Filmkritika

Hajsza a föld alatt

Farkas Ádám kritikája
2009. augusztus 30. 11:13

Üresjárat. Mi a Moziplussznál nem szoktunk címeket adni a kritikáinknak, de ha tennénk, én ezt a címet adtam volna ennek az értékelésnek. Ez a film olyan, mint valami szupertitkos célokra kifejlesztett önmegsemmisítő program: a feladata elvégzése után elkezdi nyom nélkül törölni magát az agyunkból, mi pedig tudjuk, hogy láttunk valami akciófilmet, de hogy tulajdonképpen hogy telt el ez a másfél óra, azt részleteiben nagyon nehéz felidézni.

Pedig John Travolta és Denzel Washington előadásában azért többet várhattunk egy b-movie-s remake-nél, de a John Godey regényéből készült 1974-es eredeti változatot sajnos nem arra használták, hogy egy adott, jó történetből egy mégjobb filmet kerekítsenek, hanem simán csak lehúztak róla egy bőrt, ráadásul azt is a lehető legkevesebb agymunka befektetésével tették. Az eredmény egy olyan se íze-se bűze akciófilm lett, amilyet az álmatlanságban szenvedők néznek, mikor hajnali kettőkor belefáradnak a kapcsolgatásba és valami filmcsatornán leragadnak egy éppen akkor kezdődő szétjátszott túszdrámánál.

Már a Travolta által eljátszott főkolompos Ryder első színrelépésénél meg lehet állapítani: ebből a vérkomoly nézésből és tetovált nyakból indololatlan keménykedés lesz, a kétdimenziós fajtából. A karakterek megformálásán ugyanis messziről látszik a nagyon akarás, hogy teszem azt a a rosszfiú itt egyszerre egyesítse a filmtörténet összes negatív hősének minden jellemvonását, okoskodjon Hannibal Lecterként, csapkodjon és dühöngjön mint valami pszichopata és egyszerre legyen baromi okos is, de azért kiismerhető is. Ezzel a próbálkozással már csak annyi baj van, hogy így természetesen egyik sem sikerül, nem lehet se utálni, sem megérteni, csak találgatni, hogy vajon szimpla őrülttel vagy simán pénzéhes bűnözővel állnak-e szemben a hasonlóan sótlan jófiúk (igen, sajnos Denzel Washington sem tud egyszerre akcióhős és családapa is lenni, bár az utóbbi talán még jobban megy neki). A túszokat sem ismerjük meg igazán, mielőtt lelőnek egy-kettőt, legfeljebb háromszor látjuk őket, nem igazán mutatják be őket az elején, ahogy ebben a műfajban az általában lenni szokott.
Hasonlóan egszerűek az akciójelenetek is, semmi újat nem látunk, van egy kis lövöldözés, szaladgálás, üldözés, de semmi extra. Pedig a helyszínből adódóan valami jó kis klausztrofób, sötétében bújkálós harcot várnánk, de sajnos nem kapunk, csak egy keveset, és attól sem kezdünk el igazából izzadni vagy a fejünket kapkodni.

Vannak persze jó dolgok is, leginkább a látvány terén. A kamera állandóan mozog, még az egyébként jelentéktelen párbeszédek alatt is igyekeztek fenntartani a lendületet, ami sikerül is, soha nem ül le igazán a történet, az események folyamatosan pörögnek. A golyó ütötte sebekből fröcsköl a vér, az elszabadult metrókocsi borzasztó iramban vág át a városon és mindenki rohan, mint akit megmérgeztek.

Ennél több erénye viszont nincsen ennek a filmnek, kár érte, egy pár csavarral, ötletes bunyóval és jobban megírt karakterekkel igazán ütős mozit csinálhattak volna. Így viszont biztos, hogy nem fogjuk a végén még percekig meredten nézni a stáblistát, aztán pedig a kemény rockzene ütemére bruce willis-esen elhagyni a termet azzal az érzéssel, hogy ide nekem is egy kilenc milliméterest és egy csapat túszejtőt. Egy fantáziátlan, közepes akciófilm, filmélményként nem nyújt többet, mint kulináris téren két sajtburger a McDonald’s-ból. Ha viszont egy átbulizott éjszaka utáni hajnalon kétségbeesetten kutatunk ennivaló után a városban kóborolva, még az is jól eshet, ahogy ez a film is csak azoknak fog igazán, akik eközben otthon kapcsolgatják a tévét, hogy még megnézzenek valami agyzsibbasztó akciót, mielőtt a nap első sugarainál nyálcsorgatva elalszanak a kanapén.

Értékelés:

Hajsza a föld alatt

Játékidő: 121 perc

Rendezte: Tony Scott

Szereplők: Denzel Washington, John Travolta, John Turturro, Luis Guzman, Michael Rispoli, James Gandolfini

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."