Vadító szép napok

Az 1960-as évek Hong Kongja. Luddy (Leslie Cheung), az ellenállhatatlanul jóképű nőcsábász, aki a lehető legkönnyedebb módon csábítja el, majd ugyanolyan gyorsan, a legcsekélyebb lelkiismeret furdalás nélkül hagyja is el a nőket.

Luddy azonban már születése pillanatában magányos volt: csak most felnőtt fejjel tudja meg, hogy az a részeges ex-prostituált aki fölnevelte, nem a valódi anyja, abban a reményben azonban, hogy maga mellett tudja tartani a fiút, a nő nem árulja el, hogy ki a valódi szülője. A szerelem utáni, elkeseredett és önpusztító hajszájában Luddyt valójában magánya vezényli: hogy végre megnyugvást, állandóságot és önazonosságot találjon.

Az öntörvényű fiú, miközben kétségbeesve keresi saját személyiségét, kegyetlen játékba kezd: egyszerre bolondítja magába az eladólányként dolgozó, halk szavú Su Lizent (Maggie Cheung), és Mimit (Carina Lau), a showgirlt. Yuddy hagyja, hadd versenyezzen érte a két lány, ő nem tud vagy talán nem is akar köztük választani.

Mikor végérvényesen beleszeret Su Lizenbe, szándékán kívül is olyan események láncolatát indítja el, melynek nyomában összetört szívek és elfelejtett ígértetek maradnak, és végül csupasz szenvedélyben, kényszerű önfelfedezésben és sokkoló erőszakban csúcsosodnak ki.

Egy film a szépségről, az időről és a vágyódásról. A Vadító szép napok az a film, mellyel Wong Kar-Wai-ból Wong Kar-Wai lett – a legbefolyásosabb, legszenvedélyesebb és legromantikusabb neo-new wave rendező. Második filmjét Wong úgy jellemezte, mint „az eltűnt világ újrafelfedezését”.