A majmok bolygója
Majmok bolygója (1968-ban), amely olyan görbe tükröt tartott a mai emberi társadalom elé, hogy alig győz-tünk pislogni tőle. Ironikus volt, döbbenetes volt, nyomasztó volt, és - valljuk be - nagyon igaz. Franklin J. Schaffnernek totális mértékben sikerült ábrázolnia ellentmondásos civilizációnk össze-tettségét, s egy olyan utópiát festenie, amelyet illett komolyan venni. Ugyanis a majmok embereket elnyomó társadalma saját, széles értelemben vett kultúránk negatív nyomatát modellezte le. Meg is ért vagy 6, egyre gyengülő folytatást, melyet persze már csak a kielégíthetetlen pénztárca motivált, nem a mély mondanivaló. A XX. század végi trend aztán remake-et követelt, Tim Burton pedig vállalkozott a téma újrafeldolgozására. Vajon belebukott? Hát…
Ezt nem vártam volna Tim Burton-től! Sajnos be kell látni, hogy a sci-fi műfaja nem áll jól a sötét filmekről ismert rendezőnek. Szerintem mind a Támad a Mars!, mind pedig A majmok bolygója a leggyengébb munkái közé tartozik. Persze mentségként fel lehet hozni, hogy gyenge forgatókönyvből ő sem tud aranyat fakasztani, de! De azt már képtelen vagyok elnézni neki, hogy jellegtelen filmet rendezzen! A majmok bolygójának újrafeldolgozása ugyanis inkább egy szombat délutáni, szürke tévés kalandfilm, mint egy stílusos alkotás. A Burtonre jellemző, védjegyként szolgáló dark atmoszféra nem sugárzik a kockákból, s ez bűn. Az iparos munka minden bevert szöge látszik, s mivel gyenge volt a kalapács, nem lett elsimítva, karcolja a szemet.
A történet gyermetegen egyszerű, nélkülöz mindenfajta mélységet és mondanivalót. Míg az eredeti film komplexen vázolta fel a majmok társadalmát, a Burton-féle feldolgozás csakcsupán az akciókra, a majmok és emberek közti hábo-rúra (leszámolásra, igazságtételre, rivalizálásra, ki tudja?) koncentrál. Nincs velős irónia, fricska a mai társadalomnak, van helyette egysíkú dramaturgia. Az egész sztori érdektelen a nézőnek (nem úgy, mint az eredeti!), sőt, néhol olyan nonszensz, el nem hiszem, hogy komolyan gondolták. Például az a “majmot az űrbe”-felütés kimondottan elmebeteg dolog. Hát miért nem robotokat vagy távvezérléses hajót küldenek az űrbe, ha veszélyes? Mi a fészkes fenével indokoltabb egy nyomorult majom? Vagy ez valami szimbólum akar lenni? Áhh, se füle, se farka! Se drámaiság, se motiváció, se izgalom. Olyan buk-ta, amelybe még lekvárt se érdemes rakni.
A majmok bolygója a színészeknek se túl nagy kihívás. Mark Wahlberg ennél az egydimenziós karakternél ezerszer tehetségesebb. Még Spielberg E.T.-je is összetettebb figura volt, pedig aztán ő sem akart sokkal többet, mint hazajutni. Egyedül Helena Bonham Carter (egyébként Mrs. Burton, házasságlevél nélkül) miatt érdemes végigülni a túlontúl hosszú két órát. Bájos majomarcocskája mögött sokkal több bújik meg, mint Wahlberg pókerarcának hátterében. Igazi érzelmek kergetik egymást “állati” lelkében, még ha kissé hamisak is (egy majom beleszeret egy emberbe?). Ő elhiteti velünk, ami a szerepe, s lelkes állatvéd… bocsánat, embervédőként (majom)angyallá magasztosul. Wahlberg helyében én minden teketória nélkül magammal vittem volna az űrhajóban.
dicsérendő, azok a maszkok. Mondjuk ezzel közel sem egyenlítődik ki a mérleg, de ezekkel a sminkekkel sikerül jobban életre kelteni az állatokat, mint az eredeti filmben. Persze kellett az is, hogy a remake-ben a majmok állatiasabbak, durvábbak, erőszakosabbak, ösztönösebbek legyenek, míg az emberek hordái jóval civilizáltabbak, mint a ‘68-as sci-fiben. Úgy látszik, a XX. század embere már kevéssé képes elviselni az “objektív kritikát”, mint a 30 évvel ezelőtti önérzet. Lassan már arra sem leszünk képesek, hogy a vasbeton gerendák tömegét észrevegyük a szemünkben, nemhogy a sok-sok pici szálkát…
Szóval az új Majmok bolygója olyan, mint a ma embere, aki önnön nagyszerűségében feredőzve egyre inkább csak a felszínen dagonyázik. Az irónia és a cinizmus istentelenségét felváltják a dicső himnuszok és ódák recsegései. Mert fülünk már nincs a hamis hangokra. Ha úgy vesszük, ez is egy ketrec, méghozzá az erősebbik fajtából. Hát rázzuk csak bátran!

A majmok bolygója
Játékidő: 115 perc
Rendezte: Tim Burton
Szereplők: Mark Wahlberg, Helena Bonham Carter, Tim Roth, Michael Clarke Duncan, Paul Giamatti, Estella Warren, Cary-Hiroyuki Tagawa, Kris Kristofferson, Erick Avari, Luke Eberl
Forgalmazó: InterCom
Tovább a film adatlapjáraKommentek
Legyél te az első, aki hozzászól!
Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!