Filmkritika

Terminátor - Megváltás

Durucz Dávid kritikája
2009. június 2. 20:35

A nyári moziszezon egyik legjobban várt filmje a Terminátor – Megváltás. A vele szemben támasztott elvárások ráadásul két oldalról érkeznek: egyrészt vérbeli blockbusterként le kell nyűgöznie a filmszínházak közönségét; másrészt, mivel egy igen komoly hagyományokkal bíró franchise-ról van szó, a hardcore rajongók igényeit is ki kell elégíteni. Nem elég, ha monumentális, ha gigantikus – “terminátorosnak” is kell lennie.

Márpedig ez utóbbi nem egyszerű feladat, főleg, ha belegondolunk, hogy ez a sorozat első olyan része, ami nem az Arnold Schwarzenegger játszotta T-800-as modell karakterére épül. A Sarah Connor krónikákból nem csak a legendás gépember hiányzott, mégis, ott volt először érezhető, hogy a kaliforniai kormányzó nélkül soha többé nem lesz ugyanaz a Terminátor univerzum. Ezzel is meg kellett tehát küzdeniük a készítőknek - annak ellenére, hogy a fent említett kiborg felbukkan a filmben (igaz, Schwarzi ’80-as évekbeli arcát csak a számítógép varázsolta oda). Egyébként is nyilvánvaló: a figura csak azért tért vissza, hogy a fanatikusokat kipipálhassák az alkotók; semmiféle funkciója nincs a színre lépésének, ennek megfelelően a forgatókönyvben is nehezen találták meg azt a helyet, ahová befér a jelenete. De tény, ott van a sok-sok stílusos utalás között az előző részekre, és mint ilyen, jóleső érzéssel tölti el a nézőt.

A rajongókat ezzel persze még nem tudta le a mozi, hiszen a sorozatnak van egy alapkoncepciója, egy évtizedeken átívelő történettel, amit ez a film volt hivatott a tetőpont közelébe vinni. Ehhez pedig kellett egy erős fémváz, azaz forgatókönyv, amire a rendező, a videoklipek világából érkező McG felhúzhatta a maga “élő szövetét”. Nos, a történet egyszerű és követhető, egyszersmind izgalmas és fordulatos - és, ha jobban belegondolunk, „terminátoros” is. Minden megvan benne, ami az eddigi filmeket jellemezte: időutazás, bármelyik pillanatban bekövetkező világvége, ember-kiborg barátság; de egy kicsit másképp, mint ahogy az előzőekben láthattuk. A szerkezet tehát elég masszív volt ahhoz, hogy ráépítsék mindazt, amitől blockbuster egy blockbuster.

Munkájuk eredménye több mint meggyőző. McG és az ILM szakemberei olyan képi világot hoztak össze, ami egy minden ízében apokaliptikus környezetet hoz kézzelfogható közelségbe. Brutálisan hatásosak a sivár, monokróm képek; ebben a miliőben tökéletes természetességgel mozognak a bárhol máshol idegennek ható különböző gépek, amiknek a változatos megjelenése George Lucas-szintű kreativitást vonultat fel. Ehhez jön még aláfestésként Danny Elfman libabőröztető filmzenéje, melyben tökélyre viszi a gépzajokra épülő hangzást, és a T2 - Judgment Day jól ismert főtémáját is elsőrangúan porolja le. Csak így lehet igazán félelmetes a jövőkép, ha a hangulat egyetlen eleme sem enged szabadon a 115 perces játékidő alatt. S ha már audio-front: jelentem, megvan a 2010-es év hangvágás és hangkeverés Oscarjának nyertese! Persze csak akkor, ha egy másik, szintén robotos mozi hangszakemberei nem húznak bele. Nagyon.

Mivel a Terminátor-sorozat éppen azzal tűnt ki már annak idején is a szabvány sci-fik tömegéből, hogy volt agya és mondanivalója, a létjogosultság eléréséhez ezeket az erényeket az új mozinak is fel kellett vonultatnia – mégpedig a figyelem homlokterébe helyezett színészek segítségével. A főszereplő Christian Bale, és a látszólag ellentétes pólusra pozicionált Sam Worthington is jó teljesítményt nyújt; képesek a film arcai lenni, ráadásul a feltörekvő ifjú titán, a kifejezetten tehetséges Anton Yelchin is üde színfoltként erősíti az aktorok mezőnyét. Hiteles ellenálló-figurák, az emberi tényező érzékeny képviselői ebben az egyébként szándékosan “embertelen” filmben. Akad persze egy-két gyengébb alakítás is a moziban, de a masszív akció/perc arány elfeledteti a harmatos teljesítményeket.

Új fejezet kezdődött tehát a Terminátor-sagában – úgy, hogy a hagyományokat is sikerült továbvinni. Ennél többet még a legpirosabban világító szemű rajongók sem várhattak.

Értékelés:

Terminátor - Megváltás

Játékidő: 130 perc

Rendezte: McG

Szereplők: Christian Bale, Sam Worthington, Bryce Dallas Howard, Helena Bonham Carter, Jane Alexander, Michael Ironside

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."