A PHP Error was encountered

Severity: Warning

Message: fopen(/var/lib/php/sessions/ci_sessionnrevokrr1e3q7tltprgi2rsmtlrmb3jm): failed to open stream: No space left on device

Filename: drivers/Session_files_driver.php

Line Number: 172

Backtrace:

File: /var/www/moziplussz.hu/application/libraries/Ion_auth.php
Line: 91
Function: library

File: /var/www/moziplussz.hu/public/index.php
Line: 315
Function: require_once

A PHP Error was encountered

Severity: Warning

Message: session_start(): Failed to read session data: user (path: /var/lib/php/sessions)

Filename: Session/Session.php

Line Number: 143

Backtrace:

File: /var/www/moziplussz.hu/application/libraries/Ion_auth.php
Line: 91
Function: library

File: /var/www/moziplussz.hu/public/index.php
Line: 315
Function: require_once

Kritika: Next - A holnap a múlté - Moziplussz.hu
Filmkritika

Next - A holnap a múlté

Durucz Dávid kritikája
2007. szeptember 4. 20:30

Nem vagyok Philip K. Dick-rajongó, ám az írásaiból készült filmek nagy részét kifejezetten szórakoztatónak találtam. Eddig. A Next című „remekművel” ugyanis nem csak a holnap a múlté (ahogy a rendkívül frappáns magyar alcím tudósít erről), de Dick és a moziba járó közönség tagjai között is elszakadhat a kapocs. Miért? Egyszerűen azért, mert ez a film nem Dick - semmi esetre sem. Ő ugyanis egy okos ember volt, ez a mozi viszont végtelenül, kínosan, fájdalmasan buta. Persze, Lee Tamahoritól nyilván kevesebbet vár az ember, mint teszem azt Ridley Scott-tól; de mégis, talán nem ártott volna, ha valaki szól neki, hogy ez nem a xXx 3. Annak ugyanis simán elmenne ez az agyatlan, béna CGI-vel felturbózott akciófolyam, a kétdimenziós hőseivel és egydimenziós gonosztevőivel; de hogy elgondolkodtató, filozófiai magasságokban szárnyaló sci-fi a büdös életben nem lesz belőle, az tuti.

Pedig a film alapjául szolgáló, 1953-ban íródott Az aranyember című novellában, mint a legtöbb Dick-műben, megvan ez a potenciál. Az eredeti történet egy aranyszőrű (!) mutánsról, egy bizonyos Cris Johnson nevű férfiről szól, aki képes a jövőbe látni (de csak pár perccel előre), akinek a nők nem tudnak ellenállni, és akit emberi motivációk helyett állati ösztönök hajtanak. Az úriember - akit feltehetőleg az X-Menben bármikor szívesen látnának – ráadásul elkötelezett híve a Föld humánállománya állati génekkel történő leigázásának is. Nos, hogy a filmben mindebből mit láthatunk viszont? Aranyszőrű mutáns helyett egy borzalmas frizurájú Nicolas Cageet, aki ugyan képes két perccel előre megjósolni a saját jövőjét, de eszébe sem jut ösztönlényként élni – ehelyett egy lepukkant vegasi bárban szórakoztatja ócska bűvésztrükkökkel a nagyérdeműt Frank Cadillac művésznéven, és néha a kaszinóban egészíti ki szerény fizuját. Ám ezúttal nem Las Vegas jelenti számára a végállomást, mert jön a hihetetlenül kötelességtudó Clarice Starling, pardon, Julianne Moore, aki nem nyugszik, amíg az FBI szolgálatába nem állítja a csodabogarat - akit sokkal inkább álmai, vagy inkább jóslatai nője (Jessica Biel) foglalkoztat, mint a világ megmentése.


