Filmkritika

A Bourne-ultimátum

Czehelszki Levente kritikája
2007. október 25. 19:25

Az utóbbi évek egyik legszínvonalasabb folytatásához, a Bourne-csapdához érkezik a trilógiazáró epiózód pár hónap késéssel a magyar mozikba október végén. A Bourne-rejtély harmadik része többnyire a második film stábjával forgott, ami azért nagy szó, mert a Bourne-sorozat azon kevés filmek közé tartozik, melynek második része felül tudott emelkedni az elsőn.

A Bourne-csapdával blockbuster-karriert kezdő művészfilmes rendező Paul Greengrasst általában nem szokták szeretni az internetes fórumon az emberek, paradox módon filmjeit azonban az artmozi-barátok és a plázák közönsége is zabálja. Hogy is érte el ezt? Egyrészt azzal, hogy filmjei vitathatatlan minőségűek, és az igényesebb, dokumentarista jellegű, aprólékos tényfeltáró darabok mellett (Véres vasárnap, A United 93-as) nem riadt vissza egy hollywoodi nagyköltségvetésű kémfilm átlagon felüli levezénylésétől sem. Másrészt viszont az ő nevéhez fűződik az az eljárás, amit legtöbbször „shaky-cam”-ként emlegetnek odaát. Ezt az, egyébként rendkívüli filmes szaktudást igénylő technikát azonban nem minden néző kedveli. A „shaky-cam” lényege az, hogy a film folyamán Greengrass soha nem helyezi egy statikus pontra a kamerát, hanem mindig mozgatja azt, ezzel hihetetlen dinamizmust érvén el. A filmkép, mivel sosincs álló helyzetben, állandóan mozog, megsokszorozva az akcióélményt, s soha nem hagyja leülni a filmet. A Bourne-ultimátum is ekképpen forgott, így végeredményben 112 percnyi tömény adrenalinbombának bizonyul, ráadásul a realistább-értelmesebb fajtából.


Jason Bourne, a szuperkém, aki még mindig nem emlékszik teljesen világosan, ki és mit csinált belőle, és aztán hogy került eszméletét vesztve a tengerbe, bedühödik, mivel A Bourne-csapdában boldog-boldogtalan a fejét akarta ezüsttálcán, ráadásul a barátnőjét is megölték. A harmadik fejezet pontosan onnan indít, ahol az előző véget ért: Bourne Moszkvában menekül üldözői és a rendőrség elől. Majd követi a nyomokat, egészen a Treadstone New York-i kiképzőközpontjáig, hogy fényt derítsen múltja homályos foltjaira.


Érdekes, hogy Matt Damon milyen simán viszi el a hátán Jason Bourne akcióorientált karakterét is, pedig ugye ő nem az a kimondott The Rock-típusú színész, mert testalkatilag kevesebb, színészileg jelentősen több nála. Mégsem tűnik degradálónak a szerepben, sem hiteltelennek, ami már önmagában is becsülendő.

A Jason Bourne-sorozat részei hollywoodi mércével mérve még mindig a realistább akciófilmek közé tartoznak. Nem robbannak benne épületek, és a főhős sem ugrándozik F35-ös lopakodókon a körúton leszakadó autópályák díszlete előtt, á’la Die Hard 4.0, ugye. A kamerarángatással pedig az előző részhez hasonló akcióélményt kapunk, hátránya azonban, hogy ennek megfelelően az akciójelenetekben sokszor túllőnek a célon, és olyan rángatózást kapunk, amely már zavarhatja a befogadást. Szerencsére ez azonban nem sokszor következik be, mégis komoly figyelmeztetésnek szánom a következőt: epilepsziás nézők jobb, ha nem próbálkoznak ezzel a filmmel, Greengrass tényleg nem sajnálja a pluszköröket a kamerájával. A sztori nem durran akkorát a végén, mint azt egy trilógiazáráskor elvárnánk, de mivel a feszültség állandóan a maximumon van tartva, ezért ez nem bizonyul a filmélményt elrontó hibának.


És mivel ilyenformán, hogy hátrányait sem hallgattam el az alkotásnak, az utolsó láncszem is a helyére került, a kép azonban rendkívül kedvező képet mutat. Sokszor emlegettük a nyáron a csalódást keltő trilógiák készítőinek felmenőit (A Karib-tenger kalózai: A világ végén, Shrek 3, Pókember 3) – ezen kémfilm készítőinek viszont nem kell ilyesmitől tartaniuk. A Bourne-ultimátum túlmutat a nevén, az ultimátum nem csak a sztori viszonylatában értendő; ezt az ultimátumot Paul Greengrass és Matt Damon adta a többi popcorn-akciókészítőnek: vagy ilyen színvonalú akciófilmek készüljenek ezután, vagy ne készüljön semmilyen.

Értékelés:

A Bourne-ultimátum

Játékidő: 112 perc

Rendezte: Paul Greengrass

Szereplők: Matt Damon, Julia Stiles, Joan Allen, David Strathairn, Paddy Considine, Chris Cooper, Brian Cox, Daniel Brühl

Forgalmazó: UIP - Duna Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."