Visszafordíthatatlan

Visszafordíthatatlan. Az idő mindent elpusztít. A nyíl egyik pontból a másikba tart, születésünktől a halálunkig. Minden pillanat számos elágazást hoz, és mindegyik visszafordíthatatlan. Utunk nincs előre megszabva, de a végzet önmagát írja. Részvételünk nevetséges, alig érinti egyéni túlélésünket. És a halál elkerülhetetlen.  Az idő mindent feltár. A legjobbat és a legrosszabbat. Vagy az ellenkezőjét. Ez mind ugyanaz.

Mire leíródnak utunk nyomai, már el is halványodnak. Csak a nyíl marad, melyet agyunk talál ki. Az idő csak a mi korlátozott észlelésünkben létezik. A fájdalom, a gyönyör, múlt és jövő egyaránt. Amit a rövid idő alatt, a nyíl röpte során teszünk, az néha a saját akaratunk. Használhatjuk arra, hogy átörökítjük fajunkat, vagy elfeledjük végtelen kicsiségét, vagy leforgatunk egy filmet, vagy küzdünk az elszenvedett fájdalommal.

Gaspar Noé - a film rendezője, forgatókönyvírója, operatőre és vágója - hasonló történetmesélési technikát használ, mint Christopher Nolan a Memento című alkotásában. A történet tizenkét epizódja fordított sorrendben követi egymást: a bosszú, a keresés, az erőszak képei felől halad vissza egy meghitt szerelmi kapcsolat jelenetei felé.

Noé indulatokat kavaró, provokatív alkotása a 2002-es Cannes-i Filmfesztivál hivatalos versenyfilmje volt, és jelölték az Arany Pálma díjra.