A PHP Error was encountered

Severity: Warning

Message: fopen(/var/lib/php/sessions/ci_session28gircun48qr0o3m2755u4ujn3ph2rah): failed to open stream: No space left on device

Filename: drivers/Session_files_driver.php

Line Number: 172

Backtrace:

File: /var/www/moziplussz.hu/application/libraries/Ion_auth.php
Line: 91
Function: library

File: /var/www/moziplussz.hu/public/index.php
Line: 315
Function: require_once

A PHP Error was encountered

Severity: Warning

Message: session_start(): Failed to read session data: user (path: /var/lib/php/sessions)

Filename: Session/Session.php

Line Number: 143

Backtrace:

File: /var/www/moziplussz.hu/application/libraries/Ion_auth.php
Line: 91
Function: library

File: /var/www/moziplussz.hu/public/index.php
Line: 315
Function: require_once

Kritika: 1408 - Moziplussz.hu
Filmkritika

1408

Czehelszki Levente kritikája
2007. november 18. 15:18

Hiába van milliós rajongótábora, és tanyázik folyamatosan a bestseller-lista élén, Stephen King pocsék író. Könyvei a legnagyobb klisékből, olcsó hatásvadász elemekből épülnek fel. Sikerét nem tudom megindokolni; nem értem, hiszen a könyves horrorpiacon nála sokkalta tehetségesebb alkotók is jelen vannak (Clive Barker például, akit egyébként maga King is kedvel). Egy dolog azonban biztos, ha új King-könyv jelenik meg, azzal a popkultúrában számolni kell.

Mint ahogy egy új Stephen King- filmadaptációval is. Maga az író ízlését az is mutatja, hogy az Álomcsapda című förmedvényt nevezte egyszer meg, mint a legjobb filmjét, ami a leghűbben adja vissza az alapjául szolgáló könyv hangulatát. Gyűlölte viszont a Stanley Kubrick-féle Ragyogást, ez azt hiszem, nem szorul további kommentárra. Újraforgatatta azonban televíziós minisorozat keretében a saját szájíze szerint; gyatra is lett, de ő odáig volt érte. Érdekes, hogy a kubrickos hotelterroron kívül a két legemlékezetesebb King-film olyan messze van a horror műfajától, amennyire az csak lehet: a Remény rabjai és a Halálsoron két nagyon jó börtöndráma, a horroríró kikacsintásai más műfajok felé. És most az említett hotelhorror is párdarabot kap, bemutatkozik a 1408.

A filmben John Cusack játssza a főszerepet, mint lecsúszott ponyvaíró (nem nézek ki annyit Kingből, hogy ez önreflexió legyen). Mike Enslin, azaz az író a Dolphin Hotel 1408-as szobájára legújabb könyve írása kapcsán bukkan, melyben tíz kísértetjárta hotelt mutat be, és azokat jó primitív szokás szerint egy 10-es „cidriskálán” osztályozza. (Ezt a minősítést halkan mondtam, hiszen e cikk végén nekem is százalékban összegeznem kell véleményemet.) Eddigi látogatásai az állítólagos szellemlakta helyszíneken persze mind kamunak bizonyultak, de mivel erről a látogatásáról szól a film, sejthetjük, itt valami hűdegonosz lesz.


A film odaát meglepően nagy siker volt, és elég nagy rajongótábort szerzett magának. Engem pedig mindig megdöbbent, hogy a közönség milyen halál véletlenszerű módon tud ragaszkodni valamihez a sokszáz ugyanolyan konzumdarab közül. A 1408-as ugyanis, nagy vásznon tesztelve, körülbelül annyira félelmetes, mint a L’ecsó, ha pedig valaki látta az előzetest, akkor még dögunalmasként is aposztrofálható, az ugyanis minden ijesztős jelenetet is lelőtt.

A horror, mint műfaj, ugye az ismeretlentől való félelemre alapoz. Addig, amíg a néző nem ismerte ki a játékszabályokat, nem tudja, mitől is kell rettegnie, és hogy odázhatja el a főszereplő az elkerülhetetlent, addig fél. Félelme azonban jelentősen csökken a félelemforrás megmutatásával, és el is tűnik a megoldás lehetőségének felvillanásával, hiszen ekkorra már ismeri a kiutat, innentől pedig elveszti érdeklődését. A legtöbb film azonban már ezelőtt kipurcan: a félelem forrásának, mint a horrorfilm fő mozgatórugójának megmutatása, esetleg a félelmetes szituáció túl-, vagy megmagyarázása elég, hogy a nézőben közöny alakuljon ki. A Silent Hill is addig volt érdekes és félelmetes, amíg nem voltunk tisztában a város működésének szabályaival, és amíg meg nem jelent a nagy piramisfejű izé.

A 1408 egyik előnye, hogy nem esik bele a fenti hibába: nem magyarázza meg a szoba működésének mikéntjét, nincsenek okai, miért történnek ott paranormális események. A nézőnek el kell fogadnia a szoba törvényeit, annak ismeretei nélkül, ami jót tesz a filmnek. Továbbá adott a helyszín, ugye, ahonnan hősünk nyilvánvalóan nem fog jó ideig kiszabadulni. A klausztrofóbia pedig a horrorban igencsak jól működtethető szituáció, hiszen a félelemkoncentrátum egy helyre való sűrítése jót tesz a film para-faktorának. A film ezen erényei azonban végül hátrányba fordulnak át: amit a 1408-as szoba kiismerhetetlenségének szántak, az valójában koncepciótlanságot takar. A néző ugyanis gyorsan rájön, hogy a gyilkos szoba (ezt a szófordulatot se hittem volna, hogy valaha leírom) mindenféle logika nélkül, teljesen véletlenszerű módon próbálja hősünket jobb belátásra és jobblétre deríteni, amitől borzasztóan félnünk kéne, de sajnos egyáltalán nem tudunk.


Az, hogy a filmben szinte semmilyen félelmetes jelenet, netán ijesztő rész sincs, többek közt annak tudható be, hogy igazi színészfilmmel van dolgunk. John Cusack tökéletes, remek színész, amit nem először bizonyít, de mivel a 1408 közel sem olyan merész, mint Hitchcock Psychoja, hogy félúton kinyírná a főhőst, ezért tudjuk, Cusack legalábbis a filmidő végéig ki fogja húzni. A klausztrofóbiát is kiirtják egy hülye húzással az írók, amit ők nyilván csavarnak szánnak, s amit nem írnék le azok kedvéért, akik még a film megtekintése előtt állnak. Legyen elég annyi, hogy azok a bizonyos, a klausztrofóbiát megtörő jelenetek rettentő unalmasak, hiszen aki látott már filmet (akármilyet), kikövetkeztetheti, hogy mi lesz a csattanó benne, kiváltképpen, hogy ez a filmidőnek körülbelül a felénél következik be, ahol még egyszerűen nem lehet vége a mozinak.

A 1408 tehát egy poshadt film. Története nem eredeti, amit horrornál hülyeség is lenne számon kérni, de az már megbocsáthatatlan, hogy félelemfaktorából kiindulva bármelyik tévéadó leadhatná este nyolctól a Híradó után. A 1408 a főszereplő író Mike Enslin cidriskáláján négynél több pontot semmiféleképp sem érne.

Értékelés:

1408

Rendezte: Mikael Hafström

Szereplők: John Cusack, Samuel L. Jackson, Mary McCormack, Tony Shalhoub, Len Cariou

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."