Filmkritika

Good

Durucz Dávid kritikája
2008. december 13. 19:09

A Good című mozi rövid időn belül a második, ami a náci Németország egyes vidékeinek szerepét „eljátszó” kis hazánkban forgott. Ez a kiváló magyar szakembereknek (és persze másoknak is) mindenképp jó hír; azt azonban szomorúan kell megállapítanunk, hogy A csíkos pizsamás fiúhoz hasonlóan sajnos ez a film sem tudott újat mutatni a számtalan hasonló témájú mozgóképhez képest - pedig a jószándék megvolt. De, ahogy ez magából a filmből is kiderül, a jószándék önmagában kevés…

A film egyik legnagyobb problémája Viggo Mortensen erőtlen alakítása – hiszen gyakorlatilag kamaradrámáról van szó, s így bármelyik főszereplő gyengébb teljesítménye hazavágja az egész mozit. Márpedig Viggo most közel sem volt annyira a helyzet magaslatán, mint Cronenberggel készített közelmúltbeli bűnfilmjeiben. Játéka látványosan fáradt, és sokszor súlytalan; olyan, mintha folyamatosan a helyét keresné a moziban, de egészen az utolsó (egyébként szép) hosszú beállításig nem találná azt. Ennek több oka is lehet; de ha már Cronenberg nevét említettem, akkor első körben talán érdemes elgondolkodni azon, hogy a Vicente Amorim nevű, a projekthez egy ügynökségen keresztül talált brazil rendező kisebb eséllyel hozza ki Mortensenből a legjobbat, mint a kanadai zseni. A dél-amerikai direktor foglalkoztatására egyébként az volt a producerek magyarázata, hogy Európán kívüli lévén más szemszögből is képes látni kontinensünk történelmét. Fura logika, hiszen egy ilyen témában egy kívülálló nagyon nehezen tud hiteles maradni - és ha szemmel látható, hogy nem igazán tud mit kezdeni a rá bízott anyaggal, már senkit sem érdekel távolságtartó rálátása. A Good esetében sajnos pont ez történt, ugyanis Amorimnak nem csak Viggoval, de az egész mozival meggyűlt a baja.

Kissé groteszk az is, hogy Mortensen a szerepformálásra fordított energiái felét arra használta, hogy ő maga is ugyanolyan szépen csengő brit akcentussal tudjon megszólalni, mint a javarészt a ködös Albionból érkező kollégái. Ez azért meglehetősen visszás, mert a filmben dolgozó színészek mindannyian német hölgyeket és urakat keltenek életre… Mindenesetre Viggo legalább igyekezett felvenni a kollégák ritmusát; nem úgy, mint az a(z egyik „iszogatós” jelenetben látható) statiszta, aki a valaha filmvásznon megjelenő legrosszabb háttéralakítást nyújtotta a moziban. Botrányosan amatőr mozdulatsora egész egyszerűen bántja a szemet – és nyilvánvalóan annak a bizonyítéka, hogy a készítők spórolni akartak a nyersanyaggal. Ami valahol érhető is, hiszen a költségvetés szűkös volt; ennek pedig a statiszták mennyiségén és minőségén túl még számtalan jele van a moziban: többek közt az, hogy a nézőnek végig az az érzése, az egész film maximum három helyszínen forgott. (A magyar szemnek egyébként is furcsa és hihetetlen, hogy amit látunk, az Berlin az 1930-as években.)

Akárhogy is nézzük, egyetlen dolog menthette volna meg a Goodot: ha a remek Jason Isaacs lett volna a főszereplője. Nem csak az alakítása ver köröket Mortensen fásult téblábolására, de maga a karakter is sokkal izgalmasabb, amit játszik. Ez azért is elszalasztott lehetőség, mert a film alapjául szolgáló színdarab, aminek középpontjában Viggo értelmiségiből „megélhetési nácivá” avanzsáló figurája áll, félelmetesen poros. A nézőpontváltás így kifejezetten jót tett volna neki, ahogy az nemrég a Pénzhamisítók c. - ugyanebben a korszakban játszódó - kiváló dolgozatban is pazarul működött a regényből filmmé adaptálásnál. És ha már nálunk forgott a Good, illik megjegyeznünk: a Mephisto-konfliktust anno sokkal jobban és szebben álmodta szélesvászonra egy magyar rendező.

Értékelés:

Good

Játékidő: 96 perc

Rendezte: Vicente Amorim

Szereplők: Viggo Mortensen, Jason Isaacs, Jodie Whittaker, Mark Strong, Gemma Jones

Forgalmazó: Laurin Library Kft.

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."