Filmkritika

Hannibal ébredése

Czehelszki Levente kritikája
2007. március 11. 18:19

Mennyire életképes ötlet minden idők leghíresebb (filmes) sorozatgyilkosának alakítóját valaki másra cserélni? Más aktorral bemutatni egy ilyen karakternél, hogy miből lett a cserebogár? Pótolható-e Anthony Hopkins talán legjobb szerepében?

Olyan esethez még ezidáig nem volt szerencsénk Hollywoodban, hogy egy előzményfilm után még egy készüljön ugyanabban a témában, még jobban visszamenve az időben. A Vörös sárkány, az időrendben első Hannibal-történet, megért egy 1986-os, Michael Mann rendezte régi változatot (Az embervadász), majd A bárányok hallgatnak elsöprő sikere és folytatása (Hannibal) után még egyet. Az ötödik Hannibal-filmhez van tehát szerencsénk, a történet kronológiáját tekintve azonban az elsőhöz, amely Thomas Harris újonnan írott regényén alapszik.

A film Hannibal Lecter gyermekkori, majd egyetemi lakmározásait mutatja be a második világháború borzalmai után. Gyermekként nemes szüleivel és kishúgával litvániai kastélyukból egy erdei birtokra menekülnek a háború borzalmai elől, ami azonban elszigeteltségükben is eléri őket. Az időközben egy félresikerült ütközetben megárvult gyerekek nem sokáig maradnak egyedül, mivel egy csapat német zsoldos talál rájuk. Eleinte túszukként tekintenek a testvérpárra, később már inkább vacsoraként a túlélés reményében. Nyolc évvel később a megárvult Hannibal (Gaspard Ulliel), megelégelvén az állami gondozás szépségeit, megszökik az árvaházból, és nagynénje kastélyában folytatja tovább életét. Amikor felveszik az orvosi egyetemre, a japán nő (Gong Li) kényszerűségből Párizsba költözik vele, ahol is Hannibalnak a tanulmányai mellett új hobbija lesz: a testvére gyilkosainak minél változatosabb elfogyasztása.

Lecserélni Anthony Hopkinst bizony merészség volt, hiszen a karakter teljesen egybefőtt a színésszel, akinek neve egyfajta garancia a film minőségi voltára. Gaspard Ulliel jó színész, és hozza a karaktert, láthatóan sokat építve “a nagy öreg” játékára, ami jelen esetben nem hiba. A fiatal francia aktor Hannibálja egyszerre visszafogott és forrófejű, és ezt a kettőséget jól mutatja meg játékával Gaspard Ulliel. A jelenetek, amikor a megfontolt, finom modorú, intelligens Hannibal őrjöngő gyilkossá vedlik, nem degradálódnak nevetségessé, és ez már önmagában véve is eredmény. Gong Li szép és kellően rejtélyes szerepében, de igazi tehetségét nem ebben a darabban fogja megcsillogtatni. Említésre, mi több, dicséretre méltó teljesítmény viszont a Popil felügyelőt alakító brit Dominic West játéka.

A film segít, hogy végre megértsük, mitől lett Hannibal Lecterből Hannibal, a kannibál, de ne várjunk tőle csodákat. Testvére halála után tipikus bosszúfilmmé válik, melynek során Hannibal egyesével levadássza a testvére gyilkosait, de arra azért kínosan ügyelve, hogy ne hagyjon kézzelfogható bizonyítékot a rendőrségnek. A klasszikus módon értendő jellemfejlődés nincs a filmben, hiszen a gyermekkori borzalmak már előre predesztinálják Lecter későbbi tetteit, amikről sem a lassan szeretőjévé váló nagynénje, sem a rendőrség fenyegetései nem tudják eltántorítani.
Tetszetősek a filmbeli díszletek is: sikerült megfelelően korhű, a második világháború végéhez passzoló díszleteket készíteni, amelyek során ritkán érezzük, hogy kilóg a lóláb. A látványelemekkel sem spóroltak a készítők, az elején lévő csatajelentek nem grandiózusak, de a szemnek kedvesek. A világháború végeztével pedig Hannibal gondoskodik róla, hogy később se unatkozzunk, ugyanis lesz olyan kedves, hogy minden második gyilkossági helyszínt grandiózus robbanással tesz a földdel egyenlővé.


A Hannibal ébredése nem fog tetszeni minden Hannibal-rajongónak. Ha azonban nem tartjuk magát az ötletet eleve elvetéltnek, miszerint a doktort valaki más játssza el, mint Anthony Hopkins, és legfőképpen nem A bárányok hallgatnak-hoz mérjük a művet, hanem más thrillerekhez, vagy bosszúfilmekhez, akkor akár még jól is érezhetjük magunkat megtekintése közben. Senki se számítson azonban formabontó eredetiségre, vagy a műfaji elemek tökéletes összhangjára: aki ilyesmikre vágyik, az emelje le a dvd-s polcról az 1991-es, átütő sikert elérő “eredetit”.

Értékelés:

Hannibal ébredése

Játékidő: 117 perc

Rendezte: Peter Webber

Szereplők: Gaspard Ulliel, Li Gong, Helena Lia Tachovska, Rhys Ifans, Kevin McKidd, Dominic West

Forgalmazó: SPI International

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."