Filmkritika

Miss Potter

Durucz Dávid kritikája
2007. június 7. 17:38

Kíváncsi vagyok, hányan fogják azt gondolni a Miss Potter című filmről, hogy az a Harry Potter-sorozat egyfajta „vadhajtása”, avagy paródiája; egy olyan mozi, amit - csak a címbeli hasonlóság okán - az ifjú varázslótanonc nevével kívánnak eladni. Akármennyien legyenek is, csalódniuk kell majd. A Babe rendezőjének, Chris Noonannek az évtizedes pihenő után leforgatott új filmje ugyanis egy valós személy, Beatrix Potter írónő életén alapul.

A manapság sokkal ismertebb Potterhez annyi köze azért van, hogy főszereplőjének élettörténetében a J.K. Rowling-sikersztorit teljesen kényelmesen elhelyezhetnénk – a film akár róla is szólhatna (sőt, talán egyszer egy film majd éppen őróla fog szólni).
Hiszen sokunknak ismerős lehet az a narratíva, ami szerint egy, a harmincat már maga mögött hagyó angol „vénlány” egy nap azon kapja magát, hogy a gyakorlatilag a fióknak írt könyvei forradalmasítják a gyermekirodalmat; majd legendás vagyont fialnak szerzőjüknek.

Potter kisasszonyt a bájos Renée Zellweger alakítja, aki már igencsak rutinosnak számít a tollforgatásban. Bridget Jones azonban ezúttal nem napló formájában mutatja meg nekünk sajátságosan bonyolult lelkivilágát, hanem színes, tarka ruhákban ugrabugráló nyuszik rajzolásával, és az ő vidám kis történeteik papírra vetésével. Teszi mindezt texasi létére hibátlan brit akcentussal és ijesztően öregesre sminkelt arcszerkezettel. Remek alakítás, ahogy az összes többi is az a filmben; Ewan McGregor félénk kiadójától Emily Watson maszkulin örök hajadonján át egész a legapróbb mellékszerepekben található színészek parányi rezdüléseiig (különös tekintettel a Miss Wiggint megformáló Matyelok Gibbsre, aki rutinos karakterszínésznőként könnyedén hozza jól begyakorolt „öreg néne”-figuráját – ezúttal is őzike nélkül, ámde annál több nyuszival). A Miss Potterben tehát profi színészek profi színészvezetését követhetjük figyelemmel. Úgy tűnik, Noonan biztos kézzel bánik a gondjaira bízott aktorokkal: kisebbfajta csodaként az annak idején vele dolgozó James Cromwell is úgy jutott el 1996-ban az Oscar-jelölésig, hogy egy emberi módon kommunikáló disznóról szóló filmben (a már említett Babe-ben) teljesített figyelmreméltóan…


Sok nyúl disznót győz, gondolhatta a rendező. Úgy vélte, ha egy kedves kis történetet egy hajszálpontosan rekonstruált miliőben (a 19-20. század fordulójának Londonja és brit Tóvidéke) mesél el remek színészi alakításokkal, filmje sikeres lehet. Ráadásul a miliőrajz ürügyén kacagtatóan hiteles képet kapunk a korabeli angol társadalom fonákságairól is: az osztálytudatosság és képmutató erkölcsösség kettős szorításában vergődő Potter családban lejátszódó összes jelenet tartós mosolyt csal az arcunkra.

Noonan igyekezete nem volt hiábavaló, hiszen a Miss Potter kifejezetten jó film lett - ám a minőség nem feltétlenül jár együtt a (pénzben is mérhető) sikerrel. Az Egyesült Királyságban közepes méretű, a tengerentúlon limitált vászonszámmal indult a film; nálunk limitált nézőszámmal kell majd kalkulálni: gondoljunk csak bele, milyen célcsoport az, amelyiket sikeresen megtalálhat egy mókás kis nyuszikat rajzolgató angol kisasszony romantikus életrajzi meséje? Ugye?


Ezzel együtt reménykedni szabad, mert csodák igenis vannak. Erről nagyon sokat tudna mesélni egy bizonyos Peter Rabbit nevű tapsifüles is, aki egy szép napon az íróasztalfiókból a bestsellerek polcára ugrott…

Értékelés:

Miss Potter

Játékidő: 92 perc

Rendezte: Chris Noonan

Szereplők: Renée Zellweger, Ewan McGregor, Emily Watson, Barbara Flynn, Bill Paterson

Forgalmazó: SPI International

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."