Filmkritika

Che - Az argentin

Olórin kritikája
2009. június 9. 08:49

Nocsak: egy történelmi témájú, (részben) amerikai, de nem Amerikáról szól film, ami nem azzal kezdődik, hogy megmutatják a buta nézőknek, hol is helyezkedik el a térképen a helyszínül választott ország. Persze, hiszen a Che rendezője nem Edward Zwick, hanem Steven Soderbergh, aki egyébként is ritkán szeret a mások által kitaposott úton járni. Új filmjével nem hogy nem nézi hülyének közönségét, hanem még bizonyos előismereteket is megkövetel tőle. Na nem túl sokat, de azért az nem árt, ha az ember úgy ül be a Che-re, hogy nagyjából tisztában van azzal, ki az a Fidel Castro és Che Guevera, és milyen társadalmi-politikai háttere volt azoknak az eseményeknek, amiket a film – már most, az elején nem árt leszögezni, hogy kicsit sem közönségbarát stílusban – elbeszél. 

A híres, és paradox módon popkultúrális ikonná és kapitalista termékké vált Che élettörténetét Soderbergh két felvonásban meséli el, és hozzánk egyelőre az első érkezik a mozikba, a másodikhoz pedig (ami már a főszereplő kudarcba fulladt bolíviai erőfeszítéseivel foglalkozik) majd hónapok múlva lehet szerencsénk. Az argentinban Fidel Castro Che segítségével toboroz magának hadsereget, hogy megdöntse Kuba elnyomó vezetője, Fulgencio Batista diktatúráját. A forradalmárok csapata éveken át harcol a kormány hadseregével, és ennek keretét egy Che-vel 1964-ben készített interjú, és egy ENSZ-székházbéli felszólalás adja. 

Soderbergh ügyesen játszadozik az idősíkokkal: a ’64-ben elhangzó szavak szépen alátámasztják, és cseppet sem szájbarágóan, viszont annál frappánsabban, visszafogottabban magyarázzák az ’50-es évekbeli eseményeket. Legnagyszerűbb megoldása az, amikor a győzelem után mindössze pár másodperc erejéig visszavág egy Fidel és Che közti beszélgetésre a film legelejéről, és előrelendíti az akkor már egyébként kerek egésznek is tekinthető cselekményt a második rész felé. Persze az is lehet, hogy ezért Peter Buchman forgatókönyvírót illeti meg az elismerés – amire szüksége is van, mert sok másért nem jár neki. A Jurassic Park 3 (!) és az Eragon (!!!) szerzőjének munkája kissé hányaveti, a Che-nek ugyanis nincsenek kiemelhető kulcsmomentumai, a cselekmény folyását meghatározó csúcspontjai, vannak viszont hirtelen dramaturgiai bakugrásai (a főszereplő az egyik pillanatban még egy szobában beszélget a majdani forradalomról, a következőben pedig már egyenruhában, puskával a kezében küzd Kuba felszabadításáért a dzsungel közepén), amelyek sokszor semmilyen tekintettel nincsenek a harcok fontos, meghatározó állomásaira.

Che figurája pedig a mű legnagyobb rejtélye. Az ugyan a témát tekintve lehet tudatos koncepció, hogy csakis mint forradalmárt ismerjük meg, és fogalmunk sincs róla, hogy milyen pl. barátként vagy férjként (második felesége, Aleida, így teljesen feleslegesen van jelen), de minthogy a film címe Che – Az argentin, nem pedig Kuba – A forradalom, talán nem ártott volna ha kapunk legalább egy-két kósza bepillantást személyiségének egyéb aspektusaiba is. Nem is beszélve arról, hogy ha Soderbergh nem is feltétlenül romanticizálja alakját, kétségkívül teljesen megfeledkezik az őt máig körülvevő hős/terrorista kettősségről és „sötét” oldaláról, ami brutalitásban és kivégzésekben csapódott le. Egyébként nem csak róla, hanem a forradalmat övező történelmi tényekről sem tudunk meg semmit, az okok, a motivációk lényegtelenek, a hangsúly teljes egészében az eszméken van. Ezen a ponton pedig az ember akaratlanul is hajlamos elgondolkodni: vajon milyen film született volna, ha a témát Oliver Stone teszi magáévá?

Végül azonban a Che nagyrészt mégis Soderbergh rendezői stílusának köszönhetően működik. A spontaneitás érzetét keltő dokumentarista megközelítési mód tudatos, kiszámított, profi munkával párosul, az eredmény pedig egy roppant elegáns alkotás, ami egyszerre könnyed (hangulatát, cselekményvezetését tekintve) és nehézkes (a befogatás szempontjából). És persze itt van még Benicio Del Toro, aki most sem okoz csalódást. Igazi jutalomjáték ez a számára, minden vásznon töltött pillanata aranyat ér, részben éppen azért, mert tudja a helyét: nem ripacskodik, nem csinál úgy, mintha a film csak érte létezne, hanem aláveti magát a szerep követelményeinek (van pár színész, aki tanulhatna tőle ezen a téren). Nem tökéletes, mégis értékes, megtekintésre mindenképpen érdemes alkotás a Che, ami ugyan az első résszel is tekinthető befejezettnek, teljes alighanem mégis csak a másodikkal együtt lesz igazán, ami az itt győztesnek bizonyult ideológiák bukását mutatja majd be.

Értékelés:

Che - Az argentin

Játékidő: 126 perc

Rendezte: Steven Soderbergh

Szereplők: Benicio Del Toro, Catalina Sandino Moreno, Demián Bichir, Rodrigo Santoro, Franka Potente

Forgalmazó: SPI International Hungary Kft./Forum Hun

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."