Filmkritika

Napfény

Szilvási Krisztián kritikája
2007. április 14. 12:37

Ritka eset nálam, hogy egy sci-fi igazán motiváljon. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, több összetevő szükségeltetik, melyek között ‘és’, ‘vagy’, esetleg ‘és/vagy’ kapcsolatnak kell fennállnia. Az egyik ilyen sarokpont mindenképpen a történet, a másik pedig a kivitelezés. Hú, ezzel aztán marha nagyot mondtam! A Napfény esetében az a ritka konstelláció fordul elő, hogy az egyes elemek közé az ‘és’ kötőszócskát biggyeszthetem.

Azt hiszem, Danny Boyle a Trainspottinggal örökre beírta magát a filmtörténetbe. Igazi kult-specialista ő, aki további filmjeivel is (A part, 28 nappal később) - így vagy úgy - jellegzetes nyomokat hagyott maga után. A Napfény esetében nálam érdekesen alakult a dolog. Nevezetesen, hogy nem tudtam előre, ki rendezte a filmet. Így aztán nekiültem a sci-fi-nek, majd jöttek a benyomások: ez valami más, ennek karakterisztikája van, ennek átélhető atmoszférája van. És így tovább, hogy a végére szinte rajongjak a történetért.

A Napfény több dolog miatt is kiváló film. Bár szembetűnően nincsenek benne kontúrosra rajzolt karakterek, de talán nem véletlenül. Maga a történet veleje ugyanis ennyi: emberi lét vagy nemlét. Megmarad-e az emberiség, vagy a Nap haldoklása miatt rövid úton kipusztul. Ehhez pedig nem megrajzolt jellemekre van szükség (illetve dehogynem, csak nem úgy), hanem arra, hogy ki-ki saját karakterisztikáján túl küzdjön a célért a végsőkig. Pátoszos? Érzelemvezérelt? Befolyásoló? Ebben az esetben nem hinném.

A látvány is okosan lett konstruálva. Sok sci-fi ott bukik el (legalábbis a szememben), hogy próbálják a díszleteket a végletekig futurisztikusan megtervezni. Mert a többség úgy érzi, egy valamirevaló jövőben játszódó film attól sci-fi, ha minden villog, minden lekerekített, minden miniatűr. Pedig dehogy! A Napfény nem pazarol energiát ezekre a tévútakra. Mind az ajtók, mind a számítógépek-kijelzők, mind a bútorzat reális, a jelenben is létező (vagy majdnem létező). Ennél fogva messze elkerüli a gagyi sémákat. Ugyanígy van Boyle filmje a főszereplőkkel is. Nincsen felesleges hősködés, sőt, hősök se nagyon - megjegyzem, helyesen! Hiteles emberi erőfeszítéseket látunk, semmi emberfelettit, és ez nagyon jó!

Egyszóval nagyon élvezetes a Napfény. Persze könnyen bele lehetne kötni ebbe-abba a történet szempontjából, de felesleges. Miért rontsuk a saját élvezetünket? Örömteli, hogy nem átlagos sci-fi-vel van dolgunk, hanem valami többel, valami karakteressel, valami egyénivel. Valami Boyle-ossal, aki nagyon érti a számára újat. Legközelebb vajon mivel fog előrukkolni?

Értékelés:

Napfény

Játékidő: 108 perc

Rendezte: Danny Boyle

Szereplők: Cillian Murphy, Chris Evans, Michelle Yeoh, Troy Garity, Rose Byrne, Cliff Curtis, Mark Strong

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."