Filmkritika

Gettómilliomos

Durucz Dávid kritikája
2009. február 20. 17:28

Az idei Oscar Night a Benjamin Button és a Gettó milliomos csatájáról fog szólni, így egyszersmind a világ két legnagyobb mozibirodalmának összecsapásáról is: a hőskori Hollywood végre nekifeszül a klasszikus Bollywoodnak. Ezt a King Kong vs. Godzilla kaliberű csúcstalálkozót az teszi igazán izgalmassá, hogy az indiai filmipar esszenciáját egy brit direktor, jelesül a zseniális Danny Boyle sűrítette egy, az amerikai Álomgyárban is tökéletesen fogyasztható, színpompás kapszulába.

Márpedig India éppen a britek közreműködésével vált azzá, aminek ma ismerjük: egy olyan gazdasági nagyhatalommá, ahol a gazdag nagyon gazdag, a szegény nagyon szegény, az angol a(z egyik) hivatalos nyelv, és megőrülnek a krikettért. (Az angol a Gettó milliomos esetében ráadásul kulcsfontosságú, hiszen egy hindi nyelven forgott mozi aligha indulhatna a legjobb film Oscarjáért.) Most egy kisebbfajta ellen-gyarmatosításnak lehetünk szemtanúi, hiszen az angolszász kultúrkörbe akadálymentesen gyűrűznek be a szubkontinens ízei és illatai - mi több, “Jamal Malik különös élete” zajos sikert arat, bármerre jár. Ez teljesen érthető, hiszen a nevét és alapelveit Hollywoodtól kölcsönző bollywoodi filmgyártás termékei hozzáértő kezek között könnyedén Amerika-kompatibilissé válnak. Persze, Danny Boyle a kulturális adaptáción túl tett még egyet s mást azért, hogy a díjnyertes könyvön alapuló Simon Beaufoy-forgatókönyvből ilyen remek film készüljön. Többek közt az ő ötlete volt az is, hogy a hindi nyelven forgó jelenetekben (az eredetileg casting direktor) Loveleen Tandan segítse a munkáját társrendezőként. Ezzel lemondott a teljes dicsőségről – a hitelesség javára.

És azt csinálta, amihez borzasztóan ért: alkotott egy világot. A Trainspottingban a drogos mocsokba merültünk alá, a 28 nappal későbben a földi pokolban tévedtünk el, legutóbb a Napfényben pedig ijesztően sterilen szárnyaltunk a jövő felé. Most meg úgy irányította Danny fiú az utóbbi időben állandó alkotótársává váló Anthony Dod Mantle kameráját, hogy a (nem mellesleg a dogmás minimalizmus egyik megteremtőjének számító) operatőr szinte beleszédült a színorgiába és részletgazdagságba; abba, hogy egyik forgatási nap hihetetlen fényűzést, másnap meg elképesztő nyomort kellett felszippantania munkaeszköze objektívjével. A feladatot hibátlanul megoldották, Jamal történetének minden fejezete tökéletesen fotografált hátteret kapott – mi pedig nehezen kitörölhető, brutálisan erős képeket egy számunkra még mindig idegen kultúra megdöbbentő realitásairól.

Megvolt tehát a miliő, ahonnan elkezdődhetett a mese a legkisebb fiúról, aki a végén persze az egész királyságot és a lányt is elnyeri becsületessége és kitartó szerelme jutalmául. Ritkán forog gigantikus hőseposz ennyire hétköznapi figura körül, de ez pont így van jól. Esendősége, esélytelensége teszi igazán érdekessé és szerethetővé a tejfelesszájú Dev Patel figuráját (az eredeti cím Slumdogja akár “underdog” is lehetne); és, ahogy azt kell, mi drukkolunk is neki derekasan. Mert megérdemli. És a nem titkoltan happy endes zárás ellenére szüksége is van rá, hiszen az Isten városa teljes kálváriáját végig kell járnia; arról már nem is beszélve, hogy az indiai Legyen Ön is Milliomos! stúdiójában egy olyan műsorvezető várja, aki kicsit sem emlékeztet a mi Vágó Istvánunkra. A hindi kvízmester egy ritka ellenszenves, ilyen minőségében tehát jól eltalált karakter, egy igazi showripacs. Azaz egy újabb falat Bollywood.

Az amúgy szálegyenes narratívát a film alapjául szolgáló könyv izgalmas, időben való ugrálásra alkalmas keretbe teszi, ám a legizgalmasabb húzás a film legvégén, egész pontosan a végefőcím alatt jön: a mozit záró katarzisban előrobbanó figurák a levezető zeneszám, a “Jai Ho” ütemeire azoknak is elhozzák a hamisítatlan Bollywoodot, akiknek addig nem esett le, mit látnak. Ugyanolyan magabiztosan és szemet gyönyörködtetően mozognak, ahogy Danny Boyle az összes létező filmes műfajban…

Értékelés:

Gettómilliomos

Játékidő: 120 perc

Rendezte: Danny Boyle

Szereplők: Dev Patel, Anil Kapoor, Saurabh Shukla, Rajendranath Zutshi

Forgalmazó: Fórum Hungary

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

breathe21
#3, 2009-05-21 17:23:50

Szombat este, a kisvárosban, ahol lakom, szinte semmit sem lehet csinálni, szóval kb 3 hónappal az után, hogy mások látták, én is megnéztem a Gettó milliomost.
A nyolc Oscart teljes mértékben megérdemelte. Kevés az a film, amiről napokig lehet beszélni, és teljesen mindegy, hogy azért, mert tetszett, vagy azért mert eltúlzottank tűnt néhány jelenet (egy barátnőm véleménye). Napokig járt a fejemben a film. Egyetlen kritikát tudok csak megfogalmazni, nem értem, mit keresett a végén a táncos jelenet, elvégre nem a High School Musical 4-et láttuk, szóval erre semmi szükség nem volt. Nevetséges volt.
Ezt leszámítva…(nem is vagyok hajlandó erre több figyelmet fordítani)
A többi jelenet fantasztikus. A történet átütő. Nem az a lényeg, hogy a valóságban megtörténhet-e egy ilyen dolog, hanem az, hogy reményt ad, plusz bemutatja egy ember személyiségének fejlődését. Azt hogyan maradj ember egy olyan közegben, ahol emberségesen nem is maradhatnál életben. A színészek fantasztikusak.
Triplaszaltót érdemel.

fubu
#2, 2009-02-25 11:39:33

Az Oscar legnagyobb szégyene, hogy egy ennyire jelentéktelen filmet 8 szoborral megszórtak. Semmivel nem különb a többi Boyle filmtől. Az idétlen tánc a végén már tiszta röhej. Emellett ez az idegesítő stílus, szanaszét van vágva az összes jelenet, összevissza váltogatják a szögeket, tényleg ezt a fos stílust kell piedesztálra emelni? Kubrick meg nem kapott egy speciális technikai díjon kívül semmit. Ezek után Michael Bay fog legközelebb tarolni. A legjobb filmek még csak versenyben sem voltak, az utóbbi évek erős Oscar mezőnye után, ez a mélypont.

Kaamir
#1, 2009-02-20 09:27:15

Sztem az idei év egyik legjobbja eddig. Egész a film háromnegyedéig hihetetlen magas a színvonal, eszméletlen a tempó. Képileg Bolyle elérte a tökéletest. Nekem a film vége nem tetszett annyira, amikor összeért a három szál, onnan elveszti a ritmust, és túlságosan sablonossá válik. Ezért a katarzis se volt olyan eget rengető.

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."