Filmkritika

Watchmen: Az őrzők

Ruprech Dániel kritikája
2009. március 5. 12:14

Alan Moore Watchmen című képregénye túl erős ahhoz, hogy Zack Snyder azonos című filmje bármilyen vonatkozásban is önállóan működhessen. A képregény vonzásában tűnik csak értelmezhetőnek (de nem érthetőnek) a film; így bármennyire is mint filmet kellene, csak mint képregényadaptációt lehetséges vizsgálni. Ugyanez a hatás nem volt azonban ennyire fogvatartó korábbi graphic novel-ök (mint például A kárhozat útja vagy az Erőszakos múlt) filmrevitele esetében. Köszönhető ez a leválaszthatatlanság annak, hogy valóban Moore műve a világ egyik - ha nem a - legjobb képregénye, mely csak e formában elképzelhető, s ezáltal a képregény művészetként való elismerhetőségének egyik legfőbb pillére; s annak, hogy Zack Snyder nem vállalkozott a Watchmen történethez kapcsolódó saját ötletek megfogalmazására, csupán szigorúan másolt.

Kézenfekvő megoldás e másolás, ugyanis – pont ez lenne a lényeg – szemben az említett két filmmel, Moore műve egyszerűen nem enged teret önálló gondolatok túl vad cikázására. E kötöttségbe persze belefért ugyan a szelektálás, s bizonyos jelenetek megváltoztatása, a lényeget azonban nem érintette, s nem is tudta érinteni, mert – úgy tűnik – nem is jutott el hozzá. Nyílt lapokkal játszik, már rögtön az elején megmutatja, hogy szuperhősei szuperhősök (és kész); az elvileg kiöregedett és összetört Komédiás úgy küzd támadójával - mert a képregénnyel ellentétben e jelenet már a film cselekményét képzi - , mint két jó erőben lévő aktív szuperhős: hatalmasakat hajítanak egymáson és egymásnak, gyors vágásokkal és rövid belassításokkal fűszerezve és igazán maivá téve a jelenetet, szemben a hősök demitizálásának szándékával. E felütés egyben meg is határozza a film látvány- és akcióorientáltságát.

Hűségesen vette alapul a képregény paneljeit a plánokhoz, látványvilága azonban nagyon gyakran elfeledteti velünk, hogy ha egy alternatív világban is, de mégiscsak 1985-ben járunk. Se a szereplők szuperhős ruházata, se frizuráik (főleg Selyem Kísérteté), se a díszletek nem erősítik ezt, ami csak azért róható fel gondként, mert a történet ideje igencsak meghatározott, újraértelmezésre kevés lehetőséget ad, szándék sincs rá (és számos ikon is feltűnik erősítve a korérzést Andy Warholtól a Studio 54-ig).

Nehezen meghatározható, hogy miért is nem jó film a Watchmen. Olyan filmről van szó, melyben nincsen markáns jelenléte alkotói szándékainak, nem érhető egyértelműen tetten ez az alkotó (mintha a vég megváltoztatása sem koncepció, hanem szükségszerűség következménye lenne); s ez is indokolja mennyire nem lehet különválasztani a filmet eredetijétől, mintha kicsúszna a kezünk közül, lepereg, s megszűnik létezni, marad az újból és újból szinte kényszeresen előveendő kötet. A hibák, melyek megemlíthetők a képregény dicsérete lenne (a nagyszerű “Félelmetes szimmetriának” a megtörése, ill. figyelmen kívül hagyása). Ha ennyire a felszín marad csak, legalább e felszínnek kellett volna 163 percen keresztül vezetnie a tekintetet, de sajnos ez sem történt meg, A rengeteg CGI-trükk egy idő után olyanná tette e filmet, mint egy számítógépes játékot; szemben azzal, hogy e képregény követelné a valós díszleteket, a képregény egyik (számomra) legkedveltebb és ezáltal legvártabb helyszínéről, Ozymandias antarktiszi palotájáról pedig a nyitótotál leginkább a Logan futása makettjeit juttathatja eszünkbe (ez lenne a ló másik oldala).

Az egyetlen terület, mely elég erősen a filmes beavatkozás nyomait viseli magán, a zenehasználat (gondolom ezáltal az alkotó a fejezetek végi idézeteket tudta e módszerrel helyettesíteni), válogatott, különböző idők zenéi, melyek közül Bob Dylan The Times They Are A-Changin, vagy akár Simon & Garfunkel The Sound of Silence című száma szívesen hallgatható, Nena 99 Luftballons című alkotása már sokkal inkább ízlés kérdése.

Teljesen felesleges alkotás tehát Snyder Watchmen-je (mintha nem mondta volna senki, hogy nem lehet megfilmesíteni) - az egyetlen jó, ami történhet vele, hogy szépen elfelejtjük, s e címről csak egy zseniális képregény jut eszünkbe.

Értékelés:

Watchmen: Az őrzők

Játékidő: 163 perc

Rendezte: Zack Snyder

Szereplők: Patrick Wilson, Jackie Earle Haley, Matthew Goode, Billy Crudup, Jeffrey Dean Morgan

Forgalmazó: UIP - Duna Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Donnie
#1, 2009-08-05 15:37:29

Nagyrészt egyetértek az oldalon feltüntett kritikákkal, de ezzel sajnos nem értek egyet. Azt kell mondjam nem tökéletes a film, rengeteg hibát hordoz magában (pl a betétdalok teljesen hazavágják a jeleneteket, a kor más dalai azt hiszem jobban idomultak volna egy két jelenethez), de mindezek ellenére nem rossz film. Megkockáztatom hogy az eddigi legjobb Moore feldolgozás. Nem egy korszakalkotó remekmű, de ahol csak a műfaj engedi hű a képregényhez…és ez dicséretes. A komédiás alakja pedig briliánsan meg lett oldva.

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."