Filmkritika

A háború ködében

Peto kritikája
2004. január 5. 10:18

Errol Morris dokumentumfilmje azt az embert mutatja ba, aki abban a különleges pozícióban volt a vietnámi háború idején, hogy az USA elnöke mellett megnyomhatta azt a bizonyos piros gombot. McNamara emberek millióinak életéről dönthetett, és döntött is. Robert S. McNamara a második világháború idején a védelmi minisztériumban elemző volt, Japán bombázásának intenzitásáról döntött. Később a Ford Autógyárban dolgozott, ahol csapatával együtt a személygépkocsikba bevezették a biztonsági öv használatát. Három héttel az után, hogy a Ford elnöke lett, J. F. Kennedy kinevezte az USA védelmi miniszterének. Kennedyvel együtt oldották meg a kubai rakétaválságot, majd, miután Kennedyt meggyilkolták, Johnson elnök mellett maradt, mint védelmi miniszter, és támogatta a Vietnámi háború folytatását, újabb és újabb csapatokat küldött a régióba.

Errol Morris filmjének hatalmas vásznán McNamara úgy ül velünk szemben, mintha egy kihallgatáson lenne. A kérdező távoli hangja, akit nem látunk, azt érzékeltelti, mintha a nézők közül tenné fel valaki a kérdéseket. A kamera olykor-olykor belemászik az interjúalany arcába, azt vizsgálva, hogy vajon érez-e ez az ember bűntudatot annak a sok embernek a halála miatt, akik Vietnámban maradtak. Hiszen a háborút be lehetett volna fejezni sokkal korábban, és nem kellett volna feltétlenül ragaszkodni a győzelemhez. De a hidegháborúban Amerika és a Szovjetunió közötti rivalizálás arra ösztökélte az akkori vezetőket, hogy ne hátráljanak meg. A film végén még rá is kérdez Errol Morris, hogy McNamara érez-e valamilyen felelősséget a történtek miatt. McNamara azonban a választ megtagadja, és egy kicsit Johnson elnökre keni a felelősséget, mondván, hogyha Kennedyt nem ölték volna meg, minden máshogy alakult volna. A film végén azonban kicsit hiányérzetünk lehet, mert annak ellenére, hogy sok mindenre választ kapunk a vietnámi helyzettel kapcsolatban, McNamara több kérdésre is csak kitérő válasszal reagál. Azzal hárítja el a kényes kérdéseket, hogy az átlag emberek nem érthetik meg, mi történt az ovális irodában azokban az időkben, hiszen nem vagyunk minden információ birtokában. McNamara a háború ködébe burkolózik. Így egy kicsit ördögi körben érezhetjük magunkat. 

A film illusztrációjául szolgáló képek érdekesek és szépek, a zene is fokozza az érdeklődést. Morris filmje leköti a nézőt, hiszen témája olyan eseményeket boncolgat, amikről nem sok ismeretünk van, nehezen férhetünk hozzá. Eredetiben hallhatunk Kennedy és McNamara, Johnson és McNamara között lezajlott telefonbeszélgetéseket, még nem látott, megdöbbentő képeket láthatunk Tokyo és Vietnám bombázásáról. Ritkán szembesítenek bennünket olyan emberekkel, ritkán nézhetünk olyan emberek szemébe, akiknek valóban volt befolyásuk a világtörténelemre.

Értékelés:

A háború ködében

Játékidő: 95 perc

Rendezte: Errol Morris

Szereplők: Robert S. McNamara

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."