Spíler
Guy Ritchie egy igazi Spíler, egy „Real RocknRolla”. Csípőből tüzel vissza mindenkinek, aki már temette volna: egy olyan mozit tett le megint az asztalra, hogy nem győzünk káromkodni gyönyörűségünkben.
Egyik jelenet jön a másik után, és már el is felejtjük az összes szar film címét, amit a két legendás mestermű és a mostani, nagyon ütős cucc között volt képes a szélesvászonra fricskázni Ritchie boy. Megint jólesik a lúzer rosszfiúkon és a karikatúraszerű big boss-okon röhögni teli pofával – mert az east endi macskakövek most újra életre kelnek, hogy véreskezű, mocskos pofájú, válogatott cockney trógereket köhögjenek fel magukból.

Ezek az utánozhatatlan figurák ismét egy „mindenki mindenkit átver” sztoriban mozognak, egymás kinyújtott lábában időről-időre felbukva. A történet egy rejtélyes festmény körül bonyolódik, a babonáknak és a fétiseknek is görbe tükröt állítva – oly sok minden más mellett. Hiszen minden egyes szereplőnek van valamilyen karakteres hibája, ami miatt külön-külön is órákig lehetne nevetni rajtuk. Mi több, az alvilág legdurvább arculcsapásaként még egy elég komoly (szó szerint) „homokszem” is került a szervezett bűnözés gépezetébe; aminek kapcsán a tolerancia kérdése is terítékre kerül, de nem ám szájbarágósan – legfeljebb szájbarúgósan. És ha már Londonban vagyunk, Abramovics elvtárs sem kerülheti el a sorsát, Ritchie odaszúr neki is. Jól teszi.
A színészek közül a meglepően sokoldalú Gerard Butlerön kívül a pazar Mark Strongot érdemes kiemelni: ő már a Hazugságok hálójában is igazi arisztokrata-erényeket villantott meg, most pedig egyenesen stílust teremtett hűvös mértéktartásával. És persze azt a Tom Wilkinsont, aki ennyire még talán sosem volt jó. Egyszerűen zseniális, amit művel; a mimikája, a gesztusai, a hanghordozása olyan aprólékosan kidolgozottak, hogy az tanítanivaló. Kár, hogy ezt nem lehet megtanulni.

Ahogy Guy Ritchienek is születni kell: rajta kívül csak Tarantino mester lett volna akkora spíler, hogy elővegyen egy harmincéves punkbandát. A The Clash hihetetlenül hangulatos nótájával a direktor feltette a pontot az i-re, és megint tökélyre vitte a totális „koszrealizmust”. A fülbemászó dalra magát produkáló címszereplő látványát - ahogy a komplett moziélményt is - csak két füstölgő puskacsővel lehetne sikerrel kiverni a nézők fejéből. Persze, az sem mindegy, hogy ki húzza meg a ravaszt…

Spíler
Játékidő: 114 perc
Rendezte: Guy Ritchie
Szereplők: Gerard Butler, Thandie Newton, Jeremy Piven, Gemma Arterton, Idris Elba, Ludacris, Tom Wilkinson
Forgalmazó: InterCom
Tovább a film adatlapjáraKommentek
Legyél te az első, aki hozzászól!
Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!