Next - A holnap a múlté

Nem vagyok Philip K. Dick-rajongó, ám az írásaiból készült filmek nagy részét kifejezetten szórakoztatónak találtam. Eddig. A Next című „remekművel” ugyanis nem csak a holnap a múlté (ahogy a rendkívül frappáns magyar alcím tudósít erről), de Dick és a moziba járó közönség tagjai között is elszakadhat a kapocs. Miért? Egyszerűen azért, mert ez a film nem Dick - semmi esetre sem. Ő ugyanis egy okos ember volt, ez a mozi viszont végtelenül, kínosan, fájdalmasan buta. Persze, Lee Tamahoritól nyilván kevesebbet vár az ember, mint teszem azt Ridley Scott-tól; de mégis, talán nem ártott volna, ha valaki szól neki, hogy ez nem a xXx 3. Annak ugyanis simán elmenne ez az agyatlan, béna CGI-vel felturbózott akciófolyam, a kétdimenziós hőseivel és egydimenziós gonosztevőivel; de hogy elgondolkodtató, filozófiai magasságokban szárnyaló sci-fi a büdös életben nem lesz belőle, az tuti.

Pedig a film alapjául szolgáló, 1953-ban íródott Az aranyember című novellában, mint a legtöbb Dick-műben, megvan ez a potenciál. Az eredeti történet egy aranyszőrű (!) mutánsról, egy bizonyos Cris Johnson nevű férfiről szól, aki képes a jövőbe látni (de csak pár perccel előre), akinek a nők nem tudnak ellenállni, és akit emberi motivációk helyett állati ösztönök hajtanak. Az úriember - akit feltehetőleg az X-Menben bármikor szívesen látnának – ráadásul elkötelezett híve a Föld humánállománya állati génekkel történő leigázásának is. Nos, hogy a filmben mindebből mit láthatunk viszont? Aranyszőrű mutáns helyett egy borzalmas frizurájú Nicolas Cageet, aki ugyan képes két perccel előre megjósolni a saját jövőjét, de eszébe sem jut ösztönlényként élni – ehelyett egy lepukkant vegasi bárban szórakoztatja ócska bűvésztrükkökkel a nagyérdeműt Frank Cadillac művésznéven, és néha a kaszinóban egészíti ki szerény fizuját. Ám ezúttal nem Las Vegas jelenti számára a végállomást, mert jön a hihetetlenül kötelességtudó Clarice Starling, pardon, Julianne Moore, aki nem nyugszik, amíg az FBI szolgálatába nem állítja a csodabogarat - akit sokkal inkább álmai, vagy inkább jóslatai nője (Jessica Biel) foglalkoztat, mint a világ megmentése.

Eddig rendben is lennénk, ám itt jön a képbe a sajnos előre nem látható rettenet, a forgatókönyv, amit nagyrészt a Dicket egyszer már tisztességesen adaptáló (rég volt, tán igaz se volt…) Gary Goldman nyakába lehet varrni. Ő ugyanis minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a Next egy centivel se legyen jobb a nyárutó középszerű fércműveinél, és kényelmesen simuljon bele az „eldobhatós film” kategóriájába. Már-már mulattató az az ámokfutás, amit véghezvitt a saját kútfőből merített ötletei segítségével; ám előbb lássuk, mit sikerült teljesen szétcsesznie az eredeti sztoriból: Cris és az FBI viszonya ugyanolyan ellenséges a filmben, mint a novella főszereplőjéé a másik betűszóval, ám lényeges különbség, hogy a mozi Cris-e nem gonosz. Így tehát a szövetségiek pofátlanul szemét húzásai – a „szent cél” érdekében – nem csak ritka ellenszenvessé, de hülyévé is teszik őket a nézők szemében. Ugyanis minden motivációt nélkülöz az a kegyetlenség, ahogy főhősünkkel bánnak, miközben az igazi gonoszokkal gyakorlatilag nem is kerülnek konfliktushelyzetbe. A másik buta húzás Goldman részéről: szinte az egyetlen dolog, ami megragadta őt Dick novellájában, hogy Cris mágnesként vonzza a nőket. Ezt egy dramaturgiailag kiemelt fontosságú ponton elő is veszi, totálisan megfeledkezve arról, hogy előtte pont ennek az ellenkezőjét bizonygatta Az 50 első randira hajazó, végtelenített csábítási jelenetekben.

Kiváló saját ötletei közül a leginkább bámulatra méltó, amely szerint egy csapat francia (!) terrorista mindenképpen levegőbe akarja repíteni Los Angelest, belátható időn belül. Miért is? Az öreg kontinens mozijának bosszúja Hollywoodon? A Franciaországot kegyetlen megszállás alatt tartó jenkik megleckéztetése? Az éti csiga importját korlátozó amerikai gazdaságpolitika elleni véres demonstráció? Hogy ezen okok közül melyik az igaz, netán más motiválná a gonoszokat, már sosem derül ki. Erre ugyanis nem fordított túl sok energiát a forgatókönyvíró; épp eléggé lekötötte, hogy lehetőleg minél inkább sztereotip és minden emberi dimenziót nélkülöző negatív figurákat kreáljon. Remélem, boldog, mert sikerrel járt. Már csak egy kérdés maradt: ezek a buta csigazabálók, akiknél igénytelenebbül odavetett festékpacát szkripten rég láthattunk, ugyan hogy tudtak ellopni egy egész atombombát? Jelentéktelen főgonoszaink helyére így a rekord antipatikus FBI-osok lépnek, szép kis súlyponteltolódással megterhelve az amúgy is illegő-billegő mozit. De egy percig se higgyük, hogy ők bármivel is okosabbak az USA-t fenyegető maroknyi idiótánál: azt az időt, pénzt és energiát, amit Cris üldözésére és életének megkeserítésére fordítanak a szövetségiek, bőven fel lehetne használni a terroristák ellen, ám őket látszólag még csak nem is keresik.

Summa summarum, egy kéthetes forgatókönyvírói tanfolyamot elvégző általános iskolás is jobb, de minimum kreatívabb szkriptet írt volna. Innentől bizalmunkat a kiwi direktorba és a neves színészekbe kell vessük – mindhiába. Tamahorinak az egész filmben három jól megrendezett jelenete van, amik mindegyike arról szól, Nic Cage hogy cselezi ki támadóit/üldözőit; ezek viccesek is, ami nem árt, tekintve, hogy a poénok száma a moziban elenyésző. De itt ki is fújt „Tripla Iksz Junior” teljesítőképessége, marad nekünk Cage, Miss Biel és a jó öreg Peter Falk, aki bár megöregedett, de azért nyúlfarknyi szerepében nagyon lehet szeretni. Nicolas Cage, azon túl, hogy összeveszett a stáb fodrászával, hozza a szokásos formáját, rá nem lehet panasz – csak a szájába adott bugyuta mondatokra. Jessica Biel pedig némi színt visz a filmbe a bájos arc-tökéletes test kombóval, és pont.

Tulajdonképpen, ez a film egyetlen dologról tudott csak meggyőzni: nagyon kell igyekeznem, hátha felfedezek magamban egy rejtett képességet, aminek segítségével nem két perccel, hanem két órával előre látom a jövőt. S akkor megnézhetem majd az arcom bármilyen filmről kifelé menet. Érzem, sok csalódástól megkímélném magam…

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!