Filmkritika

I. e. 10 000

Durucz Dávid kritikája
2008. március 15. 17:54

Roland Emmerich a Holnaputánt követően a Tegnapelőttről is forgatott egy grandiózus látványfilmet. Míg a globális katasztrófamoziban egy csúnya jégkorszakba fut bele az emberiség, addig az I.e. 10 000 éppen az utolsó glaciális befejeződése után játszódik. A világot már-már fétisszerűen, notóriusan pusztulásba hajszoló német származású rendező két filmje között persze egyéb különbségek is akadnak. Az még hagyján, hogy a sztárgázsikat ezúttal kiiktatta a költségvetésből, de sajnos a szakértőgárdán is spórolt: a Holnapután abszolút reális meteorológiai jövőképet vázolt fel; az I.e. 10 000 viszont úgy, ahogy van, megbukott a paleontológiai-régészeti-történelmi hitelesség vizsgáin. És ha nagy nehezen el is tudunk vonatkoztatni az égbekiáltó hülyeségektől (ami nem könnyű), akkor sem leszünk elégedettek – mert ez a mozi tízezer sebből vérzik.

Essünk túl először a legrágósabb mamutfalatokon, a gigantikus pontatlanságokon; amik már csak azért is arcpirítóak, mert egy európai születésű értelmiségi teljes szellemi „amerikanizációjáról” árulkodnak. A filmben többek közt arra a sokszáz éves kérdésre is választ kapunk, hogyan épültek fel a folyómenti civilizációk hatalmas piramisai: mamutok segítségével, natürlich. Hogy a sivatag 40 fokos perzselő hőségét miképp viselték el ezek az irdatlanul gyapjas állatok, rejtély. Főleg, mivel tulajdonképpen nem csak földrajzi értelemben nem lehettek ott; hiszen az ókori piramisok építésének idején már egyetlen példányuk sem tiporta bolygónk felszínét. Persze, őskor és antikvitás, valamint geográfiailag összeegyeztethetetlen tájak nem csak itt mosódnak egybe: a mozi során a főszereplő bámulatos módon pár nap leforgása alatt hófödte fennsíkokról - esőerdők érintésével – sivatagos tájra ér; és ami a legszebb, hogy mindeközben néhány évezreden is gond nélkül átszökken. Wunderbar! A Hipervándor már el is bújt szégyenében.

Aztán, a teljesség igénye nélkül (vagy az igénytelenség teljével): a legjobb esetben is csak 5000 éve háziasított és megült lovakon filmünkben már ősmagyarokat megszégyenítő vágtát mutatnak be a Jumurdzsákra hajazó nomádok; a yagahl törzshöz tartozó ősemberek akcentussal beszélik az angolt (Most mi van? A régi magyarok sem tudtak rendesen magyarul - tessék csak elolvasni az Ómagyar Mária-siralmat! Még jó, hogy mára mi is, meg az amerikaiak is megtanulták a maguk nyelvét.); a tökéletes térképeken pedig Európa, Afrika és Ázsia a ma is ismert formájában szerepel – lehet, hogy Amerika is, de azt a részt szemérmesen kitakarta az amúgy is visszafogottságáról híres rendező. Többek közt ezeknek is köszönhetően olyan az egész mozi, mintha a 300 és az Apocalypto fájdalmas násza játszódna le a szemünk előtt az anakronizmus gondosan megvetett ágyában.

A históriai baromökörségeket ugyanis látványos nyúlásokkal fűszerezi Herr Emmerich. D’Leh, a (h)ősember küldetése semmiben sem különbözik a Gibson-mozi főhőséétől, ahogy csapzottsága és megformálója színészi eszköztára sem. A sztori egy az egyben „copy+paste” eljárás alá került, még a végkifejlet is zavarbaejtően tök ugyanaz. A velejéig romlott fejlett civilizációt csak azért nem tudta a direktor hajszálpontosan lemásolni az Apocalyptoból, mert engedett a csábításnak, és becsempészte filmjébe a 300 torzsszülötteit. A magyar futballrajongóknak pedig külön csemegével kedveskedett: a perverz uralkodó nagyhatalmú főpapját maga a „Mágus”, Verebes Jóska bá’ alakítja. Taposson el a szent mannak, ha nem ő az.

Ahogy az ilyenkor szokás, az ember megpróbál legalább a látványvilágban valami pozitívumot keresni – mégiscsak Roland Emmerichről van szó. Igaz ami igaz, ismét sikerült egy-két döbbenetes erejű képet összehoznia a germán iparosnak; ezek közül is a legmonumentálisabb a már említett, nevetséges koncepción alapuló piramisépítés részleteit bemutató giga-totál. Ellenben CGI-fronton már korántsem teljesít ilyen erősen a mozi: a számítógépes segítséget néhol meglepően vérszegény módon vették igénybe az effektekért felelős munkatársak; az ázott bundájú kardfogú tigrissel nem is boldogultak. Érthetetlen, és felettébb kínos ez a szakmai impotencia - talán nem szólt a direktor úr a kollégáknak, hogy elkezdődött a huszonegyedik század?

Nekünk, nézőknek ezek után csupán a remény marad, hogy pár év múlva ne kelljen majd a Gladiátor űrbeli kalandjaira jegyet váltanunk a multiplexben. Az lenne csak az igazi Scheisse.

Értékelés:

I. e. 10 000

Rendezte: Roland Emmerich

Szereplők: Camilla Belle, Steven Strait, Cliff Curtis, Omar Sharif

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."