Kóla, puska, sültkrumpli

“Átlagos amerikai reggel volt: a farmer kiment a földjére, a tejesember kiszállította a tejet, az elnök pedig lebombázott egy újabb országot, melynek a nevét ki sem tudjuk ejteni.” - hangzik el Michael Moore óriási port és politikai botrányt kavart filmjében.

Az első mondat, amit az amerikai gyerekek az USA történelméről megtanulnak, nagyjából így hangzik: “A zarándokok azért jöttek Amerikába, mert féltek az üldöztetéstől.” Tehát féltek. Azután mi történt? Idejöttek a zarándokok, félelemből, találkoztak az indiánokkal és féltek tőlük, így hát megölték őket.” És ezt a sort folytathatnánk: napjainkig…

1999. április 20-án, azon a napon, amikor az USA a legnagyobb erejű bombázást hajtotta végre a kosovói háborúban, a Columbine Középiskolában vérengzés történt: diákok lőttek diáktársaikra. Ez a megrázó eset indította Michael Moore-t, hogy elkészítse játékfilm hosszúságú, merész dokumentumfilmjét az USA és az agresszió kapcsolatáról. Elevenbe vágóan éles szellemmel indul Moore vidám” felfedezőútra Amerika szívébe, hogy lássa és láttassa, miért van tele brutális erőszakkal az amerikaiak élete, miközben megállás nélkül a boldogságot keresik?

Mint hazájában a legismertebb szatirikus és társadalmi kérdésekkel is foglalkozó dokumentarista, ezzel a szó legszorosabb értelmében úttörő jelentőségű filmmel Michael Moore egy olyan merész kérdést tesz fel, amelyet egyetlen amerikai sem merne megfogalmazni manapság, ezekben a vadul hazafias időkben: “Lőfegyver-bolond nemzet vagyunk-e, vagy egyszerűen csak bolondok?”