Kispálya

Két fiatal gyerek és édesapjuk bátor, összetartó családdá kovácsolódik, miután elhagyta őket a legfontosabb nő az életükben: az édesanya, a feleség. Mégis minden ügyetlen családi tökéletlenség ellenére, a jó szándék, a kitartó emberség, a vigasztalhatatlan magány, a sokszor fájó, és kegyetlen érzelmi viharok, a “szeretni tudás” kimondatlan, de felülírhatatlan fontossága erősíti és tartja szorosan a köztük lévő köteléket.

A 11 éves Tommy családját a nem ritkán könyörtelenül kötekedő nővére Viola alkotja, és édesapjuk Renato, aki kifelé kemény, és igazságtalan fegyelmező, pedig talán csak jobbnak látja elrejteni a valós gyöngédséget, melyet családja felé táplál. Ők hárman jól bejáratott, békés rendet teremtettek anyátlan otthonukban. Ezt borítja fel fenekestül az édesanya Stefánia váratlan felbukkanása. Tommy édesanyja ugyanolyan meggondolatlanul tűnik fel, mint ahogyan lelépett: felborítja az ingatag lelki egyensúlyt és védelmi rendszert, felkavarja az eltemetett fájdalmat, darabokra zúzza az álmokat.

Tommynak azonban van egy titkos rejteke, magasan a város felett. Egy hely, ahol az álmok tovább szőhetők, ahol az élettel való küzdelem bölcsességei tanulhatók. Mint mesebeli kötéltáncos szökdécsel a házgerinceken a fiú, átszökkenve az egyszerre hatalmas, mégis keskeny határmezsgyén gyermekkor és férfilét között. Majd, amikor ártatlan szemei előtt szégyentelenül szétmorzsolódik édesapjáról alkotott képe, Tommy rádöbben, hogy még egy apa, még egy felnőtt is hihetetlenül gyenge az élet megpróbáltatásaival szemben. A kisfiút végtelen gyöngédség tölti el. Feltétel nélküli és elfojthatatlan szeretettel öleli magához apját és bocsájt meg neki.