Suicide Club

Egy tokiói metróállomás. 54 iskoláslány beáll szépen egymás mellé a peronra, és várják, hogy megérkezzen a szerelvény. A vonat jön is menetrend szerint, ahogyan kell. Ekkor a lányok megfogják egymás kezét, majd elkezdenek közösen számolni: “egy, kettő, három…” Aztán kivetik magukat a metró elé! A rendőrség teljesen tehetetlen, azt sem tudják, hol kezdjék a nyomozást, elvégre nem gyilkossággal van dolguk. Nem sokkal később újabb tömeges öngyilkosságok történnek Tokióban, a rendőrök pedig minden helyszínen találnak egy táskát, amelyben több méter hosszú emberi bőr van. Kb. 10 cm hosszúságú bőrdarabokat varrtak össze és csigaformájúra tekertek fel.

Közben Denevér álnéven betelefonál a rendőrségre egy ismeretlen, és elmondja, hogy talált egy weboldalt, ahol piros és fehér pontok vannak, és ezeknek a pontoknak a száma mindig akkor növekszik, amikor valaki öngyilkos lesz. A piros pontok jelölik a lányokat, a fehérek pedig a fiúkat. Vajon miféle titokzatos és érthetetlen “járvánnyal” van dolga Kuroda nyomozónak (Ryo Ishibashi) és társainak? És egyáltalán megállítható-e a folyamat, mielőtt Tokió diákságának a nagyja önként megy át a másvilágra?

Shion Sono filmje egyszerre a legkeményebb horror és a legelgondolkodtatóbb dráma, amely a Fant-Asia Filmfesztiválon kiérdemelte a zsűri díját.