Filmkritika

Azonosság

siz kritikája
2004. január 5. 14:56

Öt név: Agatha Christie, Daniel Keyes, Alfred Hitchcock, David Fincher, Stephen King. Ismerjük őket, de vajon mi közük van az Azonosság (Identity) című thrillerhez? Egyszerű a válasz - ők a film személyiség-variánsai.

Agatha Christie - a történet:
Az Azonosság alaptörténete ismerős lehet a Tíz kicsi indián című Christie-krimiből. Néhány ember (jelen esetben 11) összegyűlik egy kihalt, mindentől elvágott helyen. Összetételük a lehető legheterogénebb: máshol élnek, más a foglalkozásuk, más az életük. Aztán gyilkosság történik. A legnagyobb baj azonban az, hogy az egyetlen esetből sorozat kerekedik, melynek folytán az összegyűltek egyre és egyre fogynak. Ezzel egyenes arányban csökken a gyanúsítottak száma is, míg a végén már csak a gyilkos marad. De mi lehet a motiváció? Vajon véletlen-e, hogy éppen ezek az emberek kerültek egy helyre, vagy van bennük valami közös? A kérdés kulcsa a személyiségekben rejlik.

Daniel Keyes - a többszörösen hasadt személyiség:
Hogy a film témájaként szolgáló tudathasadás kiváltotta személyiség-variánsok léte teljesen érthető legyen, remek segítséget kínál Keyes Az ötödik Sally című regénye, amely egy fiatal nőről szól, akiben öt, egymással vetekedő személyiség létezik. Az Azonosságban Malcolm Rivers (Pruitt Taylor Vince - nagyszerű mellékszerep) az, akiben több (maga Rivers mellett 11) személyiség lakik! Legalábbis nekem ez jött le a filmből, de attól tartok, ahány néző, annyi vélemény. Én úgy gondolom, a filmen látott gyilkosságsorozatnak semmi köze a Rivers vádolta 6 gyilkossághoz! Amit előttünk vezet le a film, az a pszichiáter (Alfred Molina) kiváltotta mesterséges szituáció arra, hogy Rivers (bűnös) személyiségei kiírtsák egymást. Azonban lehet, hogy tévedek, ezért ki-ki számolgathat kedvére, s ezen okból kifolyólag az elsőre remeknek tűnő forgatókönyv saját maga ellen fordul, mintha két külön személyisége lenne neki is…

Alfred Hitchcock - a színhely:
Gondolom, senkinek nem kell bemutatni a Psycho kulisszáinak Bates Motelét. Az Azonosság ehhez kísértetiesen hasonlító útszéli szállóban játszódik, természetesen nem véletlenül. Persze az első kézenfekvő indok az lehet, hogy ez megfelelő hely egy olyan sztorihoz, amelynek kiindulópontja a civilizációtól való elrekesztettség, de egyben az is lehet az ok, hogy a Psycho is, és az Azonosság is tudathasadás következtében elkövetett gyilkosságokról szól. A kiváló operatőri (mindig máshonnan filmez a kamera) és vágói (rövid snittek) munkának köszönhetően egyszerűen képtelenek vagyunk teljesen feltérképezni ezt az apró épületegyüttest. Nem áll össze fejünkben a mentális térkép, s ez labirintusszerű, zárt, önmagába folyton visszatérő hellyé torzítja az ártatlan motelt (a szökött rab is ide jut vissza). Ez is azt szimbolizálja, hogy a filmen látott mészárlás Malcolm Rivers tudatában történik csupán, személyiség-variánsai között.

David Fincher - az atmoszféra:
Én az olyan filmeket szeretem, melyeknek valamilyen különleges atmoszférájuk van, legyen az akár pozitív, akár a végletekig negatív; valami olyan, ami magával ránt, és megül bennem. Fincher Hetedikjében a folyton zuhogó eső, és a kivétel nélküli hideg színek kerítettek hatalmukba. Erre apellál az Azonosság is, hiszen itt is zuhog (ömlik) az eső, és hidegek a színek, mint az acél. Ez meg is teszi a hatását, valami olyan végtelen komorság és kilátástalanság zuhan a filmre, amely agyonlapítja az ártatlan, pozitív végkifejletben bízó nézőt. Az eső persze megint csak azt hivatott szimbolizálni, hogy Malcolm Rivers bensőjében iszonyatos vihar dúl, személyiségei egymásra támadtak, hogy a végén csak egy maradjon (a pszichiáterek tervei szerint az ártatlan Rivers). A Rivers nevet akár vehetjük árulkodónak is, amennyiben rohanó folyót akar jelenteni, amely végleg kimossa Riversből a bűnt (a gonosz, abnormális személyiségeket).

Stephen King - fordulatok:
Az Azonosság utolsó énje a fordulatokban rejlik. Már maga a szereplők egy helyre való összegyűjtése is olyan véletleneken alapul, melyek Stephen King erősségei. Sorra ismerjük meg őket, s ez annyira finoman megoldott, hogy mindegyiküknek külön hely jut az emlékezetünkben. Néhány film elköveti azt a hibát, hogy egyszerre ömleszti a nézőre a szereplőket, aki aztán rengeteg energiát kénytelen pazarolni annak megfejtésére, ki kicsoda. Az Azonosság ezt zökkenőmentesen, és élvezhetően teszi. Ami további pozitívum a film során, hogy sokszor nem az a következő áldozat, akire számítunk. Időnként újabb és újabb csavart vesz a történet, s ez mozgásban tartja azt a lendületet, melyet a film az elején megalapozott. A végső csattanó pedig már igazán Kingre asszociál, s egyben jelzésértékű is: vigyázat, minden, de minden a gyerekkorra vezethető vissza!

Tulajdonképpen dühös vagyok! Dühös azért, mert a film csattanója előre látható (akárcsak a Más világ esetében), én mégsem jöttem rá! S hogy miért nem? Mert filmanalizáló énemet elnyomta a szimpla filmélvező személyiségem, s nem hagyta, hogy gondolkodjam! Ez pedig sokszor megtörténik. Egyre jobban elgondolkodtat, hogy két ilyen ambivalens személyiség nem fér meg bennem. Talán le kellene számolnom valamelyikükkel…

Értékelés:

Azonosság

Játékidő: 90 perc

Rendezte: James Mangold

Szereplők: John Cusack, Ray Liotta, Alfred Molina, Amanda Peet, Rebecca De Mornay, John Hawkess, Pruitt Taylor Vince

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."