Filmkritika

Gran Torino

Farkas Ádám kritikája
2009. április 16. 02:36

“Lesz ez olyan, mint a Dirty Harry?” “Szerintem olyan lesz, mint a No Country for Old Men” “Ez az utolsó filmje, nagyon figyeljünk oda” – ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzottak el a sajtóvetítés délelőttjén a vetítőteremben várakozó újságírók szájából. Mindenki arra gondolt, hogy Clint Eastwood utoljára fog ma fegyvert. Így is volt, és szerencsére most sem szólt kisebbet, mint 30 évvel ezelőtt.

A főhős, Walt Kowalski most nem vadnyugati törvényen kívüli, nem is rendőrnyomozó vagy ehhez hasonló figura. Nem a préri farkastörvényei és nem is a mindennapi erőszak formálta ilyen keményfejű, durva és öntörvényű emberré. Eastwood hőseinek az amerikai mindennapokba vetített allegóriája ő, aki az ötven évvel ezelőtti háború élményei, a felesége elvesztése, az általa felnevelt kölykei hálátlansága és a szeretett “neighborhood”-jának kvázi elgettósodása után már nem érez semmilyen belső késztetést és türelmet arra, hogy meghallgassa azt, amit a világ mondani akar neki. Van egy féltett, veteránkorú Ford Gran Torinója, egy háza, amit saját maga tart rendben, egy kutyája, egy láda söre és egy puskája, amivel megvédheti magát a “füstösök” és a gyepére merészkedő “mocsári patkányok” ellen. De vesztére van még neki igazságérzete is, mert azt azért még mindig nem hagyja, hogy a gyengébbet bántsák.

Összebarátkozik egy hmong sráccal és az élete végén még megreszkírozza, hogy a töketlen “mocsári patkányból” férfit faragjon és háborúba induljon a az oldalán. No nem szeretetből vagy együttérzésből, a dolog valószínűleg annyi, hogy nem bírja nézni a töketlenkedést. Közben pedig tragikomédiába hajlóan, de mégis imádnivaló módon parodizálja ki a pályafutása során eljátszott karaktereit, egy másik, elmúlt világ időutazójaként osztja az igazságot és leckézteti meg azokat, akik azt kiérdemelték. Hogy ilyen vénen megy-e még neki a keménykedés, vagy beletörik a bicskája? Erre a film sem ad egyértelmű választ, mindenki nézze meg, és döntse el maga.

Annál is inkább, mert tényleg jó, nem minden nap lát az ember ilyen alakítást. Semmi póz, semmi túljátszottság nincs abban, ahogy Eastwood megformálja ezt a politikailag abszolút nem korrekt, zsémbes és láncdohányos vénembert (nagy szó ez a kortárs amerikai mainstreamben, ahol a szex, az alkohol és más mételyek mellett a dohányzás mindennemű ábrázolását is igyekszenek mellőzni, nehogy véletlenül megrontsák a gyenge akaratú és könnyen befolyásolható nézőközönséget – ezzel szemben Kowalski nem hogy dohányzik, néha még vért is köp). Hiába ő a „jófiú”, nem próbál többre törekedni annál, aki valójában, és ettől lesz az alakítása életszagú.

“Mi teszi a férfit férfivé?” – ez a fő kérdése ennek a filmnek, és Mr. Kowalski maradéktanul megválaszolja ezt. Megteszi, ami tőle telik, és ragaszkodik az elveihez, még ha az élete is a tét. Mert a végén úgysem marad neki más.

Ha valaki önbizalomhiányban szenved, mindenképpen nézze meg ezt a filmet. Ha csak látni akar végre egy igazán tökös akcióhőst munka közben, akkor is. Clint Eastwood ezzel elbúcsúzott a szakmától, köszönjünk el tőle. Nem halt meg, lehet, hogy sok filmben látjuk még (kívánunk neki ezúton is hosszú életet), de úgy, ahogy a végső búcsú után nem köszönünk el még egyszer a kocsikulcsáért még visszatérő barátunktól, ez után az alakítás után nem kell már tőle sem. Köszönjünk el tőle. De ne fogjuk hosszúra, hisz’ mégiscsak férfiak vagyunk.

Értékelés:

Gran Torino

Játékidő: 116 perc

Rendezte: Clint Eastwood

Szereplők: Clint Eastwood, Cory Hardrict, Doua Moua, Brian Haley, Bee Vang

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

tovissy
#1, 2009-04-22 14:42:44

Igencsak jó film. Clint Eastwood nagyapánk lehetne, de a golyóival egy egész heremúzeumot meg lehet tölteni. 79 évesen egy nagyon tökös mozit csinált.

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."