Filmkritika

A Nap könnyei

Godzi kritikája
2004. január 5. 10:51

A cél tényleg szentesíti az eszközt? Nehéz erről a filmről írnom. Rengeteg kérdésem lenne, melyek közül egyet teszek fel. Ki a célközönség?

Aki ismer, tudja, hogy minden filmben megtalálom a jót. Nehéz néha, mert a profitorientált világban sajnos az igazi, élvezetes munkák mindinkább keverednek a kommerszbe oltott sorozatos, szájbarágós, Amerikai én-tudattal. Pátosz és hazafiasság a köbön.

Akárhol történik a földön zavargás, lázadás, vagy nyílt háború az elnyomó rezsimek által, biztosak lehetünk benne, hogy vannak áldozatok. Áldozatok, akik ártatlanok. Ők a nép fiai, lányai. Élnek, halnak az elnyomás alatt, és nem gondolnak a holnappal. Mellettük állnak kevesen, orvosok, vallási vezetők, esetleg egy szebb élettel kecsegtető uralkodói sarj, aki már puszta létével is képes bátorságot önteni követőibe. De mindez mi végre? Ember embernek farkasa. A rasszizmus azonos emberek között is megtalálható, kimondva, kimondatlanul.

Egy kis csoport bennszülött, néhány fehér segítővel, egy dzsungel mélyén megbúvó kórházban tengeti mindennapjait. Az Amerikai kormány, riasztó híreket kap, melyek tömeges kivégzésekkel kapcsolatosak, és veszélyeztetik a kórházban dolgozó, egyébként Amerikai állampolgárokat. A parancs egyszerű, de teljességgel kivitelezhetetlen.

A helyszínre kell utazni, és elmenekíteni a fehéreket. Egoista hozzáállás, bár meg lehet érteni. A szárazföldi alakulat, speciális kommandó, azonnal felleli az apró tábort, ám nem számítanak a doktornő, Dr. Lena F. Kendricks (Monica Bellucci) heves ellenállására. Semmi esetre sem hajlandó magára hagyni “gyermekeit”. A lelkiismerete nem engedi. A feladatot végre kell hajtani, ezért a parancsnok, A. K. Waters hadnagy (Bruce Willis) fűt-fát ígér, és ezzel célt is ér. Mikor viszont idő lenne elmenekülni, akár azon az áron is, hogy egy maroknyi ember szabad prédává váljon, nem képes a marcona férfi szemet hunyni. A lelkiismerete nem engedi. Visszafordulva megkockáztatják mindazt, amire életüket feltették, olyan veszélyekbe ugorva, mellyel akár diplomácia konfliktust is kiválthatnak.

A színek sötétek, ezért néhány világosabb résznél szinte bántó a fény. A film nem igazán szórakoztat, inkább sokkol. A vége kifejezetten kellemetlen, annyira erőszakosan akar valamiféle elégtételt venni. Sosem lesz vége a háborúknak, mert az erősnek szüksége van a visszaigazolásra a gyengétől. Az erőszak hatalom, a hatalom pedig erő. Ez a film sajnos nem szórakoztatott. Elgondolkodtatott, de nem biztos, hogy abba az irányba terelt, amerre a készítők akarhattak.

Külön megemlíteném csinos partneremet, aki néhány szellemes megjegyzést tett a film után.
1. Még sosem látta Monicát, úgy, hogy folyik az orra, de tetszett neki.
2. A gerillák ruházata tökéletes.
Vannak pozitívumok is, persze.

A fényképezés gyönyörű. A dzsungel látványa impozáns. Az effektusok hatásosak. Csupa olyan apróság, ami már nem kunszt. Bruce Willis szokott formáját hozza, kicsit több szennyel és sebesüléssel. Az első tíz perc akár a Predator Remake-je is lehetne; Helikopter érkezik, kommandó ki. Eligazítást végigül, helikopterre fel, erdőbe be.

A rendező, Antoine Fuqua rendezte a zsarudrámát, a “Kiképzést - Training Day”-t, valamint előtte néhány akciómozit. Játszik még Cole Hauser (Pitch Black, és a hamarosan mozikba kerülő, Még halálosabb iramban - 2 Fast 2 Furious) valamint Tom Skeritt (Dallas kapitány a Nyolcadik utas: a halál - Alien filmből). A zenéért a Hans Zimmer ház, felelős. Sajnos ez sem az az igazán ütős hangzás, bár azért elég hűen aláfesti az eseményeket.

Nézzétek meg, de sajnos, nekem valami hiányzott.

Értékelés:

A Nap könnyei

Játékidő: 121 perc

Rendezte: Antoine Fuqua

Szereplők: Bruce Willis, Monica Bellucci, Cole Hauser, Johnny Messner, Nick Chinlund, Tom Skerritt

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."