Filmkritika

A kabalapasi

Durucz Dávid kritikája
2007. november 16. 18:55

Arra az esetre, ha valaki már unná a Steve Carell-féle vígjátékokat, netán már nagyon unná a Ben Stiller nevével fémjelzett komédiákat, illetőleg még ennél is jobban unná a Sandler-Schneider páros agymenéseit – neki most itt van valami egészen új. Pontosabban, itt van neki…valami. Ha más nem is, legalább egy majdnem levetkőző Jessica Alba.

Ezen kívül azonban az égvilágon semmilyen újdonsággal nem szolgál A kabalapasi. A központi motívum (pénzért nőket sorozatban megdöntögető, különleges képességekkel bíró „tenyészkan” és az ő értékválsága) már Spike Lee-nél is megjelent nemrég; igaz, az Utál a csaj szatíra volt, ez meg romkom, de a felejthetőség közös tulajdonságuk. Erre az abszurd alapra épül a romantikus vígjátékok kötelező „mézeskalácsházikója”: az első látásra egymásba szerető, egy butaság miatt szétmenő, de végül mégis egymásra találó szerelmespár. Nem mondom, még a sztrájk előtt jó alaposan megizzasztották a forgatókönyvíró urakat ezzel a gigászi föladattal… Ők persze, biztos ami biztos, az elsőfilmes rendező, Mark Helfrich segítségével korrektül beráncigálták a moziba Az 50 első randi lehető legtöbb kedves és/vagy humoros vonását is; igazából e mozi kapcsán született meg bennem a „hangulat-remake” kifejezés, mint olyan gondolata.

Node mégsem akartak kódexmásolóként megmaradni a nézői emlékezetben, ezért az így még kissé ingerszegény szüzsét feltuningolták annyi ocsmánysággal, amennyi csak belefért - fölösleges gusztustalanságban A kabalapasi eséllyel indulna akár Sacha „Borat” Cohen ellen is. Jó, tudom én, nem feltétlenül baj, ha az intelligens humor csak elvétve üti fel a fejét egy hollywoodi vígjátékban (Kezeket fel, aki másként gondolja! Naugye…), de az már igen, ha egy Horrorra akadva 5. színvonalú poénsortűz után rögtön nyáltól csöpög a mozivászon - nem pedig egyéb, sokkal inkább odaillő testnedvektől. Vagy ez, vagy az. De így, hogy sem kimondottan tanulságos romantikus filmnek nem nevezhetjük a Good Luck Chuck-ot, sem egy B-kategóriás, szórakoztató undororgiának, a mozi hamar két szék között a pad alatt találja magát. Abszolút légüres tér az, ahol a lírai lelkületű hölgynézők már nem, a teli pofával obszcén vicceken röhögni vágyó díszhímek pedig még nem kapják meg azt, amire befizettek. Eme légüres tér közismertebb neve érdektelenség.


Az érdektelenséget pedig csak fokozza, hogy a szerelmi szálat kiegészíteni, netán ellenpontozni hivatott mellékszereplők csak mérsékelten viccesek; egy-két nagyobb poéntól eltekintve teljesen fölösleges a jelenlétük. Hol vannak már a 40 éves szűz idióta haverjai, vagy akár a Felkoppintva baráti társasága? A bemutatók közt csupán hónapok teltek el, a távolság mégis fényévnyinek tűnik. A főszereplőkről lehet egyedül elmondani, hogy érdemes volt kamera elé állniuk. Jessicának azért, mert annyira, de annyira szexi, hogy az már botrány. És az a bugyi… A magyar közönségnek a Mr. Brooksból már ismerős Dane Cook pedig sosem lesz az új Will Ferrell, de elmondhatja magáról, hogy két nagyon különböző zsánerben is színvonalasan tud teljesíteni; ez pedig nem kis dolog.


Főképp egy olyan mozinál, ami kicsit vicces, kicsit ordenáré, kicsit romantikus; és szőrmentén még a fojtogató szeretet témakörét is tárgyalná, ha nem lenne megszabva a forgatókönyvben, hogy ötpercenként egy fingós/maszturbálós poénnal kell lökést adni a cselekménynek. Kicsit tehát minden, de nagyon - semmi. S ha mégis elszánjuk magunkat a megnézésére, csakis és kizárólag jól bevált baráttal/barátnővel tegyük ezt, mert randira… rossz kabala.

Értékelés:

A kabalapasi

Játékidő: 100 perc

Rendezte: Mark Helfrich

Szereplők: Jessica Alba, Dane Cook, Dan Fogler, Michelle Harrison

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."