Filmkritika

Grindhouse - Halálbiztos

Durucz Dávid kritikája
2007. május 31. 21:08

Quentin Tarantino. Az a fura helyzet állt elő, hogy akármit is írok, nem mondhat el többet a Halálbiztos című filmről, mint ez a két szó. QT egy márkanév, ami sok mindenre garanciát ad; nagyot ígér, és természetesen ezúttal sem csapja be azokat, akik bíztak benne.

Már-már közhely, hogy (Tarantino mestert megirigyelve) a Grindhouse projektet finanszírozó Weinsteinék is elkezdtek „slashereset” játszani, és botrányos módon megcsonkították a két rendezőzseni közös alkotását; tehát ezt akár félre is tehetjük most. Ami marad, az jelen esetben egy 90 helyett cirka 120 perces QT-opusz - erről kéne véleményt formálnom. Lássuk:

Igen, vannak benne cool, idézhető dumák, és hozzá cool arcok. Igen, vannak benne dögös verdák és még dögösebb zenék – természetesen csakis örökzöldek. Igen, van fegyverarzenál, soksok vér és töméntelen erőszak. Mindez a lehető legművészibben, legesztétikusabban tálalva. És nem hiányzik belőle a Tarantino-univerzum legfontosabb összetevője sem: az utánozhatatlanul laza stílus. Ami még mindig könnyed és szellemes; ami az izzadtságszagot halálbiztosan elkerüli.

„Quentin Tarantino kultrendező” - állítja szinte mindenki. Valóban az, és ennek minden eddiginél csalhatatlanabb jelét láthatjuk új filmjében. Már megszokhattuk, hogy vissza- és lenyúl, leporol, újrahasznosít. Idéz. Stílusából fakadóan könnyedén és szellemesen (lásd fentebb). De most olyat tesz, amit tényleg csak a legnagyobbak engedhetnek meg maguknak: önmagától idéz. Sokat és pofátlanul – naná, hogy könnyedén és szellemesen. Ez a művészi nagyképűség azonban cseppet sem zavaró, sőt, gyönyörűség nézni. S ha már idézte, meg is idézi magát. Mindannyiunk legnagyobb örömére felbukkan a vásznon, hogy széles vigyort csaljon az arcunkra. Karaktere ráadásul nem csak az önreflexió kényszeredett szülötte, hanem a mozi organikus része, egy újabb védjegy - ami köszönőviszonyban sincs M. Night Shyamalan azon kellemetlen szokásával, hogy folyton megjelenik a kamera túlsó oldalán…


Minden adott tehát két óra önfeledt, agyeldobós (vegyük csak nyugodtan szó szerint) szórakozáshoz. A 70-es, 80-as évek B-filmjei visszatérnek, és velük a 80-as, 90-es évek sztárja is: Kurt Russel, személyesen. És a jó öreg Kurt nem csak a retro ódon levegőjét hozza magával, de talán élete legemlékezetesebb alakítását is ebben a moziban kísérhetjük figyelemmel. Borosta-bőrjakó-Ray-Ban – ez Kaszkadőr Mike szentháromsága, vallása pedig az őrült száguldás és az őrÖlt csajok minél teljeskörűbb élvezete. Nem csodálkoznék, ha a Sin City fonákjára őbelőle válna hihetetlenül népszerű képregényfigura.

És a Nő, az istenadta Nő! Nem is egy, vagy kettő...rögtön nyolc. Úgy tűnik, Tarantino felfedezte a gyengébbik nemben rejlő lehetőségeket, hisz már a második (pontosabban harmadik) filmjét zsúfolja tele vagány, szexis csajokkal. És a dolog működik! Mindannyian emlékszünk, ugye, a Kutyaszorítóban nyitójelenetére, ahol az asztalt körbeülő fickók dumájától majd’ leestünk a székről? Nos, most a hölgyek is kitesznek magukért - és nem csak a dialógusokban. Leginkább a gyönyörű Rosario Dawson és az önmagát alakító Zoë Bell, az új-zélandi kaszkadőrlány (ő volt Uma Thurman dublőre a Kill Billben, itt kezdődött munkakapcsolatuk a direktorral). A rendkívül erős szereplőgárda mellé van jó pár örvendetes cameo is a filmben, ám hiba lenne külön felhívni rájuk a figyelmet: a mozifanatikusoktól elvenném a felfedezés örömét, a többieknek pedig valószínűleg úgysem lesz szívgörcse az izgalomtól.


A filmnek, hasonlóan magához a (számunkra már csak virtuálisan létező) Grindhouse-hoz, két, jól elkülönülő része van. Két helyszín, két lánybanda – az összekötő kapocs Stuntman Mike, de még ő is lecseréli a járgányát, hogy érezzük: új fejezethez érkeztünk. Még műfajt is váltunk, hisz a második szekvenciában már nem egy lassan kibontakozó slashert láthatunk, hanem egy bravúrosan összerántott akciómozit. Benne pedig talán minden idők legkeményebb autós párviadalát, amitől garantáltan tátva marad a szája mindenkinek. Még Mikey boynak is…

Bitang jó film a Halálbiztos. És mindannyian tudjuk, hogy bár itt van nekünk az újjászületett Kurt Russel (egyébként hihetetlenül jó dolog, hogy QT és Rodriguez ilyen remek érzékkel ráncigál vissza embereket a feneketlennek tűnő szakmai gödörből – ahogy az történt a Sin Cityben parádézó Mickey Rourke esetében is); a dögös-tökös csajok és még egy Chevy Nova meg egy Honda Civic is, ez a mozi egyetlen emberről szól. Hogy kiről? Nos, amikor az ő nevét elárultam, akkor erről a filmről már mindent elmondtam…

Értékelés:

Grindhouse - Halálbiztos

Játékidő: 90 perc

Rendezte: Quentin Tarantino

Szereplők: Kurt Russell, Rosario Dawson, Rose McGowan, Sydney Tamiia Poitier, Mary Elizabeth Winstead, Vanessa Ferlito, Marley Shelton, Tracie Thoms

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."