Filmkritika

A tégla

Czehelszki Levente kritikája
2006. november 8. 23:45

A mostanság a filmiparban (mert ez jelenleg Hollywoodban az, nem pedig filmművészet) divatos feldolgozás-hullám ügyében már a Moziplussz oldalain belül is több alkalommal húztuk az orrunkat. Sajnos azonban nincs mit tenni, ha egyszer ettől dől a lé a tengerentúlon, ráadásul az eredeti ötletek kiskönyve is második kiadásra szorulna odaát, szóval még egy darabig ez lesz terítéken, szeretjük, vagy sem. A nagy stúdiók számára azonban mindaddig, amíg nem nevelnek ki egy normális forgatókönyvíró-nemzedéket, marad a külföldi, vagy a régebbi filmek újramelegítése a szélesebb közönség számára. A tégla a más országok tollaival való ékeskedés mintapéldája, ugyanis a Hong Kong-i Szigorúan piszkos ügyek-trilógia alapján készült. És itt most azért írok trilógiát, mert bár A tégla túlnyomórészt az első rész történetét követi, de bele-belenyúl az eredeti filmsorozat mindhárom részébe is.

A Bostonban (eredetileg természetesen Hong Kongban) fennálló patthelyzetet megelégelve a helyi rendőrfönök és a maffia feje is úgy dönt, hogy beépít valakit a másik csapatába. Lassan azonban minden oldalon gyanakodni kezdenek, hogy porszem került a gépezetbe: mindkét tégla azt a feladatot kapja, hogy keresse meg egyik részről ugye önmagát, másrészt meg ha lehetséges, a másikat. Kettejük közül, aki hamarabb akad a másik nyomára, az életben maradhat – talán.

Martin Scorsese neve nagy meglepetés volt a film bejelentésekor: talán az utolsók közt feltételezte volna róla bárki is, hogy ismét remake forgatására vetemedne, ez mégis megtörtént. Tegyük össze a két kezünket, hogy így lett, ugyanis ennél aligha kaphattunk volna színvonalasabb feldolgozást. A veterán rendező első újrája, A rettegés foka (Cape Fear) bár igen színvonalasan összerakott thriller volt, semmiféleképp nem nevezhető örök klasszikusnak. Scorsese-t mindig is foglalkoztatta a bűn lélektana (tényleg, azt a Trier-filmet vajon mikor fedezi fel magának Hollywood?), lásd ugye korábbi munkáiból a Casinot vagy a Nagymenőket, mégis tudott nagyot durrantani ezzel a filmjével is, és az előzőekhez képest újat mondani. Ez pedig az lenne, hogy keverte a másik kedvelt filmes motívumával, miszerint a hősei teljesen egyedül vannak, elszigetelve a világtól és az emberi kapcsolatoktól (emlékszünk a Taxisofőrre?), ahol csakis önmagukra számíthatnak. Bár az eredeti Szigorúan piszkos ügyek is játszott a pokol-motívummal, A tégla még inkább ráhajt erre, anélkül, hogy az elején felolvasná azt, mint az eredetiben: hősei egyértelmű pokoljárását mutatja be azzal, hogy bár látszólag két helyre is tartoznak, valójában viszont senkihez sem, identitás- és személyiségzavaros tárgyak csupán, mivel mindkét oldal csak eszközt lát bennük.

Azoknak, akik látták az eredeti trilógiát, nem lesz túl nagy meglepetés ez a változat: cselekménye nagyjából megegyezik az eredetikkel, bár némileg egybemosták a három filmet. A történéseknek úgy 90%-a van az első részből átmentve. A második rész, amely egy prequel, azaz előzmény-film volt, már kevesebb szerepet kapott az amcsi változatban, csupán az elején lerendezik az ebben történtekből a karakterek elengedhetetlen bemutatását. Az új változat elején például azt láthatjuk, hogy fedezi fel Frank Costello, az ír maffia főnöke azt a gyereket, aki később szépen Matt Damonná fog felnőni, és akit beépítenek a rendőrségbe. Az eredeti harmadik részből, amely az első rész előtt közvetlenül történt eseményeket, és az első után folytatódó cselekményt mutatja be, a talán legfontosabb (és legjobb) szálat sikerült átmenteni, a rendőrségtől a maffiába beépült zsaru (itt Leonardo DiCaprio, eredetileg Tony Leung) kapcsolatát a pszichológusával, akivel eleinte nem túl rózsás a viszonya, később azonban az egyetlen igazi barátja, bizalmasa lesz a kiégett zsarunak. A Scorsese-változat a kapcsolatot megbolondítja annyival, hogy DiCaprio összejön vele (ez persze kötelező amcsi filmben), ráadásul úgy, hogy nem tudja, hogy a csaj civilben a maffia beépített emberének barátnője – tehát annak, akit a film során végig keres. Azonban azt, hogy mi A tégla vége, hogy ugyanaz-e, mint az eredeti első vagy harmadik részé (a második kiesik, mert az ugye prequel), azt nem árulom el. Tessék megnézni.

Az eredeti változatban remekül volt megcsinálva a két oldal: mind a rendőri, mind a bűnözői oldal egyenértékűnek volt feltüntetve, kb. ugyanakkora kapacitással, trükökkel, felszereltséggel, és mindkettő élén egy csavaros eszű vezetővel. Ez az egyensúly ugyan borul némileg az új változatban – a maffia fejét játszó Jack Nicholson (amellett, hogy eszméletlen jó) prioritást, felsőbbséget élvez a rendőri vezetőkkel szemben, mivel amikor jelen van, egyértelműen uralja a vásznat. Hogy a rendőrség se maradjon alul, az ottani elitet megtoldották egy pár fővel, hogy többen legyenek. Ott van ugye az egyik csapat élén Martin Sheen, mint konzervatívabb főnök, mellé kiegészítőnek ugyanez pepitában, az elmebeteg változat, Mark Wahlberg alakításában (még talán ő játszik a bandából a legrosszabbul, de még ő is bőven elviszi a hátán a szerepét), továbbá egy másik csapat élén az egyik Baldwin a hatszázból (na jó, Alec). Így már kiegyenlítettek az erőviszonyok, a színészek pedig összességében jók a szerepükben. Beleértvén természetesen a főszereplő duót, Leonardo DiCapriot és Matt Damont is – mindketten büszkék lehetnek erre a bejegyzésükre karrierükben.


Zárásként leszögezném, hogy a továbbiakban is tűzzel-vassal fogok küzdeni az értelmes filmek újrafelhasznosítása ellen. (Más kérdés, hogy ez kimerül a honlapok fórumaira írott sajnálkozó/duzzogó bejegyzésekben.) Ha azonban mindegyik felmelegített darab olyan színvonalas lenne, mint A tégla, örömmel süllyednék alá az álomgyár ötlettelenségének ingoványos mocsarába. Félek azonban, Scorsese mozija a kivétel, amit azonban pár éven belül remélhetőleg olyan kultfilmként fogunk megőrizni emlékezetünkben, mint az eddigi legszínvonalasabb remake-remekeket, például A Kör-t, vagy A sebhelyesarcú-t, mert ez is van olyan jó. Vagy – bár nem remake – mint az eredeti Szigorúan piszkos ügyek-et.

Értékelés:

A tégla

Játékidő: 152 perc

Rendezte: Martin Scorsese

Szereplők: Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Jack Nicholson, Martin Sheen, Mark Wahlberg, Alec Baldwin

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."