Négy karácsony

Négy Karácsony és egy születés. Seth Gordon filmje brutális (blaszfémikus) támadás a hagyományok, úgy mint: család, Karácsony, házasság, utódlás ellen. Legalábbis ha a két főhős karakter attitűdjét nézzük. Brad és Kate végtelenül rajonganak egymásért, és épp ezért nincs szükségük olyan állandósult (s nem mindig pozitív) értékekre, mint a család vagy a közösségi Karácsony ünnepe. Nekik csak egymásra van szükségük, menekülnek minden elől, amely általános, hagyományos, megszokott, hm… univerzáló. Ezért válnak rögtön az első perctől szimpatikussá a nézőnek (nekem) – nem, mert tagadják a társadalmilag “előírtakat”, hanem mert mernek csakis a saját jóleső világukban létezni, maguknak élni. Ha akarják, a Karácsonyt hanyagolván elutaznak búvárkodni, mert nemcsak van merszük hozzá, hanem megtehetik. Nem köti őket semmi és senki, a szó valódi értelmében szabadok. Időnként ki ne vágyna cserélni velük?

Csakhogy idén Karácsonykor a San Franciscóra leszálló köd teljesen keresztülhúzza a számításaikat. Itthon ragadnak. Családokkal, porontyokkal, a nagybetűs Karácsonnyal. A nagybetűs pácban. Ezúttal kénytelenek szembenézni mindazzal, amelyet eleddig tagadtak, úgy mint: család, Karács… na jó, nem sorolom fel újra őket. Nincs más választásuk, végig kell látogatniuk szoros rokonságuk mind a négy családját (mindenhol elváltak a szülők). Ebből pedig olyan jófajta szituációkra épülő kavarodás támad, amely összességében egy korrekt vígjátékként csapódik le a képernyőn. Brad és Kate jópofa kalandokat élnek át a verbális humortól kezdve a testnedves végletekig. A négy író szüleményéből összerakott forgatókönyv széles palettán játszik. Többféle családmodellel - és az ezekből fakadó komikus helyzetekkel - tart tükröt a társadalom elé; megpróbálja lefesteni mindennapi gyengeségeinket, hiábavalóságainkat, mellékvágányainkat. Sokáig nagyon úgy néz ki a dolog, hogy Bradnek és Kate-nek van igaza, akik tagadják a családot, Karács… szóval tudjuk. Csakhogy a sok megfáradt kaland közepette a lánynak és a fiúnak is kezd felnyílni a szeme. Kate-et az anyaság érinti meg, Brad-et pedig a valahová, valaki(k)hez tartozás érzése. Persze előbb összevesznek, hogy aztán nagy egyetértésben békülhessenek ki, ahogyan azt kell. Hepiend.

A Négy Karácsony teljesen élvezhető vígjáték. Mondanivalója abban áll, hogy a társadalomnak és az ösztöneinknek nem fordíthatunk teljesen hátat, ugyanakkor élhetjük az életünket a saját elképzeléseink szerint. És ez a feloldható ellentmondás tesz minket egyedivé, ez biztosítja számunkra, hogy akaratunk, elképzeléseink, álmaink, vágyaink szerint élhessük az életünket - együtt a többiekkel. Brad és Kate karaktere a film első kockájától látványosan egymásnak teremtett, ezért működőképes olyan nagyon a Négy Karácsony. Akkora egység mutatkozik köztük, amelyet semmilyen történés nem képes megbontani. Egyensúlyban marad a film atmoszférája, miközben egyik szituációból vált át a másikba, a két biztos pont zökkenők nélkül vezet át egyik családtól a másikig. Óriási pozitívuma a történetnek, hogy a két fő karakter, ha számukra szokatlan szituációba cseppen, tőlük idegen emberi attitűdök közé kerül, nem az az első dolguk, hogy kiigazítják a másikat, értékítéletet alkotnak róluk-nekik, vagy éppen megpróbálják befolyásolni, megváltoztatni őket. Egyszerűen tudomásul veszik a másik individuum hatáskörét, s ha nem tetszik nekik, csupán (csupán!) megpróbálnak távol maradni tőle. Így nincsenek viták olyan véleménykülönbségek között, amelyeket soha nem is lehetne egységbe hozni. Mekkora szükség lenne erre a beállítódásra mindenki részéről a való életben is…!

Adott vonása ennek a műfajnak, hogy nagyjából ugyanakkora súllyal esik latba a történet és a színészek. Ha valamelyik látványosan gyengébb a másiknál, már nem képes egyensúlyban maradni a mozi. A Négy Karácsony esetében a történet korrekt voltát a színészek biztos teljesítménye teszi élvezhetővé. Vince Vaughn Brad szerepében és Reese Witherspoon Kate bőrében egyaránt karakteressé teszik a figurák létét. Nemcsak papírbábok a kulisszák között, hanem gondolkodni, cselekedni képes szereplők. A különböző szituációkba kerülésük által kölcsönösen válik mozgóvá, élővé a történet, maga a film. Nem is beszélve a szülők szerepében feltűnő, csupa-csupa Oscar-díjas színészi nagyságról: Robert Duvall, Sissy Spacek, Jon Voight és Mary Steenburgen több, mint cameo-ja mélységben is hozzátesz a történethez. Egyfajta katalizátorok ők, akik mindig továbblendítik Brad és Kate tagadó beállítódását, hogy végül elvezessék őket a részükről újragondolt végkifejlethez. Ahol ők tulajdonképpen maradtak ugyanazok, de már egy más tekintetben. A Négy Karácsony remek - nemcsak - karácsonyi vígjáték, amely pontosan annyit ad, amennyit markol. Végig kiegyensúlyozott, üdítően szórakoztató látványos mélypontok nélkül, szerethető figurákkal, átélhető problémákkal. Azt hiszem, ha képesek lennénk rá, mindannyian helyet találnánk benne.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!