Filmkritika

Elhagyott szoba

Durucz Dávid kritikája
2007. augusztus 4. 00:06

Antal Nimródnak köszönhetően ma vannak olyan utasai a BKV-nak, akiknek nem csak válogatott káromkodások jutnak az eszébe egy-egy ellenőr láttán, hanem akár vidám, mosolyra ingerlő gondolatok is. A Kontroll számtalan díjjal kitüntetett, a magyar közönség szívébe magát örökre beíró rendezője ugyanúgy felkavarta a hazai mozi poshadt állóvizét, mint akár Pálfi vagy Török - de ő máshogy. Míg az említett két ifjú direktor és sok társuk itthon edződött a korántsem könnyű kenyérrel kecsegtető filmes pályához, addig Nimród csak a rendszerváltás után nem sokkal érkezett meg hozzánk a film fővárosából, Los Angelesből. Amit odakint (tulajdonképpen odahaza) látott-hallott, mind felhasználta első nagyjátékfilmjében, aminek meg is lett az eredménye: egyedi látványvilág, különleges hangulat, hollywoodi történetszövés és magyar művészfilmes beütés (bár ez utóbbiért kevésbé felelős ő, mint a Kontrollig szubkultnak számító Mucsi vagy Badár) mesterien meghökkentő elegye; a már-már zavarbaejtő műfaji kavalkádról nem is beszélve. Ez nem az a vonal tehát, amit a Simó-osztály jeles tagjai képviselnek – viszont kétségkívül ugyanúgy lehet szeretni, mint azt.

Mi szerettük is a Kontrollt, és már alig vártuk Nimród következő formabontó filmjét. Aztán jött a hír, visszamegy a szülőföldre; oda, ahol az álmok és a dollármilliós vagyonok születnek. Oda, ahol biztos bevétellel csak a remake-ek és a folytatások kecsegtetnek; és ahol az egyéniség nem rentábilis tulajdonság.


Aki tehát egy új Kontrollt vár, vagy akár csak valami hasonlót, nagyot fog csalódni az Elhagyott szobában. Ahogy azt előre sejteni lehetett, a film egyetlen kockájáról sem lehet megmondani, hogy ezt a mozit minden kétséget kizáróan Antal Nimród rendezte. Egész egyszerűen annyi történt, hogy kapott a kezébe egy forgatókönyvet, hogyaszongya „Mr Antal, you’ve got to shoot this movie for us, can you do it?”, ő meg leforgatta nekik. Egy helyszínen - a Sony stúdiójában - , két fő- és öt mellékszereplővel, rövid idő alatt, olyan akkurátusan, ahogy csak tudta. A végeredmény egy másfél órásnál is rövidebb, egyszeri megtekintésre szánt ijesztgetős mozi. Iparosmunka, semmi több.

A sztori egymondatos: a világvégi motelben rekedt, házastársi válságától szenvedő párocska életére eszelős gyilkosok törnek. A fordulatok megegyeznek a zsánerben eddig elkészült alkotások 90%-ának fordulataival, a karakterek úgyszintén - a mellékszereplőkre nem is érdemes túl sok szót vesztegetni; a recepciós feje kellően sunyi, ennyi.

Ami a főszereplőket illeti, ők semmiképpen sem képviselik Hollywood első vonalát, ergo a megfizethető kategóriába tartoznak. Ennek megfelelően ne számítsunk Oscarért kiáltó alakításokra; a tisztes helytállást azonban joggal várjuk el a szépséges Kate Beckinsaletől és a százszorta sikeresebb bátyja, Owen árnyékában senyvedő Luke Wilsontól. Ők hozzák is a kötelezőt, annyit adnak ki magukból, amennyit ez a felejthető „kamarahorror” megkövetel tőlük, egy centivel sem többet.


Sikításban, rémült tekintetekben, kétségbeesett rohangálásban nem szenvedünk hiányt; ahogy vérben, kéjes örömben úszó ocsmány pofákban és sokkeffektekben sem. Amit talán dícsérni lehet az amúgy igencsak gyengécske forgatókönyvben, az mindössze annyi, hogy a (nyilvánvalóan szerény színészi eszköztárral megáldott megformálóikra való tekintettel) gonosz karakterek szájába semmi fölösleges, túlideologizált vagy éppenséggel humorosnak szánt dumát nem erőltettek – ezeket meghagyták a jóknak. Persze, némi humor azért nem ártott volna, mert az, hogy a film csúcspoénja egy zoológiai jellegű rögtönzött vita a mosómedvékről és a mókusokról, nos… nem túl bíztató. Ha már „klasszikus” B-horrort imitálunk, merjük kinevetni magunkat (a humor feszültségoldó szerepéről nem is beszélve). Amúgy, néha valóban meg lehet ijedni az Elhagyott szoba nézése közben, de az adrenalinszint tartósan nem szökik fel; egy ponton pedig végleg eltűnik minden feszültség: szokás szerint ott, ahol végre meglátjuk a rejtélyes gyilkos(oka)t. Fűrész is addig volt ijesztő, amíg el nem kezdték gátlástalanul „mutogatni”.

Az eddig leírtakból világosan látszik, Nimród egyáltalán nem forgatta fel fenekestül a magyar után az amerikai filmipart is, hanem épp az ellenkezőjét tette: beállt a sorba, filmművész helyett filmiparosnak. Persze, élve ne temessük azért el; egyrészt mert abból megintcsak egy gagyi horror lenne, másrészt meg ha a Screen Gems megadta a bizalmat a tengerentúlon nullszaldós mozi után (két filmterv formájában) a mi BKV változott királyfinknak, akkor tegyük mi is azt.

Értékelés:

Elhagyott szoba

Játékidő: 85 perc

Rendezte: Antal Nimród

Szereplők: Kate Beckinsale, Luke Wilson, Frank Whaley, Ethan Embry

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."