Filmkritika

Madagaszkár 2.

Durucz Dávid kritikája
2008. november 5. 14:34

„Lads do football…or boxing…or wrestling. Not friggin’ ballet.” - ezekkel a szavakkal próbálta annak idején a helyes, vagy inkább férfias irányba terelgetni Billy Elliot papája balettkarrierre áhítozó gyermekét. A forgatókönyvéért Oscarra jelölt Lee Hall ekkor még nem sejthette, hogy az általa papírra vetett különleges apa-fiú konfliktus majd’ egy évtizeddel később egy népszerű animációs film folytatásában köszön vissza. Pedig a Madagaszkár 2., sok más mozi mellett, ezt az emlékezetes alkotást is megidézi.

Néha zseniálisan finom filmes utalások, néha meg nyilvánvaló nyúlások formájában tör felszínre az alkotók mozitörténeti műveltsége. Előbbiért kifejezetten jár a buksisimogatás az Eric Darnell-Tom McGrath párosnak, s az utóbbiért sem szabad őket kárhoztatni: az animációs műfaj, főleg a gyerekeknek szóló ága, erősen behatárolt témaválasztás szempontjából. Előbb-utóbb elfogynak azok a kicsik körében népszerű állatok, amikről még nem készült egészestés rajzfilm – ergo ne lepődjön meg senki, ha a tizedik pinvines mozi már nem tud sok újat mutatni; és azon se, ha az Oroszlánkirály c. klasszikust nem képes megkerülni egy Afrikában játszódó, oroszlánokkal (is) foglalkozó animációs produkció. Különben is, a gyermekét vagy jóval fiatalabb kistesóját a moziba elkísérő egykori Szimba-rajongónak ugyanúgy nosztalgikus élmény ez a fajta, első látásra plágiumnak tűnő tiszteletadás, mint bármelyik kellemes és szellemes filmes utalás. Mi több, a megrögzött mozifanatikusok mellett az idősebb korosztályok kevésbé „filmművelt” tagjaira is gondoltak az alkotók; hiszen az apróságoknak szóló gegek mellett rengeteg felnőtt poén is helyet kapott a moziban. Többrétegű filmmel állunk tehát szemben, ami minden ízében megtestesíti a nagy stúdiók által áhított gyerekfilm-ideált; amennyiben kitűnő szórakozást és remek pénzköltési lehetőséget kínál a nagyobbacskáknak is.

Apró gond csak abból adódik, hogy a film felütésénél a készítők túlságosan is felnőtt fejjel gondolkodtak, és figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a pár percbe sűrített többszörös dramaturgiai ugrások a kicsik számára követhetetlenek – és ami zavarba hoz egy kisgyereket, arra nem figyel oda, és nem is jegyzi meg. Szerencsére aztán hamar a helyükre kerülnek a dolgok, és minden generáció átadhatja magát az önfeledt élvezeteknek. Például az ismételten csodás grafikának, ami az afrikai tájak részletgazdag ábrázolása mellett nem veri le azt a bizonyos „vizes” lécet sem; egy animációs film rajzolóit ugyanis csalhatatlanul minősíti az, hogy milyen ügyesen tudnak megbirkózni a víz megjelenítésének kényes feladatával. Itt ez pazarul sikerült, és így azt is megengedhették maguknak, hogy az első rész oldschool dizájnjához hűen nem pepecseltek a különböző állati szőrzetekkel. Mindenki ugyanolyan szögletes, mint volt.

Na persze nem jellemében: a négy főhős belső világáról most még többet megtudhatunk, mint az előző moziban. Mindannyian egy komoly kihívás elé kerülnek, amelynek eredménye, hogy legyőzik saját félelmeiket, és jobb emberként, pardon, jobb állatként élnek tovább. Négy főhős, négyszeres tanulság – a Madagaszkár 2. a számok tekintetében is versenytársai fölé kerekedik. A mozi csak egy termesznyit esik szét a négyfelé hasított történetszál miatt, s persze a végén minden sztori összetalálkozik a felemelő happy endben.


Szellemes, jópofa, ötletes megoldások kísérik végig Alex, Marty, Melman és Gloria történeteit, és a zene is hibátlanul illeszkedik a film hangulatához (és igen, benne van az a dal - úgyis úgyis). Üde színfoltként visszatér egy igencsak karakteres mellékszereplő az első részből, hogy cameoja után végre kiteljesedjen - ez egy újabb remek húzás, mint ahogy az is, hogy az aktuális események jegyében megtudhatjuk, az afrikai oroszlánoknál hogyan is zajlik az elnökválasztás. Ja, a pingvinek meg még mindig…állatok.

Értékelés:

Madagaszkár 2.

Rendezte: Eric Darnell, Tom McGrath

Szereplők: eredeti szinkronhangok: Ben Stiller, Jada Pinkett Smith, David Schwimmer, Chris Rock, Bernie Mac

Forgalmazó: UIP - Duna Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."