Filmkritika

Fűrész 4.

Durucz Dávid kritikája
2008. február 9. 00:34

Jigsaw bácsi újra itt van. Nem hívta senki, mégis eljött az idén is. Egyeseknek kivájja a szemét, másoknak forró ólmot önt a fülébe, megint másokat végtagcsonkításban részesít – nekünk „csak” végig kell néznünk legújabb kalandjait; de higgye el a kedves olvasó, ez is felér egy kínzással.

Kezdjük ott, hogy a franchise-t végteleníteni szándékozó készítőknek már az sem ingatta meg a gátlástalanságát, hogy az előző rész végén nemes egyszerűséggel kinyírták a főszereplőt; aki amúgy is halálos beteg volt – na nem mintha ez korlátozhatta volna a Fűrész-sorozat hosszát… Szóval, egyre inkább úgy néz ki, hogy amivel terrorizálnak minket, az nem lomb- vagy fafűrész (ezeknek van tisztességes eleje, meg vége), hanem folyton önmagába visszatérő körfűrész. Jigsaw sztorija sem ér véget a halálával, sőt, a Fűrész 4.ben egyenesen ott kezdődik. És mi a teendő, ha egy meggondolatlan forgatókönyvíró elnyisszantja az ikonikus rémsztárunk nyakát? Vissza kell térni a gyökerekhez. „Így kezdődött”-horrorfilmeket még úgysem láttunk eleget…

Ha nem is szó szerint, egy elcseszett előzményfilmmel, de az alkotóknak tényleg nem ártana visszatérni a kezdetekhez, mert - immár a negyedik rész tapasztalataival is a hátunk mögött - kijelenthetjük, hogy irdatlan nagy szakadék tátong a James Wan-féle első rész és a Darren Lynn Bousman rendezte folytatások között. A 2004-es Fűrész egy igazi újdonság, egy unikum volt; olyan mozi, amiben a hiányzó pénzt kreativitással helyettesítették. Azért robbant akkorát, mert friss volt, ötletes, és hibái ellenére is maradandó moziélményt nyújtott a legfinnyásabb horrorrajongóknak is. Tulajdonképpen új fejezetet nyitott a slasher történetében – példának okáért az azóta szintén folytatásra kárhoztatott Motel is, ha bevallja, ha nem, Jigsaw véres köpönyegéből bújt elő. A második Fűrész kitágította a Jigsaw-univerzumot, de ezen túl sok mindent nem adott az alapműhöz; a többi részről pedig még ennyit sem lehet elmondani. A zseniálisan eredeti moziból sorozat lett, a sorozatból meg brand, a márkanév jól körülírható kellékeivel. Ezen kellékek biztosítják a folytonosságot, ezekre lehet felfűzni a panelekből álló, egy kaptafára készült történeteket – mögöttük pedig a bántó üresség, semmi más. Van Tobin Bell, van hasbeszélő biciklis bohóc, vannak trükkös csapdák, szállóigék („I wanna play a game”), szemnek kellemes hentelések, Jigsaw nyomát bottal ütő zsaruk, patakvér, sikoltozó áldozatok. A visszatérő elemek közül sajnos igen hamar eltűnt a meglepetés-faktor; a kiszámítható csavarok az első folytatástól kezdve szintén védjegyszerűek.

A negyedik rész sem lóg ki a sorból, hisz döbbenetes újdonságot nem ad az imént felsoroltakhoz; legfeljebb annyit, hogy ezúttal ha lehet, még nevetségesebb, még erőltetettebb a sztori, mint eddig. Mivel Jigsaw-t még a mozit félig prequelbe fordító hosszú flashbackek sem teszik abszolút főszereplővé, kell valaki, aki elvégzi helyette a piszkos melót, és akinek még valami köze is van a sorozatgyilkosok csipet csapatának leghófehérebb orcájú tagjához. Korábban nem tudtunk sokat Jigsaw családi életéről, most azonban – csiribú csiribá - megjelenik előttünk a csupaszív férj és apa. Hogy ebből hogy másznak ki a forgatókönyvírók? Elárulom: bénán, és nyakig véresen. Nem baj, lesz ötödik, meg hatodik rész is. Ezzel a tempóval (egy film/év) akár a kilenc epizódot megért Halloween-széria is befogható.

A szó szerint horrorisztikus folytatásmániánál már csak egy cikisebb dolog van, ez pedig a magyar multimozik akciója, miszerint minden egyes liter kifolyt vér után pár százalékkal emelkedik a jegyár, felszámítva ezzel egyfajta „erőszakbónuszt”. Érdekes, hogy ilyen lassan esett le nekik: itt bizony egy nagyon véres, erőszakos filmsorozatról van szó. Azokhoz a cseh plázacicákhoz tudnám hasonlítani őket, akik a prágai multiplex filmszínház előadásáról az első durvább jelenet után csoportosan távoztak. Már akkor és ott megfogalmazódott bennem, hogy ha egyesek lassú felfogásának három rész sem elég, nincs más megoldás: mellékelni kell a mozijegyekhez egy-egy frissen kioperált belső szervet. Ezért még fizetnék némi pluszt is, azt hiszem.

Értékelés:

Fűrész 4.

Játékidő: 95 perc

Rendezte: Darren Lynn Bousman

Szereplők: Tobin Bell, Scott Patterson, Costas Mandylor, Lyriq Bent, Betsy Russell, Justin Louis, Shawnee Smith, Dina Meyer

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."