Filmkritika

Derült égből fasírt

Rusznyák Csaba kritikája
2009. november 11. 14:24

Avagy derült égből poénzuhatag, ami fasírtot csinál a nagy konkurencia, a Pixar lufis-házas kalandjából. A Sony animációs részlege az eddigi egész estés filmjeivel (Nagyon vadon, Vigyázz, kész, szörf!) nem igazán állt a helyzet magaslatán, ám úgy néz ki, a stúdió belenőtt abba a cipőbe, amit azért varrtak, hogy viselője ütőképes versenytársat állíthasson a 3D-s animáció terén verhetetlennek vélt lámpás céggel szemben. Chris Miller (Harmadik Shrek) és Phil Lord filmje bő másfél órányi, iszonyú tempót diktáló humorkavalkád, ami kis túlzással annyi ötletet halmoz fel játékideje alatt, amennyi 10 másik, korrekt színvonalú műre is elég lenne. 

Flint egy kalandra áhítozó tinédzser feltaláló, akinek zseniális ötletei rendszerint az otthonául szolgáló, szardínia eladásból élő sziget teljes káoszba borulását eredményezik. Ifjú hősünk azonban sokadik próbálkozás után sem adja fel, és apja rosszallása ellenére elhatározza, hogy megmenti a súlyos gazdasági válságba gabalyodott szülővárosát: olyan találmányt készít, ami a vízből ételt szintetizál. Csakhogy kütyüje egy kis gikszernek köszönhetően felrepül a felhők közé, és onnan ontja szó szerinti hamburgeresőjét – ami természetesen még csak a rengeteg kaland kezdete. 

A Derült égből fasírt rögtön az első percben repülőstartot vesz, és megállás nélkül száguld egészen a legvégéig, olyan iramban, amit képtelenség másfél óránál sokkal hosszabban elviselni. De nem is kell, és így a rendezőpáros filmje kész főnyeremény: minden jelenetre féltucatnyi direkt, és legalább ugyannyi burkolt poén jut. A kép mindig színes, zsúfolt és esztelenül dinamikus, mindegy is, hogy a vászon melyik részére koncentrálsz, szinte biztos, hogy lemaradsz valamiről, ami a háttérben, vagy a jobb alsó sarokban történik. A gegek emellett ténylegesen részei a cselekménynek, funkciójuk van, nem csak vakon hajigálják be őket az írók, sokszor továbbviszik a sztorit, és vissza-visszatérnek később is – egyetlen ötlet sem marad kihasználatlan. 

A kreativitás bőven kiterjed a karakterekre is. Az alapvetően sablonos figurákat figyelemreméltó apróságokkal teszik színessé és érdekessé (Flint szórakozottságában/félelmében ugrándozva, dudorászva közlekedik, az apa csak halászmeteforákban képes kinyilvánítani az érzelmeit), és az utolsó mellékszereplőket is frenetikus vonássokkal ruházzák fel: a fekete rendőr nindzsaugrásokkal közlekedik, a polgármester pedig fokozatosan egy gusztustalan ember-Jabbává hízik.  Még a kötelező szerelmi szálat is elegánsan, humorosan, giccs nélkül nyomják le a néző torkán, ahogy a szintén kötelező tanulság is észrevétlenül, poénokba csomagolva éri el a célját. 

Merthogy a Derült égből fasírt-ba gondolatok is szorultak, ami nem is csoda egy olyan film esetében, amiben gyorskaja záporozik az égből. A fogyasztói társadalom gúnyos szatírája diszkréten, de a figyelmes szemnek azért láthatóan bújik meg a sorok közt, és nem csak a hamburgeresőnek köszönhetően (lásd pl. a gyakornok riportert, aki eltitkolja szemüvegét és intelligenciáját, hogy érvényesülni tudjon a csinos pofikat díjazó világban). Ehhez a hangvételhez tökéletesen passzolnak az egyszerű és eltúlzott arcvonások (a szinte egyetlen vonalból – fej – és két fekete csíkból – szemöldök, bajusz – álló apa rekeszizomszaggató stilisztikai bravúr, és minden bizonnyal költségspórolásnak sem utolsó), amiket viszont gyönyörű, részletekben gazdag hátterek egészítenek ki. Pixar ide vagy oda, nyugodtan kijelenthetjük: nincs többé egyeduralkodó a 3D-s animáció piacán.

Értékelés:

Derült égből fasírt

Játékidő: 95 perc

Rendezte: Phil Lord, Chris Miller

Szereplők: Anna Faris, Andy Samberg, James Caan

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."