Filmkritika

A pankrátor

Durucz Dávid kritikája
2009. május 27. 12:22

Ez a film nem a pankrációról szól. Sokkal többről mond el sokkal többet, mint egy mezei sportfilm. Keresetlen őszinteséggel mesél az Amerikai Álom mögötti kiábrándító valóságról egy végtelenül magányos férfi történetén keresztül. S a legszebb az egészben, hogy egy percig sem áltatja azzal a nézőt, hogy ez neki nem fog fájni.

Mert A pankrátor mindenkit földhöz vág. Elsősorban persze a címszereplőt, Randy „The Ram” Robinsont, akit Mickey Rourke olyan elementáris erővel és olyan lehengerlő zsenialitással játszik, hogy az elsöpri az elmúlt évtizedek összes rossz emlékét - nyomtalanul eltűnik minden gyenge film és alakítás A pankrátor gigászi árnyékában. Ebben az emberben volt annyi gerinc és egyszersmind alázat, hogy élete legösszeszedettebb alakítását nyújtsa akkor, amikor már legszívesebben élve eltemették volna… Ahogy filmbéli figurájában is megvolt mindez; ám ne higgyük, hogy csak azért ilyen jó Rourke, mert tulajdonképpen önmagát játssza. Rengeteg munka van Ram megformálásában, és mégis, a vértől iszamós, csatakos jeleneteket olyan könnyed eleganciával hozza, mintha balettelőadást látnánk a főszereplésével. Ezen felül ráadásul hihetetlenül szellemes humorral kezeli a karaktert, ami lágyítja a félelmetesen durva vonásokat. Látszik, hogy Mickey boy és a rendező Darren Aronofsky, ez az „ügyes zsidó fiú” éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy a szétplasztikázott gyurmából emberformájú főhőst hozzanak ki. A meccset megnyerték, az igazi győztes pedig a néző.

Akárcsak a ring mellett. Hiszen, bár nem sportmoziról van szó, mégis olyan kiemelt helyen szerepel benne a szurkolók fontossága, ami ritkaság a fent említett zsánerbe tartozó alkotások között is. Ez a férfiasan szűkszavú mozi egyszer sem csapja be a nézőit. Akárcsak Randynek, nekünk sem lehetnek illúzióink: nincs semmi sem megbocsátva, nincs feloldozás vagy megváltás. Ha mégis van, azért bizony komoly árat kell fizetni…

Persze, egy utolsó menethez mindenkinek joga van. Ezt az alkotók minden bizonnyal Rocky Balboától tanulták – meggyőződésem, ha nincs Sly papa, talán el sem készül ez a zseniális film. Kár lett volna érte, és nem csak azért, mert ezután a kiöregedett bokszolók mellett már a pankrátorokat is sokkal jobban fogjuk becsülni. Ez utóbbi egyébként garantált: aki eddig nem ismerte igazán ezt az elsőre varietéjellegű mutatványnak tűnő sportot, az most meg fog döbbenni. Nagyon. Ám a lényeg nem ez, hiszen, mint azt már az elején leszögeztem, ez a film nem a pankrációról szól. A profi színházi birkózás “csak” élő-lélegző díszlet, ürügy arra, hogy emlékezetes momentumok egész sorával ajándékozzanak meg minket a kivétel nélkül remek színészek – olyan szélsőséges élethelyzetekben, amiket mindannyian ismerünk így vagy úgy, de nem ettől a mozitól vártuk volna a velük való szembesítést.

A zseniális rendezői megoldások szteroidként pumpálják fel a kőkemény menetekre osztott forgatókönyvet, aminek a pazarul válogatott soundtrack nélkül is tökéletesen felépített ritmusa van. Mindig annyit mutat a kamera, amennyit kell, de mindig Randyt követi – akár a szorítóba, akár a hentespult mögé. Ez utóbbi két hely párhuzamos bemutatása talán a legköltőibb, legszebb húzása Aronofskynak; a hatás nem is marad el. Rourke játéka pedig bámulatos minden közegben. Ahogy az a Marisa Tomei is élete egyik legjobb, legfinomabb metszésű alakítását nyújtja az öltáncos szerepében, aki valami hihetetlenül jól néz ki még 45 (!) évesen is – igaza van Randynek, bármelyik kolléganőjénél szebb és szexisebb. Meg merem kockáztatni, hogy nincs még egy ilyen (színész)nő a földön.

Brutálisan jó film A pankrátor, amire a világbajnoki övet a fájdalmas és mégis gyönyörű utolsó jelenet teszi fel; melyben rászámolnak ugyan Randyre, de nem egészen úgy, ahogy elképzelnénk: Bruce Springsteen teszi ezt meg az egyedülállóan kifejező, szívfacsaró végefőcímdal elején…

Értékelés:

A pankrátor

Játékidő: 105 perc

Rendezte: Darren Aronofsky

Szereplők: Mickey Rourke, Marisa Tomei, Evan Rachel Wood

Forgalmazó: SPI International

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

lecza
#1, 2009-05-28 01:51:16

Tökéletes cikk egy hibátlan filmről! Remélem a héten meg tudom nézni valahol másodszorra is. Zseniális, lehengerlő, egy percig nem jutott eszembe, hogy ez csak egy film, olyan szinten fel van építve, hogy teljesen hiteles a sztori. Mikor azt hinnéd, hogy Aronofsky hibázik, akkor sem képes, hanem rátesz még egy lapáttal és valami rendhagyó és katarktikus dolgot kanyarít ki belőle. A finálé pedig páratlanul zseniális, azzal a rögtönzött kis köszönőbeszéddel, amit remélhetőleg etalonként fognak tanítani a filmművészeti képzéseken…

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."