Filmkritika

Adaptáció

siz kritikája
2004. január 5. 14:25

Néha bomlott elme kell ahhoz, hogy nagyot alkossunk. Vagy éppen alkotunk egy nagyot, és ettől megbomlik az elménk. De ha a kettő között nincsen ok-okozati összefüggés, hanem együtt, egyszerre, ab ovo léteznek, az az igazi zsenialitás. Legalábbis szerintem. Mert hogy az Adaptáció - a legnagyobb anti-film, amit valaha láttam - megszülethetett, ahhoz ilyen észre volt szükség.


Az egész ott kezdődött, hogy Charlie Kaufman, míg zajlott előző munkájának, a John Malkovich-menetnek a forgatása, elkezdte írni új forgatókönyvét: egy orchideákról szóló filmet Suzan Orlean könyvéből. Ám Kaufman elakadt, s az istennek sem tudott épkézláb filmet kiagyalni a virágokról írott könyvből. Ekkor jött az isteni szikra - megírja azt, hogy nem tud írni. Saját szenvedéseit, alkotói zsákutcáját szőtte bele a történetbe, s ezáltal a valóság és fikció olyan keverékét sikerült létrehoznia, ahol talán már ő maga sem tudta, hol van a kettő közti határvonal. Az orchideatolvajt (amit végül képtelen volt megírni) eredetileg Jonathan Demme rendezte volna. Mikor Kaufman elkészült az Adaptációval, ezzel a fiktív valósággal, Spike Jonze, a Malkovich-menet rendezője szinte könyörgött Demme-nek, hadd rendezhesse meg ő Kaufman új forgatókönyvét. Így lett végül a Demme rendezte Orchideatolvajból egy Jonze rendezte Adaptáció - egy anti-hollywoodi szürreális mozi.

A filmben nemcsak Charlie Kaufman kapott helyet (főszerepet), hanem kitalált ikertestvére, Donald is, aki Charlie ellenpontjaként sikeres, ötletteli, nagyvilági figura. Mindkét szerepet Nicolas Cage játssza, aki brillírozik a feladatban. Szimultán jelenít meg két, egymástól teljesen elütő személyiséget. A szinte skizofrén játék adja a film alfáját és omegáját, amitől az dinamikus lesz akkor is, amikor az ég-világon semmi sem történik a vásznon. Azonban nemcsak a két fő karakter kétpólusú, hanem az időszerkezet is. A múlt és jelen közti ugrálás kiszámíthatatlan, néhol követhetetlen. Nem lehet tudni, hogy mi történt meg a valóságban is, míg Kaufman a forgatókönyvön dolgozott, és mi az, ami csak kitaláció.


Az Adaptáció dramaturgiája a film 2/3-áig sajátos, hogy aztán egy bántóan éles csavarral hollywoodira váltson, s felvonultasson mindent, amit az egyszerű közönség, akár egy gyorsétterem menüjét, bekajál. Annyira elüt egymástól a két cselekményfolyamat, hogy szinte szájbarágósan mutat rá a mondanivalóval fel-vértezett művészfilm és a felejthetőségre “hajazó” mainstream közti szakadékra. Ettől válik az Adaptáció egy végletekig ironikus anti-filmmé, melyet nehéz feldolgozni. Mert ha kriminek nézzük, lapos, ha pedig drámának, hiteltelen. Így igazából cinikus szatíraként kell rá tekintenünk, akkor pedig észbontóan igaz hollywoodi látleletnek tűnik. S azt hiszem, ez utóbbi kategória a helytálló.

Színészi szempontból kész öröm lehetett benne játszani. Nicolas Cage Las Vegas, végállomás-féle magasságokban tündököl, míg Meryl Streep, az írónő szerepében talán szebb és fiatalosabb, mint valaha. És ne feledkezzünk meg Chris Cooperről sem, aki ezért az alakításáért (az orchideavadász John Laroche) Oscar-díjat kapott. Ők hárman olyan félelmetesen jók, hogy még egy rossz forgatókönyv is kész remekként került volna ki gesztusaik mögül. De az Adaptáció szkriptje fantasztikusan eredeti, így a kettő (forgatókönyv és színészi játék) egymást múlja felül.


Aki belátja, hogy a hollywoodi filmek többsége érték tekintetében jó messzire elbujdoshatna, annak kötelező film az Adaptáció. Aki kételkedik abban, hogy Nicolas Cage jó színész, annak is muszáj látnia. Illetve azoknak is, akik kerültek már valaha írói válságba, s akik körül ugrált már a vészmadár, hogy sosem fognak kimászni az alkotói kátyúból.
Nos, nekem már volt szerencsém találkozni az utóbb vázolt kárörvendő döggel, így teljesen bele tudtam élni magam Charlie Kaufman helyzetébe. Annak a bomlott észnek a helyébe, akinél a zsenialitás eredendő adomány. Kár, hogy nem születtem legalább Donald Kaufman szintű elmének!

Értékelés:

Adaptáció

Játékidő: 114 perc

Rendezte: Spike Jonze

Szereplők: Nicolas Cage, Meryl Streep, Chris Cooper, Tilda Swinton, Maggie Gyllenhaal, Cara Seymour, Ron Livingston, Brian Cox, Jim Beaver, Judy Greer, Stephen Tobolowsky

Forgalmazó: SPI International

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."