Eddig rendben is lennénk, ám itt jön a képbe a sajnos előre nem látható rettenet, a forgatókönyv, amit nagyrészt a Dicket egyszer már tisztességesen adaptáló (rég volt, tán igaz se volt…) Gary Goldman nyakába lehet varrni. Ő ugyanis minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a Next egy centivel se legyen jobb a nyárutó középszerű fércműveinél, és kényelmesen simuljon bele az „eldobhatós film” kategóriájába. Már-már mulattató az az ámokfutás, amit véghezvitt a saját kútfőből merített ötletei segítségével; ám előbb lássuk, mit sikerült teljesen szétcsesznie az eredeti sztoriból: Cris és az FBI viszonya ugyanolyan ellenséges a filmben, mint a novella főszereplőjéé a másik betűszóval, ám lényeges különbség, hogy a mozi Cris-e nem gonosz. Így tehát a szövetségiek pofátlanul szemét húzásai – a „szent cél” érdekében – nem csak ritka ellenszenvessé, de hülyévé is teszik őket a nézők szemében. Ugyanis minden motivációt nélkülöz az a kegyetlenség, ahogy főhősünkkel bánnak, miközben az igazi gonoszokkal gyakorlatilag nem is kerülnek konfliktushelyzetbe. A másik buta húzás Goldman részéről: szinte az egyetlen dolog, ami megragadta őt Dick novellájában, hogy Cris mágnesként vonzza a nőket. Ezt egy dramaturgiailag kiemelt fontosságú ponton elő is veszi, totálisan megfeledkezve arról, hogy előtte pont ennek az ellenkezőjét bizonygatta Az 50 első randira hajazó, végtelenített csábítási jelenetekben.


Kiváló saját ötletei közül a leginkább bámulatra méltó, amely szerint egy csapat francia (!) terrorista mindenképpen levegőbe akarja repíteni Los Angelest, belátható időn belül. Miért is? Az öreg kontinens mozijának bosszúja Hollywoodon? A Franciaországot kegyetlen megszállás alatt tartó jenkik megleckéztetése? Az éti csiga importját korlátozó amerikai gazdaságpolitika elleni véres demonstráció? Hogy ezen okok közül melyik az igaz, netán más motiválná a gonoszokat, már sosem derül ki. Erre ugyanis nem fordított túl sok energiát a forgatókönyvíró; épp eléggé lekötötte, hogy lehetőleg minél inkább sztereotip és minden emberi dimenziót nélkülöző negatív figurákat kreáljon. Remélem, boldog, mert sikerrel járt. Már csak egy kérdés maradt: ezek a buta csigazabálók, akiknél igénytelenebbül odavetett festékpacát szkripten rég láthattunk, ugyan hogy tudtak ellopni egy egész atombombát? Jelentéktelen főgonoszaink helyére így a rekord antipatikus FBI-osok lépnek, szép kis súlyponteltolódással megterhelve az amúgy is illegő-billegő mozit. De egy percig se higgyük, hogy ők bármivel is okosabbak az USA-t fenyegető maroknyi idiótánál: azt az időt, pénzt és energiát, amit Cris üldözésére és életének megkeserítésére fordítanak a szövetségiek, bőven fel lehetne használni a terroristák ellen, ám őket látszólag még csak nem is keresik.

Summa summarum, egy kéthetes forgatókönyvírói tanfolyamot elvégző általános iskolás is jobb, de minimum kreatívabb szkriptet írt volna. Innentől bizalmunkat a kiwi direktorba és a neves színészekbe kell vessük – mindhiába. Tamahorinak az egész filmben három jól megrendezett jelenete van, amik mindegyike arról szól, Nic Cage hogy cselezi ki támadóit/üldözőit; ezek viccesek is, ami nem árt, tekintve, hogy a poénok száma a moziban elenyésző. De itt ki is fújt „Tripla Iksz Junior” teljesítőképessége, marad nekünk Cage, Miss Biel és a jó öreg Peter Falk, aki bár megöregedett, de azért nyúlfarknyi szerepében nagyon lehet szeretni. Nicolas Cage, azon túl, hogy összeveszett a stáb fodrászával, hozza a szokásos formáját, rá nem lehet panasz – csak a szájába adott bugyuta mondatokra. Jessica Biel pedig némi színt visz a filmbe a bájos arc-tökéletes test kombóval, és pont.


Tulajdonképpen, ez a film egyetlen dologról tudott csak meggyőzni: nagyon kell igyekeznem, hátha felfedezek magamban egy rejtett képességet, aminek segítségével nem két perccel, hanem két órával előre látom a jövőt. S akkor megnézhetem majd az arcom bármilyen filmről kifelé menet. Érzem, sok csalódástól megkímélném magam…

Értékelés:

Next - A holnap a múlté

Játékidő: 96 perc

Rendezte: Lee Tamahori

Szereplők: Nicolas Cage, Julianne Moore, Jessica Biel, Peter Falk, Thomas Kretschmann, Jim Beaver

Forgalmazó: SPI International

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."