Speed Racer - Totál turbó

A Mátrix-trilógia szégyenteljes lezárása után a Wachowski-testvérek némileg eltűntek a filmes palettáról, ugyanolyan váratlanul, ahogyan annak idején berobbantak a korszakalkotó sci-fijük első részével. Amit aztán egyébként ők maguk igyekeztek tűzzel-vassal demisztifikálni a rosszabbnál rosszabb folytatásokkal és elbaltázott videójátékokkal: azon tehát régen túl vagyunk, hogy minden, amit a Wachowskik csinálnak, az szent és sérthetetlen. Most azonban újra megpróbáltak ötösbe kapcsolni egy japán anime-sorozat amerikanizált filmváltozatával: kár, hogy a sebváltó a legnagyobb jóindulattal sem jutott túl a hármas fokozaton.

    A címszereplő Speed Racer (igen, ez egy tulajdonnév, némileg már előrevetíti, hogy milyen színvonalon fog a film a továbbiakban mozogni) egy tradicionális autóversenyző-família ifjú reménysége, akit azonban szülei óvnak a komolyabb versenyektől, minthogy a bátyját már elvesztették egy húzósabb pályán. Speednek azonban annak rendje és módja szerint mégiscsak meg kell próbálnia indulnia ezeken a húzósabb futamokon is, hogy megmentse családja becsületét és leszámoljon a gonosz, korrupt multicég vezetőjével is, ám segítségére lesz a CIB (értik, nem a CIA, hanem a CIB!) és egy titokzatos versenyző, Racer X is.

    Figyelemre méltó kísérlet volt a Speed Racer, egy ötletes és eredeti koncepcióval, miszerint a rendező Wachowski-k megpróbálták megtartani az eredeti rajzfilm képi világát, akcióját és szellemiségét. Efölötti igyekezetükben részben sikerrel is jártak: valóban hűek maradtak a film alapját képező sorozathoz, így annak rajongói feltehetően nem fognak csalódni. Ám egyvalamit figyelmen kívül hagytak, mégpedig azt, hogy ez ebben a formában egyszerűen nem működik filmen: mindazok tehát, akik nem egy anime moziváltozatát várják, hanem autonóm, a saját lábán megállni kénytelen filmes élményt, azok csalódottan fognak távozni a termekből.

    A Speed Racer világa kreatív, egyedi világ ugyan, de túlontúl cukormázas: a rikítóan éles színek folytonos diszharmóniában vannak egymással, s így gyakran mutatja ki a green screen a foga fehérjét. A másik felróható hiba az akciójelenetek milyensége: ezeknek számában nincs hiány, mert minden versenyszám kellően mozgalmasra van megkomponálva, ám a készítők itt is átestek a ló másik oldalára, mivel olyannyira kapkod a kamera, hogy túlnyomórészt teljességgel követhetetlen a néző számára, hogy éppen mi is történik. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a Speed Racer világában ismeretlen fogalom a fizika: ezek az autók magasabbra pattognak bármely rúdugrónál. S a realitás talajáról imígyen elmozdulva a nézőtől eleve megtagadtatik az azonosulás: mivel nem tudja, mi lehetséges e világban, legtöbbször fogalma sincs, hogy ebben a csili-vili kreatív káoszban épp mi történik a szemünk előtt. (De legalább a szokás szerint borzasztó magyar alcím ezúttal a maga primitívségében értelmet nyer.)

    Mindehhez még ráadásul a humorfaktort is kellően alacsonyan tartják a tesók: minden filmbéli humor forrása Speed kisöccse és annak emberként kezelt majma lesznek – és ez a vásznon még kínosabban hat, mint így leírva. Kettejük megjelenése egyenlő valamely erőltetett, tolakodó poénnal, ami alatt garantáltan síri csend s hullaszag fog terjengeni popcornországban, a nézőtéren.

    A Speed Racer nagyjából kétórás, maximális fordulatszámon pörgetett, ámde ennek ellenére unalmas, stilizált pink giccsparádé, amely ráadásul e művilágban sablonos, klisészerű karaktereket mozgat: értékelendő a Wachowskik újító szándéka, és a tény, hogy ilyet még nem láttunk korábban moziban, de most már tudjuk a választ, hogy miért is nem.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!