Filmkritika

Felkoppintva

Czehelszki Levente kritikája
2007. október 8. 18:32

Járt már úgy a kedves olvasó, hogy egy átmulatott este után olyasvalaki mellett ébredt, akire egyáltalán nem is emlékezett tegnapról? Netán felcsinálták már Önt / nemzett gyereket hullarészegen? Ha nem, akkor jó hírem van, lehet, élvezni fogja a fenti filmet! Ha igen, akkor viszont kellemetlen emlékeket ébreszthet a Felkoppintva története, kéretik lapozni.

Fiú (meglehetősen züllött életmóddal, munka és a legkisebb egzisztenciális bizonyosság nélkül, drogos baráti körrel) találkozik lánnyal (aki persze épp az ellenkezője: karrierista dög, magánélete nincs) és jól bekúrnak, aztán pedig ugyanezt, csak igekötő nélkül. Az illuminált állapot azonban egy kínos félreértést eredményez, ami miatt a védekezés elmarad. A lány persze meg akarja tartani a gyereket, ami, félő, munkahelyi konfliktust is eredményezhet, nem is beszélve a magánéletiről. Ja, és a gyerek léha apját is fel kéne készíteni a gyerekvállalásra valahogyan. Meg mondjuk úgy igazából megismerni is, mert ez mindezidáig még elmaradt.

Judd Apatow rendező vígjátékait mostanában eléggé felkapták. Nem mondhatnám, hogy engem különösebben meghatott volna két nagyjátékfilmjének bármelyike (A 40 éves szűz és tárgyalt filmünk), de azért korrektül összerakott kis blődlik ezek, és hát a Bazi nagy film-hez képest mégiscsak bergmani magasságokban szárnyalnak. A Felkoppintva ráadásul úgy tudott nagyon szép sikereket elkönyvelni magának a tengerentúlon, hogy teljesen híján van a nagy húzóneveknek.

A főszereplő Seth Rogent már több filmben láthattuk mellékszerepekben (A 40 éves szűz, A híres – Ron Burgundy legendája, Donnie Darko), én mégsem emlékszem rá sehonnan, nem alakíthatott túl nagyot hát. Itt azonban meglepően jól teljesít az egyszeri lúzer szerepében, bár meg kell hagyni, színészi kvalitásait nézve nem egy Steve Carell. Katherine Heigl felcsinált álomlányként szép és semmi több. A filmben szerepel még Paul Rudd, aki szintén játszott a 40 éves szűzben, továbbá itt van még nekünk Jonah Hill, az ügyeletes dagi fiú, akit idehaza a Superbad című, nemsokára bemutatandó moziból fogunk majd megismerni, amennyiben egyáltalán.


Ugye, hogy senkit se ismerünk a fentebbi listából? A film sikerét így kénytelen leszek a karakterábrázolás számlájára írni, ami vitán felül jól sikerült. A figurákat ugyanis sikerült az író-rendező Judd Apatow-nak életszerűre megalkotni, amit sajnos ma nem várhatunk el minden vígjátéktól. Ezek az egyszerű emberek olyanok, mint mi: hibáznak, néha könnyelműek, hol túlreagálják a dolgokat, olykor meg felelőtlenek. Nincsenek tisztában saját és a mások iránt érzett érzéseikkel, s valahogyan mind másra vágynak, kitörni jelenlegi helyzetükből. Ezt a lány a váratlan gyermekáldás által próbálja elérni, a fiú pedig ennek kapcsán kényszerül rá, hogy megposhadt életével kezdjen valamit. A képben szerepel még a lány nővére és annak férje is. Az ő házasságukkal sincs minden rendben, ami csak növeli a főszereplő páros egymásba és gyermekvállalásba vetett bizalmát.

És itt van még a fiú bandája is. Ők teljesen mellékszereplők, továbbá az egyetlenek, akik semmilyen jellemfejlődésen nem mennek át a film végére. Ugyanazt a szerepet töltik be, mint a 40 éves szűz fiúbandája, kiegészítik a főszereplőt, továbbá humorforrásként szolgálnak akkor, amikor a főhősöknek már csak drámázni van erejük. Jól bevált formulán ne változtass – ez járhatott Judd Apatow fejében, amikor a Felkoppintvát megalkotta a 40 éves szűz bevált mintájára.


Vígjáték révén értekezni kéne a humorról, ami egyébként általában rendben van. Kevés alpári poénnal operál a Felkoppintva, mert a humorbombák többsége remek szöveg-, vagy helyzetkomikum, és ebben igazán jó a film. Csak kár, hogy ennek ellenére az eredetisége egy ecseri piacon vett edzőcipőével vetekszik. Továbbá a buta, klisés, törvényszerűen kötelező jellemfejlődés kiszámíthatóvá teszi a befejezést, aminek kapcsán a nézőnek megint hiányérzete támad, és amikor rájön, hogy azt nézte meg százötvenegyedszer, amit már korábban is látott minden családi vígjátékban, csak több cukormázzal leöntve, akkor kérdésessé válik számára, megérte-e mindez azt az ezer forintot és százharminc percet, amibe került.

Értékelés:

Felkoppintva

Játékidő: 129 perc

Rendezte: Judd Apatow

Szereplők: Katherine Heigl, Seth Rogen, Paul Rudd, Leslie Mann, Jason Segel, Jay Baruchel, Jonah Hill, Martin Starr, Harold Ramis, Alan Tudyk, Kristen Wiig, Bill Hader

Forgalmazó: UIP-Duna Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."