Overnight

Jó pár olyan dolog van, amiről el se tudjuk képzelni, hogy magyar film témájaként is szolgálhat alapul. A tőzsde mindenképpen ezek közé tartozik, hiszen olyan területre evez vele a készítő, amiről a szakmabelieknek nem érdemes, a szakmán kívülieknek pedig szinte lehetetlen élvezetesen és érthetően mesélni. A kifejezetten tőzsdés környezetben játszódó ismertebb filmek listája talán kimerül az Oliver Stone-féle Tőzsdecápákban, ami anno Michael Douglasnek egy Oscar-díjat ért. Most a magyarok egyik új reménységén, Török Ferencen a sor az Overnighttal, hogy bebizonyítsa, hogy lehet tőzsdés filmet készíteni az olyan matematikai antitalentumok számára is érthető módon, mint amilyen például e sorok írója.

A film a rendező harmadik, azonos koncepcióval készülő filmje (meg úgy általában véve a harmadik mozis nagyjátékfilmje is). Mind a remek Moszkva tér, mind a Szezon egy-egy generáció általános problémáit mutatja be jellegzetesen magyaros helyszíneken, előbbi a tizenévesek, utóbbi a húszasok környezetében. Az Overnight a koncepciót követvén a harmincasokat mutatja be egy, a Moszkva térnél és a Balatonnál kevésbé jellegzetes helyszínen; a tőzsdén. Bodó Viktor (akit már régen, öt éve láthattunk utoljára filmben) itt Pétert, egy egzisztenciális válságban lévő brókert alakít: a film elején fáradtan látjuk felkelni egy egyszerhasználatos nő oldalán, aztán unottan és bágyadtan néz le erkélyéről a hömpölygő Budapestre. Miután beindul a napja a tőzsdén, helyzetét a munkahelyi gondok is tetézni fogják. Németországi ügyfele, aki az egyik legnagyobb hal volt Péter hálójában, úgy döntött, sok-sok év után inkább más hálót választ, így kivenné a Péterre bízott pénzét. Ha meglenne. Péter mindent egy lapra tesz fel, hogy ne maradjon koppon: külföldön élő barátait is bevonva megpróbál egy overnight-tranzakciót végrehajtani, aminek sikere kétséges. Lényege, hogy indiai barátjától megszerez egy belsős információt, s kihasználva a különböző országok közti időeltolódást, itthon bevásárol egy ottani cég részvényeiből, annak az (egyelőre titkos, de meglehetősen bizonytalan forrású) információnak a tudatában, hogy az egyik ottani cégvezetőt másra cserélik, ami, ha bejönnek a várakozások, megdobja majd a cég részvényeinek az értékét.

A rendező hagy időt a kibontakozásra: körülbelül az ötvenedik percig csak megismerjük a szereplőket, Péter környezetét, a munkatársait (akik egytől egyig mind nagyon el lettek találva, mind a karakter, mind a színészválasztás és –vezetés szintjén) és életének zűrzavarossága sem marad rejtve előlünk. Amikor például névtelen levelet kap, benne kommentár nélkül egy pozitív terhességi teszttel, meglehetősen bizonytalan, ki is lehet a feladó, és bizony, elsőre nem is találja el a kilétét. A film hangulatfestése is elég erős, jól kidolgozott: megismerünk más szereplőket, barátokat, helyszíneket is. Péter ezeken a helyeken is kimutatja a foga fehérjét: barátaitól kezd elhidegülni, pedig régen valószínűleg igen közel álhattak egymáshoz (ezt támasztja alá egy közös fénykép hármójukról Nagy Ervin, azaz Süni lakásában). Nőit váltogatja, megállapodni egyik mellett se képes, a gyerek is csak kolonc lenne a nyakán, amit tetéz a munkahelyi stressz.

Némileg azonban ritmustalan a film: körülbelül az ötvenedik percében kezdődik el a történet, ami úgy tizenöt perc múlva véget is ér. E rövid idő alatt megtudjuk, sikerrel jár-e az overnight-tranzakció, és elkísérjük Pétert egy buliba, ahol minden adott, hogy rosszul érezze magát. Ezután már csak lezárni látjuk a történetet: Péter megpróbál pár dolgot képességei szerint rendbe tenni életében, függetlenül attól, hogy sikerült-e a tranzakció (ezt azért nem lövöm le). Péter napját egyébként néha meg-megszakítják oda nem teljesen illő jelenetek, például a búza kirakodása, vagy a magát az antennákhoz láncoló őrült férfi, aki, ha felrobbantja magát, ugrik a magyarországi mobilszolgáltatás. (Ez a szál lehet, hogy hangulatos, de sok értelme nincsen, mert azért azt mindegyikőnk sejti, hogy Magyarország mobil-lefedettsége nem két parabolától függ, de jól megmutatja, milyen törékeny is a brókerséghez elengedhetetlen modern technokrata eszköztár.)

Hatalmas pozitívum viszont, hogy Török dicséretesen ügyesen kerül ki egy hatalmas csapdát, miszerint a tőzsdét ordibáló – tollal hadonászó – mobilba süvítő elmebetegek játszótereként ábrázolja. Az Overnight tőzsdevilágában csak egy tranzakció van, annak a sikere is erősen megkérdőjelezhető.

Az Overnight tehát remek rendezéssel, kiváló zenével, rendkívül ötletes képekkel és beállításokkal, jó színészekkel operáló film, csak a sztorija nincs a helyén. A történetet tekintve olyasmi, mint a Szezoné, kicsit sántít, kicsit aránytalan, a feszültségbeli csúcspontot Török hamar lekeveri, és vizsgálódása áttér főhősünk egész életére, az általánosra a konkrétból. Előnyei azonban nagyobb számúak, mint hátrányai: nem ez lesz a következő Moszkva tér-féle kultfilm, de egy (még mindig!) ígéretes magyar tehetség harmadik munkája, amire érdemes odafigyelni. Aztán a negyedik filmmel már tessék az elsőhöz hasonlóan nagyot robbantani, Török úr.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!