Doktor Szöszi 2.

Szösziék legkozmósabb doktora jött, látott, kaszált és természetesen vissza is tért, a fináléban egy lehetéséges harmadik részre való utalással. Hát kell nekünk ennél több? Kell ám, mégpedig egy izmosabb forgatókönyv, ugyanis a mostani körülbelül hetven százalékában az első epizód poénjaira volt ráépítve.

A sztori egyszerű: Szöszikénk (Reese Whiterspoon) esküvőjére készülődik barátjával (Luke Wilson), nagyban írogatja az ülésrendet, mikor feltűnik neki egy hiányzó név, történetesen Gyilkos névre hallgató csivavájának édesanyja. Mit ad Isten, Miss Woods felfogad egy magánnyomozót, megtalálja a kutyust, csak az éppen nem jöhet az esküvőre, mert aznapra már fontos állatkísérletben való részvételre van előjegyezve. Szöszi megsajnálja az ebet, és egyenesen Washingtonba utazik, hogy törvénymódosítást nyújtson be az állatkísérletek megakadályozása mellett. Ehhez persze újra végig kell járnia a szamárlétrát, és megintcsak a Cosmo (ejtsd: Biblia) tuti tippei segítik ki a bajból. Meg újra itt vannak a rózsaszínt rózsaszínnel kombináló ruhaköltemények. Közben hősünk új szereplőkkel ismerkedik meg, akik közül mindegyik tudja, melyik snittben hol a helye, mi a szerepe, ergó hogyan segíthetne Szöszinek. De ez még hagyján, mert pl. a szállodai portás olyan lexikális tudással rendelkezik törvényalkotás terén, hogy csodálom mit keres még mindig a kapuban (hagyjuk most ezt “az élet írta” dumát). Mivel Gyilkos mamája miatt indul meg a történet, a kiskutyus hangsúlyosabb szerepet kap az előbbieknél: George Michael alteregóját személyesíti meg. Na, ez például egy jó poén, csak már megint túl jó helyen (lásd: épp kapóra jön a képviselő-rotweiler duó).

Sebaj-sebaj, az újrahasznosított poénok mellett azért akad néhány, amin jót derülhetünk. Javarészt a homoszexuálisokon, mert - gondolom - látva az első rész tesztvetítésén az arcokat, a szerző ezúttal triplaszorosára emelte jelenlétüket, és ezzel jó hogy tréfát űz belőlük, de előítéletektől mentes szememnek már azért annyira nem tesz jót. Nem is beszélve arról, hogy 10 perc leforgása alatt, ugyanarra a helyzetkomikumra kétszer is kihegyeznek egy poént.

Szóval Szöszi elvesztette azt a Szöszis báját, amit az első rész során felfedett. Már nem izgulunk érte annyira, mint amikor nebulóként élcelődtek rajta, aztán összekapva magát földbe döngölte pályatársait. Míg az előző részben a tanárok és az életkörülmények hihetőbbek voltak (bár a tanár bácsi tapizása kicsit durva csavarként ért), addig a mostaniban már mindenki annak szirupos és jócskán felhigított mása. De hogy ne csak szidjam a filmet: Reese Witherspoon nagyon meg van dicsérve. Még mindig tökéletesen játsza a cuki cicát, és ez főleg annak tűnik fel, aki esetleg látta már más filmben vagy ”élőben” egy díjátadón. A magyar változat is jól sikerült, csattantak a poénok, és hellyel-közel maradtak a magyar hangok (az viszont nem tudom miért nem tűnt fel a szinkronhang felelősnek, hogy Ganxsta Zolee drága mamája már az első részben is szinkronizált…)

Mindent összegezve nem olyan jó mint az első rész, de aki kiváncsi a szereplők további életére az üljön be rá nyugodtan. Megbánni nem fogja, csak úgy jön ki a moziból mint én: ez a hajszínes megkülönböztetősdi már rég nem téma.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!