Suicide Club
Jisatsu saakuru


Egy tokiói metróállomás. 54 iskoláslány beáll szépen egymás mellé a peronra, és várják, hogy megérkezzen a szerelvény. A vonat jön is menetrend szerint, ahogyan kell. Ekkor a lányok megfogják egymás kezét, majd elkezdenek közösen számolni: “egy, kettő, három…” Aztán kivetik magukat a metró elé! A rendőrség teljesen tehetetlen, azt sem tudják, hol kezdjék a nyomozást, elvégre nem gyilkossággal van dolguk. Nem sokkal később újabb tömeges öngyilkosságok történnek Tokióban, a rendőrök pedig minden helyszínen találnak egy táskát, amelyben több méter hosszú emberi bőr van. Kb. 10 cm hosszúságú bőrdarabokat varrtak össze és csigaformájúra tekertek fel.
Közben Denevér álnéven betelefonál a rendőrségre egy ismeretlen, és elmondja, hogy talált egy weboldalt, ahol piros és fehér pontok vannak, és ezeknek a pontoknak a száma mindig akkor növekszik, amikor valaki öngyilkos lesz. A piros pontok jelölik a lányokat, a fehérek pedig a fiúkat. Vajon miféle titokzatos és érthetetlen “járvánnyal” van dolga Kuroda nyomozónak (Ryo Ishibashi) és társainak? És egyáltalán megállítható-e a folyamat, mielőtt Tokió diákságának a nagyja önként megy át a másvilágra?
Shion Sono filmje egyszerre a legkeményebb horror és a legelgondolkodtatóbb dráma, amely a Fant-Asia Filmfesztiválon kiérdemelte a zsűri díját.
Szerző: siz
Rendezte:
Shion Sono
Forgatókönyv:
Shion Sono
Operatőr:
Kazuto Sato
Vágó:
Akihiro Onaga
Zene:
Tomoki Hasegawa
Szereplők:
Ryo Ishibashi, Akaji Maro, Masatoshi Nagase, Saya Hagiwara, Hideo Sako, Takashi Nomura
Műfaj:
horror
Játékidő:
103 perc
Ország:
Japán
Gyártó:
For Peace Co. Ltd., Omega Project
Kritikánk a filmről

2005. október 23.
"Borzalmasan kemény szocio-parabola a jelenről. Jelentése: mindannyian a tömegízlés, tömegdivat és tömegbefolyásolás csapdájában vergődünk. Fő kapocs az emberek mindenkori összetart(oz)ása, ezért manapság is roppant könnyű bárminemű követőkre lelni. Csak tudjunk a láncból kiszakadni!"
bővebben