Filmkritika

Kubrick menet

Farkas Ádám kritikája
2007. június 18. 17:00

Mondják, hogy ha az ember nagyon készül egy buliba (értsd: filmre) és már előre örül neki, akkor az szinte száz százalék, hogy nem lesz jó. Stanley Kubrick nagyszerű rendező volt, John Malkovich pedig az én szememben a világ egyik legkarakteresebb színésze, így azzal az érzéssel ültem be Brian W. Cook első saját rendezésére, hogy a végén egészen biztosan csalódni fogok. Így is lett, meg nem is. Lássuk, miért!

A félreértések elkerülése végett az elején tisztázzuk: ez a film nem az 1999-es John Malkovich menet folytatása. Köze csak annyi van hozzá, hogy Malkovich a főszereplő és ezúttal is a film világának egy doyenjét alakítja, önmaga helyett ezúttal Stanley Kubrick-ot, a világhírű filmrendezőt. A meleg filmrendezőt, aki cicás ruhákban járta az éjszakai bárokat, hogy csinos fiúkat csípjen föl, visszaélve a hírnevével és kihasználva mások becsvágyát. Persze, lehet, hogy Kubrick nem volt egészen ilyen. Sőt, egészen biztos, hogy nem volt ilyen. Akkor mi is itt a helyzet? Az, hogy míg a valódi Kubrick az utolsó filmjét, a Tágra zárt szemeket forgatta, addig egy olyan szálhámos járta Londont, aki egy dzsémszbondos (értsd: Kubrick. Stanley Kubrick.) bemutatkozással simán elintézte a megélhetését. Mindent megkapott, amire éppen szüksége volt, legyen az egy jó vacsora, egy kis készpénz vagy csupán egy szál cigi. Ezt a csalót Alan Conwaynek hívták, és két dologhoz értett: jó színész volt, és tudta, mi kell az embereknek.

Ilyen képességekkel felvértezve már nem is volt zavaró a tény, hogy egyáltalán nem hasonlított a híres direktorra, sem külsőleg, sem semmilyen más tekintetben. A filmben szereplő áldozatok olyan mértékben kapzsik és annyira szeretnének előnyt kovácsolni egy híres ember ismeretségéből, hogy szinte már magukkal hitetik el, hogy ez az ember tényleg Stanley Kubrick, hogy is lehetne más. Talán ez a legviccesebb az egész filmben: Conwaynek igazából fogalma sincs Kubrick filmjeiről, de mivel az áldozatait is csak az érdekli, hogy ez a híres ember valamilyen módon támogassa őket, ennek nincs is jelentősége. Nekik nem Kubrick kell, nekik csak A híres ember kell. Ahogy a film nagyon találó mottója is szól: ”They wanted something for nothing. He gave them nothing for something.” Az egyetlen potenciális áldozat, aki már rögtön az elején átlátja a helyzetet az nem más, mint az egyetlen olyan szereplője filmnek, aki szombat este szimplán csak sörözni akart, nem pedig rögtön világsztárrá válni.


Maradjunk tehát annyiban, hogy Malkovich-Conway Stanley Kubrick helyett egységsugarú híres embert játszik affektálással, hülye kézfogással, még hülyébb ruhákkal és szokásokkal, mikor pedig Conway simán csak Conway, Malkovich egy olyan pitiáner csalót alakít, aki végtelenül akaratgyenge, kiüresedett és szánalomra méltó. De ahogyan csinálja, az több, mint figyelemreméltó. Ez az a film, ahol megmutatja, hogy szemben azzal, amit magáról állít (hogy a főiskolán mást se csinált, csak kefélte a csajokat), igenis megtanult színészkedni. Ezt onnan látni, hogy az ágyon fehér fecskében és rózsaszín zokniban a hasán fekve hisztiző öreg homokos nem az a tipikus Malkovich-karakter – de ő iskolaszerűen, hiba nélkül eljátssza ezt is, pedig rutinja egész biztosan nem sok van benne. De rajta kívül is van még jó színészi játék, különösen a Jim Davidson által életre keltett lecsúszott, félművelt, vidéki angol popsztár nagyon szórakoztató.

De ha ez eddig ennyire szép és jó, akkor hol van itt a csalódás? Megmondom: mindenhol, ami kívül van a színészeken, és különösen Malkovichon. Szinte száz százalékig az ő játéka az, ami elviszi ezt a filmet, mert a forgatókönyv sajnos elég gyengére sikeredett – mondhatjuk, egyszerűen nincs történet. Conway feltűnik itt, feltűnik ott, átveri X-et és átveri Z-t, de ha például azt próbálnánk megállapítani, hogy is van időrendben ez az egész, akkor már nagy bajban lennénk. Ebből következik az is, hogy az első 45-50 perc után már vontatottá válik a cselekmény. Megnézhetjük egyrészt, hogy Conway milyen ügyesen veri át a taxist, meg a tervezőt, meg a színikritikust és megnézhetjük, milyen jól játssza ezt Malkovich. De a tizedik átverésénél már simán érezzük is, hogy ebből ennyi is elég, láttuk amit látnunk kellett – pont olyan érzése lesz az embernek, mint valami rejtett kamerás átverőshownál. Szórakoztató, de századszorra már nem vicces, hogy mindenki bevesz valami ócska trükköt.


Ha Malkovich-rajongók vagyunk, akkor ne hagyjuk ki ezt a filmet. Ha van pár üres óránk, vagy nem tudunk magunkkal mit kezdeni egy esős délutánon, akkor sem rossz választás, mert szórakoztatónak szórakoztató. De többet ne is kérjünk számon rajta.

Értékelés:

Kubrick menet

Játékidő: 86 perc

Rendezte: Brian Cook

Szereplők: John Malkovich, Jim Davidson, Richard E. Grant, Luke Mably, Marc Warren, James Dreyfus, Linda Bassett

Forgalmazó: Best Hollywood

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."