Filmkritika

A szavak titkos élete

Szilvási Krisztián kritikája
2006. május 10. 11:17

Egy tenger közepi olajfúrótoronynál kevés magányosabb pont akadhat a világon. Ugyanakkor ez a hely - éppen szélsőséges voltánál fogva - nem is lehetne alkalmasabb titkok-érzések-elfojtások felszínre buggyanásához és a gyógyuláshoz.

Mert hát A szavak titkos élete pontosan itt játszódik és erről szól. Elszigetelt atmoszférában, a testi-lelki sérülések zárt és ingerszegény mezsgyéjén, a nemi elkülönülés paradicsomában (poklában?). Hanna (a kifejezéstelenből “érzővé” fejlődő Sarah Polley) és Josef (a karizmatikusan felszínesnek tűnő Tim Robbins) itt találnak egymásra és végső soron leginkább magukra.

Az alap egyszerű, ugyanakkor nagyon látványos a filmvásznon. Két eltérő nemű, identitású, hátterű, attitűdű karakter, akik egymás nélkül frusztráló múltjuk miatt nem lehetnek teljesek. Egymás hathatós támogatásával azonban végül kiteljesednek, meggyógyulnak. Baromi szimpla sztori, emlékezetes, hiteles és külcsínyű-belbecsű megvalósítással. Azt hiszem, ezt nem kell tovább bogozgatnom.

Ami tényleg kiemelendő: a szavak titkos élete. Vagyis a titkok szavak általi életre kel(t)ése. Hihetetlenül találó zanzásítás. Nagyon jó az a dupla vibráció, amelynek során a karakterek kibomlanak - a kényszerbeteg Hanna tettei, viselkedése és testjátéka folytán kap mélységet, a felszínesként bemutatkozó Josef pedig szavai, gondolatai által bukkan a felszín alá. Eltérő módon, de egymást szabadítják meg láncaiktól és kötik magukhoz a másikat. Méghozzá a néző előtt is működőképesen.

A befejezés viszont nekem nem tetszett, mert szerintem más irányba vitte a filmet, mint amiről szólni szándékozott. Túlzottan konkretizált így, ahelyett, hogy a nekem jobban tetsző ”általánosítás” (azt hiszem, az absztrakcióra gondolok) lett volna a lényege. Igazi happy endet varázsolt olyan témákban, amelyek nem feledésre, hanem tanulságra (bár nem jó szó ez, érzem) szántak. Nem lett volna szabad így leegyszerűsíteni ezt; sokkal több volt mögötte, mint hogy ekképpen lezáródhasson, egyszer s mindenkorra megoldódhasson.

De most már mindegy. Lehet, nekem nem kéne ennyire ragaszkodnom a túlléphetetlenséghez, és inkább a gyógyírre kellene koncentrálnom. Hiszen mégiscsak egy filmet láttam, nem…?

Értékelés:

A szavak titkos élete

Játékidő: 112 perc

Rendezte: Isabel Coixet

Szereplők: Sarah Polley, Tim Robbins, Javier Cámara, Sverre Anker Ousdal, Steven Mackintosh, Eddie Marsan, Julie Christie

Forgalmazó: Best Hollywood

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink

  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."

  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."

  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."

  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."

  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."