A PHP Error was encountered

Severity: Warning

Message: fopen(/var/lib/php/sessions/ci_sessiono3bi763vdagfcq1p1fgufq8708bnfpjj): failed to open stream: No space left on device

Filename: drivers/Session_files_driver.php

Line Number: 172

Backtrace:

File: /var/www/moziplussz.hu/application/libraries/Ion_auth.php
Line: 91
Function: library

File: /var/www/moziplussz.hu/public/index.php
Line: 315
Function: require_once

A PHP Error was encountered

Severity: Warning

Message: session_start(): Failed to read session data: user (path: /var/lib/php/sessions)

Filename: Session/Session.php

Line Number: 143

Backtrace:

File: /var/www/moziplussz.hu/application/libraries/Ion_auth.php
Line: 91
Function: library

File: /var/www/moziplussz.hu/public/index.php
Line: 315
Function: require_once

Kritika: A gyilkolás művészete - Moziplussz.hu
Filmkritika

A gyilkolás művészete

Szilvási Krisztián kritikája
2008. október 19. 16:04

A sorozatgyilkosokról szóló filmek hálás dramaturgiát tudnak nyújtani. Azzal, hogy nem csak egy gyilkosság történik a filmidő alatt, ab ovo lehetőség nyílik a feszültség folyamatos fenntartására, a mozi ívének egyenletes meghúzására, vagy a kirakós fordulatok alkalmazására. A gyilkolás művészete (továbbiakban Anamorph) is ilyen film, vagy legalábbis erre törekszik. Jól-rosszul, de tartja a műfaj kellékeit, mégsem marad emlékezetes. De vajon miért?

Henry Miller filmje (író és rendező is egyben) DVD-kiadásban jelent meg Magyarországon, az IMDB szerint Amerikában is csak egy moziban játszották. Pedig az alapkoncepció - meglehetős sablonossága ellenére is - roppant ígéretes: magányos zsaru belebetegedvén egy sorozatgyilkos utáni hajszába; valóban az igazi gyilkost kapták-e el; megjelenik egy utánzó gyilkos. Mondom, ígéretes, hiszen valódi atmoszféra teremtő lehetőség rejlik az efféle sötét történetekben. Az Anamorph bele is kezd. Sötét, színtelen, szemcsés, kiábrándult képeivel (az operatőri munka remek: Fred Murphy, mostanában sorozatokat fényképez) olyan légkört fest a vászonra, amelyhez leginkább a fincher-i Hetedik nyomasztó súlya mérhető. A keret tehát nagyon rendben van, a tartalom az, amely néhol kattog, zörög, akadozik.

A dramaturgia egyenes vonalú, csak néhány még szebben kivitelezett flashback (fényes-tompa képek) töri meg a linearitást, helyenként kevéssé indokolt módon és -drámai sikerrel. Stan Aubray nyomozó (a minden értelemben karakteres Willem Dafoe) lohol a sorozatgyilkos után, kétségek között vergődve: valóban az igazi tettest lőtték-e le, vagy az utánzó egyenlő Eddie bácsival? A művészien koreografált szadizmus egyre nagyobb teret nyer a filmben, az elvetemült gyilkos utalni akar valamire. De mire? Ez az egész film során nem derül ki, a motiváció hiánycikk az Anamorphban – nemcsak a pszichopata, hanem Aubray részéről is. Ezért marad a néző kívülálló, hiszen nem tud csatlakozni (kedvenc elcsépelt fogalmam: azonosulni) a nyomozóval. Pedig óriási mélységek rejlenek a karakterben (múltja, jelene, jövője?), de ezek szintúgy rejtve maradnak előttünk.

A cselekményvezetés, mint már írtam, egy szálon futó. Semmi félrevezetés, “tárgytól” való elrugaszkodás, csak a gyilkos utáni hajsza. A történetet többször megtöri azonban hirtelen dramaturgiai ugrás, amelyre szintén nincs magyarázat. A feszültség hol megjelenik, hol eltűnik, aztán újra visszatér, nincs egységes íve. Pulzál, de nem úgy, hogy hatni tudna - ezzel a filmet teszi tönkre, hiszen végig vibrálnia kellene, fenntartani a néző izgalmi állapotát. Sokszor megtörik tehát a suspence, szétszabdalja a történetet, emiatt is gátolva van a beleélés lehetősége. A finálé sincs teljesen megkomponálva, ötlettelen, sőt esetleges, hiába köszön vissza néhány korábbi motívum, illetve áll össze kicsit a puzzle, előkészítetlen, kiforratlan, soványka. A befejezés hiába tetszik, illik a film atmoszférájához a negatív vég, ezzel képtelen megmenteni a történetet, hiszen nem tudjuk, mi miért történik.

A gyilkolás művészete lehetett volna nagyon jó film. De az elkövetett hibák az olyan jellegű moziknál, ahol a feszültségnek primer szerepe van a jelentéshordozásban, hatványozottabban ütnek vissza. Az Anamorphnál a hiányzó motívumok, a következetesség csorbulása és a karakterek összefűzésének (pl. Aubray nyomozó és „társa”, Carl Uffner közti viszony; Aubray és Sandy közötti kapcsolat) miértje, hogyanja mind-mind olyan tényezők, amelyek az összhatást erőteljesen rontják, helyenként megszüntetik. Nem indokolt a tempó lassúsága sem, hiszen gyakorlatilag nincs nyomozás, csak sorban, lassan megtörténnek a dolgok – a fő karakternek nincsen befolyása rájuk. Így, ebben a formában a film nem elég strukturált, nem elég átgondolt, emiatt élvezhetősége csekély. Az osztályozásnál ilyenkor szoktak közepes alatti érdemjegyet kiosztani. Én sem tehetek mást, mint azt javasolni Henry Millernek, tanuljon a hibákból és próbálkozzon tovább.

Értékelés:

A gyilkolás művészete

Játékidő: 107 perc

Rendezte: Henry Miller

Szereplők: Willem Dafoe, Scott Speedman, Peter Stormare, Clea DuVall, James Rebhorn

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."