet valóság ihletett, vagy egyfajta dokumentarista megjelenítésként. Ugyanis nem mindegy, mert ha így, ha úgy, máshogy állok neki a mozinak. A Kísértetjárás Connecticutbant akként néztem, hogy egy horrorisztikus történetet látok, amelynek lehet, hogy egyes elemei megtörténtek (például Matt hihetetlen és nyomtalan gyógyulása), de összességében egy fiktív szellemjárás borzolja a Campbell család életét.

A Kísértetjárás Connecticutban átlagos horrorfilm. Sőt, horrorisztikus jellege is csak abban mutatkozik meg, ahogyan a kísértetek a házban lakókat kergetik borzalmas riogatásukkal. Mert a történet tulajdonképpen egy misztikus múltbeli eseménysornak a rekonstruálása egy jelenbeli fiatalember által, aki halálos(?) betegként egyfajta médiumállapotban nyitott a nyughatatlan lelkek (fel)fogására. Az alapmotívum nem új, persze, hogy nem. Nekem például rögtön a Más világ jutott eszembe, csak ott volt még a végén egy 360 fokos csavar. Itt nincs. A Kísértetjárás Connecticutban teljesen sematikus horrorfilm (illetve misztikus thriller). Nincsen benne vérengzés (hacsak nem a film végén a halottak elégetése), nincsen benne akció (így a thriller besorolásom is megdől), van helyette eléggé korrektül borongós atmoszféra, ijesztő kísértetek, kiváló hang- és képi effektek. De a történet ezen hatások nélkül csupasz: van egy jelenbeli szál, és egy mozaikként összeálló múltbéli borzalom. A kettő keverése nekem nem nagyon tetszett, mert meglehetősen sablonosra volt faragva. Mondom, ezerszer láttuk már máshol, csak más ruhában.

Ami drámai lehetett volna benne - a család tragédiája, hogy szinte mindent fel kell áldozniuk Matt betegsége miatt -, halványan mutatkozott csak meg. Persze, ha erősebb lett volna, akkor már tényleg nem horrorfilmként beszélhetnénk a Kísértetjárás Connecticutbanról. Csakhogy valóban meg lehetett volna bolondítani erősebb és kegyetlenebb szellemesdivel, de ha a megtörtént valóságot nem akarták túlszínezni, akkor rendben van. Csak hát így meg nem lett horror. Sajnos. Pedig, mint már mondtam, a kulisszák nagyon is alkalmasak lettek volna hozzá. A ház tényleg nyomasztó, hatalmas, felderítetlen zegzugokkal teli. A kamerakezelés sokszor ki is hangsúlyozza ezt a hol ránk boruló, hol minket beszippantó matériát. A tükrökkel és a csillámló felületekkel (amelyekről a fény alakot formálva verődik vissza) való bánásmód kimondottan bravúros - világosan jelzi, a házzal valóban szerves összefüggésben léteznek a kísértetek, amely aztán a film végén “tűzvilágra” is kerül, amikor a megszállt Matt kibontja a holttesteket a falból. Talán ez a film egyetlen lenyűgöző jelenetsora, a többi szellemesdi csupán jól megkomponált rémisztgetés képi- és hangi effektekkel. Korrekt iparosmunka, semmi több.

Horrofilmeknél nem illik színészi játékot előcibálni, de azért egyetlen mondatban megemlíthető, hogy a családanyát játszó Virginia Madsen, és az apát alakító Martin Donovan képes lenne mélyebb drámaiságra is, mint amely itt nekik jutott. A karaktereket tekintve bántóan felesleges Matt mellett a további 3 gyerek (1 nagylány és két kisebb fiú és lány). Tudom, tudom kellettek a létszám miatt, de majdnem teljes indokolatlanságuk úgy a történet sablonos voltát, mint a mindenre kiterjedő koncepció hiányát jelzik. A Kísértetjárás Connecticutban egyszerű, elnyűtt, kommersz klisékre építő horrorfilmbe bújtatott szellemesdi. (Már a cím is roppant általánosságban fogalmazza meg a velőt.) Egyszer persze nézhető, az ijesztgetős panelek jól állnak, de tovább nem merészkedik sem történetben, sem jellegben. Nem számít, mennyire történt így a valóságban, amit filmben mutatott, nekem kevés.

Értékelés:

Kísértetjárás Connecticutban

Játékidő: 92 perc

Rendezte: Peter Cornwell

Szereplők: Virginia Madsen, Kyle Gallner, Martin Donovan, Elias Koteas

Forgalmazó: Fórum Hungary

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."