Filmkritika

A bakancslista

Czehelszki Levente kritikája
2008. március 30. 14:00

No Country for Old Men. Nemrégen volt ugye ennek az, egyébként zseniális filmnek a hazai bemutatója. Sajnos e cím jelentése hatványozottan igaz a filmiparban: jószerivel fehér hollónak számítanak azok a mozifilmek, amikben szignifikáns szerepe van az idősebb korosztálynak. Holott épp ellenkezőleg kéne lennie: míg a fejlett országokban a népesség eloszlása egyre inkább az idősek javára tolódik el, addig a filmesek a lehető legmagasabbról tojnak ezen társadalmi változásra, és inkább a pubertáskorral küszködő tinédzsereket akarják a mozitermekbe csábítani a Hipervándor-szerű baromságokkal.

A bakancslista azonban az üdítő kivételek közé tartozik, és szerencsére lehetőséget biztosít két zseniális (és nem éppen fiatal) színész könnyed jutalomjátékára. A milliomos kórháztulajdonos Edward (Jack Nicholson) és az élete folyamán sokszor nélkülözni kénytelen, szeretett családjáért számtalan dologról lemondó Carter (Morgan Freeman) az előbbi kórházában osztoznak egy betegszobán – lévén mindketten halálos betegek. Edward nem kaphat külön ellátást, mert abból a sajtó botrányt csapna, így nincs más választása, mint megbarátkozni szobatársával - akivel természetesen tökéletes ellentétei egymásnak, hogy megannyi konfliktus után jussunk majd el a végkifejlethez. Lesz ez még így se? Schmidt története? Lehet, de A bakancslista hálisten ugyanolyan jó, mint az imént felsoroltak.

Az égvilágon semmi olyan nem történik egyébként a filmben, amit ne láttunk volna a fent felsorolt alkotások valamelyikében, mégsem tudunk nem együtt lélegezni a figurákkal. Természetesen ez köszönhető a két zseniális aktornak, akik tekintélyes életművük első közös alkotását hozták tető alá, játékuk pedig könnyedén változtatja hétköznapinak is mondható figurájukat szerethető és életközeli alakokká, akik az élet alkonyán, az idő szorításában kénytelenek felülvizsgálni egész addigi életüket.

A bakancslista tehát egyfajta számadásfilm, amelyet a halál elodázhatatlan közelsége kényszerít rá a karakterekre. Lényegileg a „most vagy soha”-opció áll előttük, ha nem akarnak elintézetlen ügyeket hagyni maguk után, mielőtt távoznak erről a világról. Definiálhatjuk azonban buddy movie-ként is, csak most a barátság kezdetén, egyben paradox módon az élet végén járunk, ahol szintén az idővel versenyt futva születik meg egy őszinte férfibarátság, amely egyre kevesebb kompromisszummal és titkolódzással jár. Némileg tévúton jár azonban az, aki road movie-t vár: a két idős embert nem az út során megtett élmények változtatják meg; magát az utazás aktusát például igen kevésszer láthatjuk a filmidőben. A belső változás oka sokkal inkább egymásban keresendő: mivel utuk során esetenként poénforrásként, helyenként pedig díszletként számítanak az egzotikus helyszínek, ezért a kapuzárás idejét aktívan átélő emberek egymás kísérőiként szolgálnak a túlvilágra. Egymás segítői lesznek tehát az önmegértésben, miközben megismerik a másikat is, és némely dolgot rendbetenni sem restek, ha az élet és a forgatókönyvírók is úgy hozzák.

Ha viszont mindenképpen konvencionális műfaji megjelöléseket akarunk ráhúzni a filmre, akkor beláthatjuk, hogy összességében leginkább vígjáték és dráma határán egyensúlyoz. Tipikusan azzal a fajta mozidarabbal van dolgunk, ahol egy-egy érzelmesebb jelenet által kiváltott katarzist hamar követni kényszerül egy humoros rész, hogy a néző ne keserű szájízzel hagyja el a termet; sokkal inkább abban a hitben, hogy a klasszikus „ketten a világ ellen”-perspektívában még van némi elementális, elvitathatatlan kraft. „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy” – a filmnek lehetne ez a mottója, mindezt azonban korántsem az isteni gondviselésre érti; sokkal inkább a barátság erejére, és a mondatnak ennek az értelmezésével még a megrögzötten ateista nőcsábász és milliomos Edward is kibékülne.

Értékelés:

A bakancslista

Játékidő: 97 perc

Rendezte: Rob Reiner

Szereplők: Jack Nicholson, Morgan Freeman, Sean Hayes, Rob Morrow, Beverly Todd

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."