Filmkritika

Árnyékok

Czehelszki Levente kritikája
2008. október 15. 22:56

A műfaji filmek közül a horror keltetőjének az elmúlt időben az ázsiai régió, és a mostanában azt majmoló amerikai számít: úgy tűnik, a műfajt éltető elemek nehezen adaptálhatóak az európai régió filmművészetére. Ezért is üdítő kivétel a macedón Árnyékok, amely költségvetése szűkössége ellenére úgy próbál megfelelni a zsáner alapkövetelményeinek, hogy származását sem kívánja letagadni nézője előtt.

    Milko Mancsevszki kísértetáriája korántsem a műfaj kőbe vésett szabályait követi, annak ellenére, hogy nem fukarkodik felvonultatni a horrorfilmre jellemző klisék széles tárházát, szellemjárástól kezdve a váratlan hulla fellelésén keresztül a szokásos leszbikus hancúr jelenetéig. Dicséretes azonban, hogy a macedón rendező érdeklődése amerikai kollégái többségével ellentétben nem nézője kétpercenkénti megijesztésére irányul, inkább a horrorfilm mozgatórugójának számító misztikum alaposabb kidolgozásában jeleskedik.

    A főszereplő orvos az expozícióban bekövetkező balesetét túlélve családjától távol kénytelen munkába állni, ahol is szerettei hiányán túlmenően a legváratlanabb helyeken felbukkanó gyanús alakok is nehezítik beilleszkedését. Hősünknél márpedig a szellemjárás mégse járja; az unos-untalan megjelenő kósza lelkek a rejtély mihamarábbi felgöngyölítésére sarkallják doktorunkat. A helyzetet tovább bonyolítja a kezdetben hivatalos ügyből felkeresett tanárnő magánéleti tényezővé válása Dr. Lazar Perkov életében.

    Mancsevszki filmjében a kísértet nem az a rémesen ijesztő paplanlakó fajta, kinek megjelenését kénkőbűz, halálsikoly és villódzó effektusok előlegezik. E macedón táj szellemeinek jelenléte kifinomultabb módon inkább puszta ottlétük okán válik kellemetlenné. Nem viselkednek holt lélekként, túlvilági létük pusztán cselekedeteik repetitív monotonitásából következtethető ki.

    Módfelett sajnálatos azonban, hogy a történet lassan, de biztosan csordogáló patakból poshadó állóvízzé degradálódik, amint a szellemek megjelenései egyre inkább saját korábbi tetteik kínos ismétlésébe fordulnak át. Ezzel egyidőben az se tesz jót a cselekménynek, hogy a rendező egyszer csak alábbhagy az új információk közlésével, és hosszú ideig jóformán kísérletet sem tesz, hogy közelebb vigye nézőjét a titok felnyitásához.

    A horror közhelyszótárának pontos ismeretébe beletartozik a klisépatronok durrogtatásán kívül a narratíva kötelező menetének zavartalan biztosítása is. Mancsevszki kifejezetten ügyesen indul el ezen a vonalon, hogy aztán a végére az addig elejtett történetmozaikokat sajnálatos módon egy középszerű befejezéssel rakja össze egésszé. S bár e kísértethistória szokatlan megközelítésével tud újat felmutatni a mára besavanyodott zsáner határain belül, egy idő után azért letagadhatatlanul kísért a lassú kifáradás mindennél ijesztőbb szelleme.

Értékelés:

Árnyékok

Játékidő: 120 perc

Rendezte: Milko Mancsevszki

Szereplők: Dime Ilijev, Filareta Atanasova, Sabina Ajrula, Salaetin Bilal

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."