Filmkritika

300

Czehelszki Levente kritikája
2007. április 1. 22:46

Ha itt azt írnám, hogy divatosak mostanság a képregényfilmek, akkor az már ugyanolyan sablonos, mint maguk a filmek, amiről beszélek. Feltehetően az X-Men sikere indította el (újra) ezt a divathullámot, amit követett a Pókember csillagászati bevétele, később pedig mindkét szuperhősös film temérdek folytatása. Az okok egyszerűek: a krónikus ötlethiányban szenvedő Hollywood minden lehetőséget megragad, hogy látványos, könnyen fogyasztható, eladható műveket készítsen. Így amikor a technika már készen állt rá, elkészültek ezek a nagyköltségvetésű, látványos képregény adaptációk. (Az pedig csak a szerencsén múlhatott, hogy az első két fecskét Bryan Singer és Sam Raimi személyében igényes, tehetséges rendezők dirigálták le.)

A mainstream képregények rohamát (Megtorló; Daredevil – Fenegyerek; Elektra; a legutóbbi borzalom, a Szellemlovas, stb.) némileg ellensúlyozta, hogy az utóbbi időben a kevésbé populáris képregényeket is elérte az adaptálási láz. Ezekből is lehetett borzalmasakat készíteni: Alan Moore (aki képregényeinek még a normális adaptációit is utálja) A Szövetség című filmje valóban katasztrófa volt, de a V, mint vérbosszú például teljesen korrekt kommersz. Frank Miller más tészta: ő maga is írt már borzalmas képregényhez kötődő filmet (Robotzsaru 3), de a Sin City-vel és Robert Rodriguezzel telibe talált. A Sin City kultstátusszá emelkedése után Zack Snyder vitte vászonra Miller 300-át, melyre jól érezhetően erősen hatott az őt megelőző fekete-fehér digitális neo-noir.


Ie. 480-ban, amikor a perzsa hadsereg hódító útján már a görög városállamokat fenyegeti, háromszáz spártai katona tárt karokkal és lándzsákkal várja őket a Thermopülai-szorosnál, ahol Xerxész nem profitálhat abból, hogy serege többszöröse a spártaiaknak és szövetségeseiknek.

Ennyiben el lehet mondani a történetet, amelynek fordulatai egyébként a nyolc általánossal sem rendelkező egyéneket leszámítva senkit sem fognak hatalmas meglepetésként érni. És bizony happy end se lesz, legfeljebb erkölcsi győzelem. Nem is a sztori a film legfőbb erénye. Történelmi filmként gondolni rá bizony igencsak dőreség lenne, ha valaki mégis úgy ülne be a vetítőbe, azt hamar kijózanítják majd a különféle fantasztikus lények, torzszülöttek és az extrém harci mutatványok.


Optimális esetben nem várunk a 300-tól semmi többet, mint: brutális látványvilágot. Ez a 300 esszenciája, ezt nyújtja a film. Valami olyasmit képzeljünk el, mint a Sin City esetében, csak itt színesben. A számítógépes effektek, a CGI-grafika művészi alkalmazásmódját itt gyönyörű képekben van szerencsénk megtekinteni, két órán keresztül, hiszen eredeti helyszín nincs is a filmben. A képek rettentően erősek, a majd’ két órás játékidőt a vizuális látványorgia miatt alig érzékeli a néző. Nagyon szépek a színek is, mert bár nincs olyan jelentőségük, mint a Sin City-ben, stilizáltságukkal segítenek elmerülni a 300 mesevilágában.


Habár szinte kockáról kockára adaptálták Frank Miller eredeti, és magyarul nemrég megjelent képregényét, ez az alkotás a Sin City-vel ellentétben, nem minden hiba nélkül való. Leonidasz király feleségének a filmben túl nagy szerepe van: minden egyes megjelenésével átadja a dinamikus-heroikus akciójelenetek után a filmkockákat a lassú enyészetnek. Városbéli szenvelgését egyrészt tárgytalannak érezzük, mert Leonidasznak a történelemórákról tudjuk, hogy már úgyis mindegy, másrészt meg megtöri a film dramaturgiai ívét. Xerxésznél jobban megnyomták a transzvesztita-stílust, a filmből nem igazán derül ki, hogy miért, de mindenesetre beleillik a mindent a legvégsőkig eltúlzó stílusba.


Egyszóval, helyén kell kezelni a filmet. Történelmi tablóként, feleletre felkészítőnek teljesen használhatatlan, a szombat este elütésére azonban nincs nála jobb választás. Ezt a filmet nem moziban végignézni súlyos hiba, mivel a 300 igazi lényege a most még különlegesnek számító látványvilág, ami teljesen elveszne az otthoni tévén, vagy a számítógép képernyőjén, így még a DVD-megjelenés előtt megnézendő. Ha valaki metálzenére dübörgő balettszerű élethalálharcot akar látni egy szigorúan szőrtelenített hasú, de állszakállas férfimodell-sereg előadásában, a lehető leglátványosabban, az ki ne hagyja!

Értékelés:

300

Játékidő: 117 perc

Rendezte: Zack Snyder

Szereplők: Gerard Butler, Lena Headey, David Wenham, Vincent Regan, Rodrigo Santoro, Dominic West

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."