Éjfélkor Párizsban

Gil (Owen Wilson) és Inez (Rachel McAdams) jegyben járnak. A boldog párocska üzleti ügyben látogat Párizsba, ám a szerelem fővárosában derül csak ki igazán, hogy talán mégsem egészen egymáshoz valók. Gil Párizs megszállott imádójává válik, házasságuk után itt szeretne élni, miközben elismert író lesz belőle, ám Inez egyáltalán nem osztja a férfi romantikus álmait, azt pedig pláne nem, hogy Gil szerint az 1920-as évek voltak a civilizáció igazi aranykora.

Egy este különválnak útjaik: Inez táncolni megy a barátaival, míg Gil inkább késői sétát tesz a városban. A férfi azonban éjfélkor valami egészen váratlan felfedezést tesz: Párizs egy bizonyos pontján egy fiákerbe szállva valódi időutazásban vehet részt, amely visszarepíti őt az úgy vágyott ‘20-as évekbe. Ezek az utazások aztán mind és mind közelebb juttatják őt a szükséges írásbeli inspirációkhoz, ám ugyanakkor egyre messzebb taszítják őt Inez-től…

Woody Allen új filmje ezúttal Párizs elképesztő karizmatikus jellegét megragadva lendül egy olyan romantikus mesélésbe, amely összeköti a múltat és a jelent, a vágyat és a szenvedélyt, valamint a hitet és a szerelmet.