A PHP Error was encountered

Severity: Warning

Message: fopen(/var/lib/php/sessions/ci_sessionkd4sonfvkn7k5vjvs7pruislkmson03b): failed to open stream: No space left on device

Filename: drivers/Session_files_driver.php

Line Number: 172

Backtrace:

File: /var/www/moziplussz.hu/application/libraries/Ion_auth.php
Line: 91
Function: library

File: /var/www/moziplussz.hu/public/index.php
Line: 315
Function: require_once

A PHP Error was encountered

Severity: Warning

Message: session_start(): Failed to read session data: user (path: /var/lib/php/sessions)

Filename: Session/Session.php

Line Number: 143

Backtrace:

File: /var/www/moziplussz.hu/application/libraries/Ion_auth.php
Line: 91
Function: library

File: /var/www/moziplussz.hu/public/index.php
Line: 315
Function: require_once

Kritika: Hitman, a bérgyilkos - Moziplussz.hu
Filmkritika

Hitman, a bérgyilkos

Czehelszki Levente kritikája
2007. november 18. 15:26

Emlékszem, a Hitman című játék első része hét éve úgy kezdődött, hogy a 47-es ügynök felkel a kiképzőtáborban a cellájában, fegyvertelenül, pizsamában. A kis börtönszobát akkor hagyhattuk el, amikor az ügynököt az előre odakészített „munkaruhájába” öltöztettük: ez méregdrága fekete öltönyt jelent, nyakkendővel. Ebben a szerelésben vihettük sikerre a kopasz gyilkológépet küldetései folyamán, s ekképpen már a gyakorlópályán is megvolt a később a Hitman-sorozat védjegyévé váló eszköztár egésze, s a játék ebből következő komolysága megalapozódott. Nem úgy nálam: jómagam már a rács felnyitásakor, az első adandó alkalommal visszaöltöztem pizsamára, és amíg csak lehetett, addig ebben a szerkóban toltam a gammát.

Újabb játékadaptációval van tehát dolgunk, nem túl meglepő módon. A Hitman a lopakodós akciójátékok egyik jobban sikerült díszpéldánya volt, készült is hozzá jó pár folytatás. A címszereplő „Agent 47” mindig halkan tette el láb alól ellenségeit, eszköztárának különféle darabjait (pl. zongorahúr) használván. A sorozatra sokkal inkább volt jellemző a lopakodás, semmint a grandiózus akció- és robbantgatásos jelenetek; a „hitman” szinte mindig halkan, észrevehetetlenül dolgozott.

Nem úgy Timothy Olyphant 47-es ügynöke: ő nem átall fél Szentpétervárat megmozgatni; kivégzéseit, majd személyes bosszúját szinte mindig nyilvános helyekre koncentrálja, aminek mellékhatásaként az adott helyszín általában tökéletesen leamortizálódik. Így, a játék intencióival tökéletesen ellentétes adaptációt kapunk: az eredeti küldetések esszenciája, a lopakodós, kivárós, csendes türelemjáték teljesen elvész. Más kérdés, hogy az nem működne popcorn-moziként; de akkor meg nem kell belőle filmet csinálni, könyörgöm.


A történet egyébként kísértetiesen hasonlít a Grindhouse itthoni változatában a Terrorbolygó előtt vetített Machete című Robert Rodriguez-kamuelőzetes sztorijára. X-et felfogadják, hogy likvidáljon egy nemkívánatos politikust. Az akció során azonban bérgyilkosunkat átverik, aki így menekülni kénytelen, és nem bízhat senkiben. Kiváltképp nem a saját cégében, aki embereket küld X likvidálására. „X” helyére helyettesítsék be „Macheté”-t, és megkapják a Machete sztoriját, vagy képzeljék oda a „47-es ügynököt”, s lám, kész a Hitman – A bérgyilkos. Kár, hogy az előbbit poénnak szánták.

Ha tehát a cselekmény kapcsán nem számíthatunk forradalmi újításokra, vizsgáljuk meg az akciójeleneteket, hátha ott javítanak a készítők. Ezekre kimondottan nincs panasz: a gyorsan folyó cselekmény sok akcióra (elsősorban lövöldözésre és bunyóra) kínál lehetőséget, amit ki is használ a film, bár, mint fentebb említettem, a játék szándékait teljesen kiforgatván. Ennek figyelmen kívül hagyásával szórakozhatunk csak jól a látottakon, aminek egyébként kimondottan jót tett, hogy a film inkább francia, mint amerikai. Így több, a klasszikus akciófilmeket idéző, kellően véres, s ebből a szempontból példásan reális leszámolást láthatunk, némi (női) meztelenséggel fűszerezve. A realizmus szó felidézését azonban a lövések kapcsán literszám fröccsenő véren kívül semmi más nem indokolja.  Amerikai stílusjegy viszont a párbeszédek erőltetett angolsága: igaz, oroszul is beszélnek az illetékesek, de gyakran még egymás közt is áttérnek az angolra, az orosz elnök pedig angolul mond beszédet testvére temetésén, ami azért elég irreális.


A főszereplő Timothy Olyphant játékáról nehéz lenne nyilatkozni, olyanja ugyanis nincs neki. Karaktere szinte végig szótlan, amikor megszólal, akkor meg sótlan. Olyphant semmit sem tud kezdeni a karakterrel, akinek a kilőtt golyók / gyártott hullák – aránya kellően magas ugyan, de amellett teljesen aszexuális, a kívánt nőt is inkább nyakonlövi altatóval, semhogy megdöngölné. Ezáltal a figura túlzottan zárkózottá, meseszerűen profivá válik, semmint emberivé. Olga Kurylenko, a kötelező jócsaj egyébként modell, nem színész, ezzel mindent elmondtam róla. Itt van még nekünk továbbá Ulrich Thomsen, aki, lám-lám, még Dr. Brenner József, azaz Csáth Géza is volt az idei év legjobb hazai filmjében! Itt viszont halovány, szerepében csupán csúnyán kell néznie.


A számítógépes Hitmanekből tehát a főszereplő maradt meg csak, továbbá néhány halvány utalás az eredetire (az önreflexív poén a játékra a szállodában jó!), például egy támadás a zongorahúrral, vagy a sok hotelbéli helyszín. Az alapanyag harmadik részében egyébként a 47-es ügynök még egy budapesti szállodában is megfordul. A film sztorija továbbá nagyon sok aspektusában hasonlít a játék második részére, ezzel viszont tényleg kimerítettem minden hasonlóságot az eredetikkel.

Addig azonban, amíg a nézőnek megfelel egy olyan vizuális orgia, amit az nyújt, amikor egy szentpétervári székesegyházat szétlőnek egy helikopterrel, addig biztosan fognak ilyen „Bourne-ultimátum light”-filmek készülni. Az említett Paul Greengrass-filmet nem csupán egzotikus helyszíneiben és tematikájában, hanem zenéjében is erősen majmoló, ám annak minőségét el nem érő Hitman – A bérgyilkos tehát a játékkal ellentétes indíttatású, agyeldobós akciófilm, mely a kukorica-kóla fogyasztás növekedésének indukálása végett jött létre.

Értékelés:

Hitman, a bérgyilkos

Játékidő: 100 perc

Rendezte: Xavier Gens

Szereplők: Timothy Olyphant, Dougray Scott, Olga Kurylenko, Robert Knepper, Ulrich Thomsen

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Brian02
#1, 2009-03-14 15:13:51

Kit érdekel hogy Szétlövik a székesegyházat (jól teszik) növeli a film élményét .Ezek a jó filmek

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."