Meghallgatás
Audition / Oodishon


Amerikai premier: 2001. augusztus 8.
Magyarországi premier: 2000. október 7.
Shigeharu Aoyama (Ryo Ishibashi) producer, aki hét évvel ezelőtt megözvegyült, és most egyedül él a fiával, Shigehiko-val (Tetsu Sawaki). Habár nagyon szeretne újra megnősülni - és fia is folyton noszogatja -, fogalma sincs arról, hol találhatna magának egy olyan nőt, aki megfelel az elvárásainak. Problémájáról beszél egyik jó barátjának, a filmkészítő Yasuhisa-nak (Jun Kunimura) is, akinek remek ötlete támad. Mivel úgyis az új filmjükhöz keresnek női főszereplőt, egy meghallgatást remek alkalomként arra is felhasználhatnának, hogy menyasszony-jelöltet keressenek Shigeharu-nak.
Úgy döntenek, hogy az özvegy férfi válasszon ki harminc lehetséges nőt a jelentkezők közül, akiket aztán a meghallgatáson majd tovább szelektálhatnak. Shigeharu-nak már a jelentkezési lapok nézegetése közben szimpatikus lesz egy fiatal lány, aki hosszú ideig balettozott, de egy sérülés miatt arra kényszerült, hogy abbahagyja rajongott művészetét. A meghallgatáson aztán, amikor végre Asami Yamazaki (Eihi Shiina) kerül sorra, a producer már teljesen biztos abban, hogy találkozni fog a lánnyal. Még annak ellenére is, hogy barátja szerint valami nagyon nem stimmel ezzel a nővel…
Takashi Miike (One Missed Call, Ichi, the Killer) filmje megtévesztő drámaként indít, hogy a végén borzalmasan szürreális horrorba csapjon át. A David Lynch jegyeit nyíltan magán viselő filmet Magyarországon 2000. október 7-én a Titanic Filmfesztiválon mutatták be.
Szerző: siz
Rendezte:
Takashi Miike
Forgatókönyv:
Ryu Murakami regényéből Daisuke Tengan
Operatőr:
Hideo Yamamoto
Vágó:
Yasushi Shimamura
Zene:
Kooji Endoo
Szereplők:
Ryo Ishibashi, Eihi Shiina, Tetsu Sawaki, Jun Kunimura, Renji Ishibashi, Miyuki Matsuda
Műfaj:
horror, dráma
Játékidő:
115 perc
Ország:
Japán
Gyártó:
AFDF, Omega Project
Kritikánk a filmről

2005. október 23.
"Drámának indul, aztán romantikus vígjáték lesz belőle, utána átmegy egy titokzatos krimibe, hogy a végén szürreális horrorként undorítson. Takashi Miike filmjének ugyanúgy stációi vannak, akár egy vérre menő meghallgatásnak. És még arra sem vennék mérget, hogy az utóbbi az elviselhetőbb."
bővebben